Hogyan is működik a 750 milliárd eurós európai mentőcsomag?
Az Európai Unió 500 milliárd euróval, a Nemzetközi Valutaalap pedig legalább 250 milliárd euróval járul hozzá az összesen mintegy 750 milliárd eurós, vagy 1000 milliárd dolláros kerethez. Az uniós pénz két részletre oszlik: egy 60 milliárd eurós keretre az összes EU-tagállam számára és egy 440 milliárdosra az euróövezet 16 tagja számára.
A 60 milliárd eurós keret addig marad érvényben, ameddig az csak szükséges az unió pénzügyi stabilitásának védelmében. A 440 milliárd eurós pénzügyi eszközt három évre hozzák létre. Az EU-jog tiltja, hogy az unió tagállamai átvállalják a többi EU-tagország adósságát. Ezért a támogatás nem lehet adomány, az csak kölcsön formájában folyósítható, amelyet kamatostul vissza kell fizetni.
Az uniós jogszabályok értelmében az EU-miniszterek tanácsa csak abban az esetben nyújthat pénzügyi segítséget, ha az érintett tagállam rajta kívül álló, rendkívüli okok miatt került nehéz helyzetbe. Ha egy uniós, vagy az eurózónához tartozó ország hitelfelvételi költségei annyira megnövekednek, hogy a hitelfelvétel a piacon az adott országon kívül álló okok miatt fenntarthatatlanná válik, akkor az EU-hoz fordulhat segítségért.
Tudatja az Európai Bizottsággal, az EU végrehajtó szervével és az Európai Központi Bankkal, hogy mennyire van szüksége. Emellett benyújt egy gazdasági és pénzügyi kiigazítási tervezetet a Bizottságnak valamint pénzügyminiszter-helyettesekből és a központi bankok vezetőiből áll bizottságnak - a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak - amely a miniszterek havi üléseit készíti elő.
A pénzügyminiszterek, a Bizottság javaslatait alapul véve minősített többséggel döntenek a tervezetről. A miniszterek határozzák meg a hitel nagyságát, kamatát és futamidejét, valamint azt, hogy az hány részletben folyósítható. Ők határozzák meg a támogatás fő politikai feltételeit is. A Bizottság ezután állapodik meg a kedvezményezett országgal a részletes a feltételekről.
Miután döntöttek a támogatás részleteiről, a Bizottság kötvényeket bocsát ki, hogy előteremtse a szükséges forrásokat az első, 60 milliárd eurós határértéken belül. Ez a hitelfelvétel az uniós költségvetés bevételei szavatolják. Ha egy euróövezeti országnak még több pénzre van szüksége, a Speciális Céleszközt (SCE) hoznak létre az euróövezet kormányainak megállapodása lapján, amely szintén kötvények kibocsátása révén gyűjti össze a szükséges eszközöket a 440 milliárd eurós pénzügyi eszközön belül.
Ezekért a kötvényekért az összes euróövezeti tagállam vállalja a garanciát. A támogatás az EU tagállamoknak nem jelent kiadást, kivéve ha a megsegített ország nem fizet. Ebben az esetben az EU költségvetésének, illetve az euróövezet tagjainak, vagy mindkettőnek jót kell állniuk a vállalt garanciájukért. Közvetlenül sem az uniós intézmények sem pedig a tagállamoknak nem kell majd fizetniük, mert csak garanciát és nem pénzt ajánlanak fel.
A piaci forrásgyűjtés költségeit a Bizottság vagy az SCE fedezi, a adósságszolgálat költségeit pedig a hitel kamatai. A 60 milliós kereten belül garancián valamennyi EU-tagállam osztozik. A 440 milliárdos kereten belül a garancia az euróövezeti országok között oszlik meg az EKB-ban birtokolt tőkerészesedésük alapján, úgy, ahogy ez Görögország esetében is történt.
Emellett a Fizetési Mérleget Segítő Mechanizmus, amely 50 milliárd euróval gazdálkodik, változatlan marad. Magyarország, Lettország és Románia már élt ezzel az eszközzel. A hitel részletei csak abban az esetben folyósíthatók, ha a Bizottság és az Európai Központi Bank meggyőződött róla hogy a hitelt felvevő ország teljesíti a vele szemben támasztott gazdaságpolitikai feltételeket. A kedvezményezett államnak szigorúan vállalnia kell, hogy biztosítja az államháztartás fenntarthatóságát hogy képes lesz finanszírozni magát a piacokon. A feltételeket a Bizottság az EKB-val egyeztetve határozza meg. A feltételek hasonlóak lesznek az IMF által támasztottakhoz.
