Jogsértő Németország lengyel vállalkozásokat sújtó korlátozása
Az ítélet szerint az ilyen korlátozás hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és nem igazolható. A munkaerőpiacán jelentkező súlyos zavarok megszüntetése érdekében Németország egyelőre még korlátozhatja a lengyelországi székhelyű vállalkozások által kiküldött munkavállalók mozgását.
E korlátozás alkalmazása a Németország és Lengyelország közötti transznacionális szolgáltatásnyújtás tekintetében nem eredményezhet szigorúbb feltételeket, mint amelyek a lengyel EU-csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában fennálltak.
Márpedig az 1990-ben megkötött lengyel-német megállapodás értelmében azon lengyel munkavállalók, akiket lengyel vállalkozó és "a másik fél" vállalkozása közötti munkaszerződés alapján, ideiglenes tevékenység végzése céljából küldtek ki - szerződéses munkavállalók -, főszabály szerint munkavállalási engedélyt kapnak, a munkaerőpiaci helyzet állapotától és fejlődésétől függetlenül.
A német szövetségi munkaügyi ügynökség azonban az Európai Unió új tagállamaiból származó külföldi munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó egyik végrehajtási utasításában megtiltotta olyan vállalkozási szerződések megkötését, amely lehetővé tenné külföldi munkaerő felvételét olyan körzetben, ahol az elmúlt hat hónap átlagos munkanélküliségi rátája legalább 30 százalékkal meghaladja Németország egészének munkanélküliségi rátáját.
A tilalom alá eső körzetek listáját négyhavonta teszik közzé. Németország - mivel a Németországtól eltérő tagállamban letelepedett, de Németországban munkálatokat végezni kívánó vállalkozásokat megakadályozza abban, hogy lengyel vállalkozásokkal kössenek vállalkozási szerződést anélkül, hogy leányvállalatot hoznának létre Németországban - megszegte a szolgáltatásnyújtás szabadságából fakadóan rá háruló kötelezettségeket.
