Játékosok klubcseréi és trendek az európai fociban
Az Európai Klubszövetség (ECA) 2012-ben már vizsgálta az átigazolási rendszert, ami azonban sokszor személyes tapasztalatokon alapuló, szubjektív értékítélet lett. Éppen ezért most a rendszert irányító realitásokat keresve bízta meg a PwC-t és az olaszországi LIUC Egyetemet egy átfogó tanulmány elkészítésével.
A kutatás alapját az összes 2011-12 és 2012-13-as szezonban történt európai klubcsapatot érintő nemzetközi átigazolás adta. Ez szám szerint összesen 14 322 transzfert jelent 5147 millió dollár értékben. Ennek 66%-a (9511) az európai UEFA-országokból indult, a maradék 34% pedig a nem UEFA-országokba be- és kiáramló játékosigazolások között oszlott el - sorrendben a labdarúgás fellegvárának számító Dél-Amerikába (14%), majd Ázsiába (8%) és Afrikába (7%). A legtöbb Európán kívüli transzfert a portugál bajnokságban regisztrálhatták: Portugáliában a klubok legtöbbet Dél-Amerikával kötnek üzletet.
Egy átlagos európai játékostranszfer 0,4 millió dollárba kerül. Ha azonban nem számoljuk a többnyire pénzmozgás nélküli eseteket, azaz a lejáró szerződésű játékosokat (az átigazolások 73%-a), vagy a kölcsönadásokat (14%), akkor ez az összeg értelemszerűen magasabb, mert akiért fizetnek, azok átlagos átigazolási díja 2,7 millió dollár.
Az öt topbajnokság (a francia Ligue 1, a német Bundesliga, az angol Premier League, a spanyol La Liga és az olasz Serie A) klubjai esetében összesen 5491 igazolás történt a két szezon alatt. A legtöbb élő szerződéssel rendelkező játékos átigazolását Olaszországban jelentették be (szám szerint 856-ot, ami több mint kétszer annyi transzfert jelent, mint a listán az olaszok után következő angol liga esetében), ám az elmúlt két évben a szigetországban költötték a legtöbbet játékosokra (1369 millió eurót). Szintén a Premier League deficitje a legmagasabb, azaz az angol kluboknál nyílt legtágabbra az olló az igazolásokra költött és az azokból befolyó pénzösszeg között.
Érdekesség, hogy a La Liga csapatai az elmúlt két évben 551 millió Eurót költöttek játékosokra, bőven elmaradva az angolok kiadásaitól, ennek ellenére rendre két spanyol élcsapatnál érik el az átigazolási csúcsösszeget. Úgy néz ki, ez a 2014/2015-ös szezonban sem lesz másképp - az idei világbajnokság két dél-amerikai sztárja is klubot cserélt: a Barcelona 81 millió eurót fizetett a Liverpoolnak az uruguayi botrányhős Louis Suárezért, míg a vb legjobbjának választott kolumbiai James Rodríguez 80 millió eurót ért a Real Madridnak.
Annak érdekében, hogy könnyebben azonosíthatóak legyenek az igazolási rendszert meghatározó trendek, az 54 UEFA-országot három csoportra osztották. „A legmagasabb csoportba tartozó országokban a fociipar fejlettebb és gazdagabb, így nem meglepő, hogy az itteni csapatok adják az európai futballbevételek 82%-át. Ezek az országok pedig gazdaságilag is jelentősen jobban teljesítenek, az összeurópai GDP 71%-a innen származik. Ebből is látható, hogy a foci is végső soron a gazdaság leképeződése: pozitív korreláció figyelhető meg a teljesítményben” – mondja Fekete Miklós, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási részlegének cégtársa.
A tanulmány rámutat, hogy a jelenlegi igazolási rendszer támogatja a méltányos újraelosztást a klubok között. A legmagasabb csoportba sorolt országok csapataiból 1054 játékos került ki más országok bajnokságaiba. Hasonló a helyzet a topligákban is: a tanulmány a topbajnokságokon belül is megkülönbözteti a csapatokat, az adott ligában elért eredményük alapján négy klaszterbe sorolja őket, melyek közül az első kettőből - az adott bajnokságban az első 10 között szereplők csapatok – 877 játékos igazolt a másik két klaszterbe tartozó klubokhoz. A redisztribúció mértéke értékben is hasonló: a legmagasabb csoport országai 1028 millió dollárt, míg a topligák első két klaszterének klubjai 904 millió eurót osztottak vissza az igazolások által.
„A szurkolói bázis adja a klubok profittermelő képességét, hiszen a több szurkoló több kereskedelmi és közvetítési bevételt is jelent. Az igazolási rendszer hivatott arra, hogy ennek a hihetetlen gazdagságnak egy részét újraosszák a többi, kisebb csapatnak is, így kiegyenlítve a versenyhelyzetet. E mellett azonban a játékosok szabad mozgását is támogatja a rendszer, jelenleg az igazolások 73%-a a szerződés lejártával, klubok közötti pénzmozgás nélkül történik ” – tette hozzá Fekete Miklós.
Az igazolási rendszer fontos eleme a kölcsönbe adás és vétel is, mely a tanulmány szerint az európai klubok esetében főként 23 év alatti futballistákat érint. Az öt topbajnokságban a kölcsönadások csupán 11%-ában kapott pénzt a játékjog felett rendelkező csapat, mely szintén a versenyegyensúlyt szolgálhatja. Csakúgy, mint az a tény, hogy az elmúlt tíz évben összesen 578 csapat (átlagban országonként 11 különböző együttes) léphetett nemzetközi porondra a különböző UEFA-rendezvényeken, és juthatott jó Bajnokok Ligája vagy Európa Liga szereplés esetén extra bevételekhez.
A tanulmány a magas ügynöki díjakra is felhívja a figyelmet, a szerepük alapos átgondolására figyelmeztet. A klubügynökök 865 igazolásban vettek részt – jellemzően az UEFA-országokon belül történő tranzakciók során -, díjuk a két év alatt 254 millió dollár volt, ami az igazolások értékének 14,6%-ára rúg.
A FIFA útmutatása alapján az átigazolási díj öt százaléka a nevelőegyesületet illeti, tehát azt a klubot, mely a játékost fiatal korában edzette, tanította és invesztált tehetségébe. Ez a kompenzációs rendszer a PwC és LIUC Egyetem szerint az elmúlt két évben összesen 57,9 millió dollárral segítette a többnyire kisebb, az átigazolási licitálásba bekapcsolódni nem tudó klubokat, ami azonban a térség transzferkiadásainak csupán 1,15%-át jelenti.
„A PwC tanulmánya tehát rámutat, hogy a jelenlegi rendszer képes a versenyből fakadó egyenlőtlenségeket valamelyest kompenzálni, ám nagyobb fokú transzparencia, a játékos ügynökök jutalékának egységesítése, valamint a nevelési költségek rendezése az európai klubfutball javára válna” – összegezte Fekete Miklós.
