Kakaópiac – Ingatag alapok
A Companies & Markets piackutató cég szerint a csokoládé-eladások 2011-2016 között évente 3 százalékkal nőhetnek. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) még ennél is optimistább, szerinte a csokoládéipar globális eladásai 2017-ben 143 milliárd dollárt érhetnek el, ami a 2012. évi 107 milliárdhoz viszonyítva 6,7 százalékos éves növekedésnek felel meg. Ez az ütem még az Euromonitor International Ltd. 2013. szeptemberi előrejelzésénél is magasabb, aszerint ugyanis a csokoládé-eladások világszinten 2014-ben 6,2 százalékkal emelkedhetnek, 117 milliárd dollárra. A növekedést elsősorban a fejlődő országok egy főre jutó vagyonának és a középosztálynak a bővülése generálja. Ennek köszönhető, hogy az Indonéziában és a Fülöp-szigeteken piacvezető Petra Foods részvényei évek óta jobban teljesítenek mind a Lindt & Sprüngli, mind Hershey részvényeinél, mind az S&P 500-as indexnél és a válság kezdete óta is 5,5 szeres áremelkedésen mentek keresztül.
A Petra Foods (P34.SI) részvényei évek óta verik a piacot
Az édességipari világpiac csaknem 60 százalékát féltucat cég, az amerikai Mondelez (korábban Kraft Foods), a Mars és a Hershey, a svájci Nestlé és a Lindt & Sprüngli, valamint az olasz Ferrero kontrollálja. Míg a Lindt & Sprüngli a prémium termékek körében az első, 25 százalékos részesedéssel, addig a Hershey az USA-ban domináns.
A világ legnagyobb édesipari cégeinek 2013. évi bevételei, nettó édesipari eladásai és piaci kapitalizációi, millió dollárban. Az utolsó oszlop a tőzsdei kapitalizáció és az iparági eladás hányadosát mutatja.
A táblázatból látható, hogy az összárbevétel alapján messze a Nestlé a legnagyobb, a piac közel felét teszi ki, ha viszont csak az édesipari eladásokat nézzük, akkor a Mars és a Mondelez vezet. Az eladások 35 százalékát családi tulajdonú, vagy irányítású cégek adják, ami a csokoládészektor sajátosságaival, konzervatív értékeivel és a hagyományos eljárásokkal magyarázható.
A Mondeleznek Nestlével szembeni – a Kraftból való szétválást követő – kiváló teljesítménye a csokoládé-eladásoknak az összértékesítésen belüli magasabb arányát tükrözi. Míg a Nestlé forgalmának 11,2 százalékát adja a csokoládé-értékesítés, addig a Mondeleznek a 42 százalékát.
A Mondelez profiljában sokkal dominánsabb a csokoládé és részvényei sokkal jobban teljesítenek, mint a Nestléé, ez utóbbi enyhén alulteljesítő az S&P 500-al szemben.
Európa a világon értékesített csokoládé felére vevő, Amerika ugyan csak a 30 százalékára (azon belül Észak-Amerika a 18 százalékára), de a növekedés Közép- és Dél-Amerikában kétszámjegyű. Az Euromonitor szerint ugyanakkor Brazília csokoládéfogyasztása 2013-2018 között éves átlagban 7 százalékkal fog várhatóan emelkedni. Ázsia és Óceánia részesedése jelenleg még csupán 15 százalék, de ezek a régiók – Kína és India vezérletével – rendkívül gyorsan fognak növekedni. Bár a kínaiak csokoládéfogyasztása 2012-ben a gazdasági növekedés lassulásával párhuzamosan valamelyest alábbhagyott, még így is 12 százalékkal gyarapodott. Ezzel együtt Kína egy főre jutó csokoládéfogyasztása csak kevesebb, mint 1 százaléka Nyugat-Európáénak. India csokoládéfogyasztása – az „India Chocolate Market Forecast & Opportunities, 2018” szerint – 2013-2018 között évente átlagban 23 százalékkal gyarapodhat.
A Brazíliából, Oroszországból, Indiából és Kínából álló BRIC-országok növekvő csokoládéfogyasztása áll szemben a csokoládé fő összetevőjének számító kakaóbab-kínálat 2020-ig tartó csökkenésével. Bár Afrika termeszti a kakaóbab-kínálat 70 százalékát, a Nemzetközi Kakaó Szövetség (ICCO) szerint annak csak 3 százalékát fogyasztja el.
A kakaóbab fogyasztása 2010-11-ben. Most még Európa domináns, de pár éven belül Ázsiáé lesz a legnagyobb szelet.
Hosszú távú strukturális deficit a kínálatban
A kínálat szűkülése miatt félő, hogy a csokoládé-készítmények minősége romolhat, miután azokba egyre kisebb arányban tesznek kakaót, illetve kakaóvajat. Az öregedő nyugat-afrikai kakaóbab-fákat (egyesek már több mint 40 évesek) ugyancsak egyre idősebb farmerek gondozzák, ami hozzájárulhat a kínálat szűküléséhez.
A kakaótermesztés és a -tartalékok alakulása. Az őrlés (grindings) folyamatosan nő, amellyel a készletbővülés nem tart lépést, ezért a tartalék az éves fogyasztás egyre kisebb részét fedezi (csökken a készlet/őrölt mennyiség arány=stock/grindings ratio)
Kétséges a kínálat fenntarthatósága
A The World Cocoa Foundation szerint kakaót 4-6 millió – zömében családi gazdaság – termeszt, három kontinensen. Ezek:
- általában nagyon kicsik, kevesebb, mint 5 hektáron gazdálkodnak;
- kicsi az esélyük, hogy finanszírozáshoz jussanak;
- eljárásaik és technológiájuk elmaradott;
- eszközparkjuk idős és nem megfelelő;
- nincsenek kiképezve a fejlett mezőgazdasági technikákra;
- nem engedhetik meg maguknak a szükséges összetételű és mennyiségű tápanyagutánpótlást.
A kisvállalkozók adják az afrikai és ázsiai kakaóbab-kínálat javát, csak Közép- és Dél-Amerikában kapnak nagyobb szerepet professzionális agráripari termelők, de e régió csak az éves globális termelés 18 százalékát teljesíti.
A kakaó speciális termény: stabil egyenlítői klímára, ésszerű tápszintre, valamint gondos felügyeletre van szüksége ahhoz, hogy a kár és kórokozók ne támadják meg. A kakaófák hozamaira az eső bármely más éghajlati tényezőnél jobban hat. Az eső hiánya főként Nyugat -Afrikában lehet probléma, ahol számos országban, köztük a második legnagyobb termesztő Ghánában 3-5 hónapig tartó szárazság sem ritka.
A kisebb farmereket – akiknek a jövedelme a kakaóbab-hozamtól függ – a volatilis árupiaci ármozgások, a kórokkal szembeni fogékonyság, a száraz évszakok miatti alacsony termelékenység és a drága műtrágyázási követelmények arra kényszeríthetik, hogy kakaóbab helyett gumifát vagy olajpálmát termesszenek, e tevékenységnek a nyugat-afrikai éghajlat szintén kedvez. A farmerek általában alacsony árakat (60-65% a FOB árnak) kapnak terményeikért. A felvásárlás államilag kontrollált, meglehetősen nyomott árakon történik, és a két fő termelő ország Elefántcsont és Ghána közti árkülönbségek kihasználása csempészetre sarkall.
E kihívásokra reagálva a kakaóval kapcsolatos termékek legnagyobb feldolgozói olyan programokat indítottak, amelyek erősítik a kisvállalkozásokat és a kakaótermesztési eljárásokat, javítván a gazdasági teljesítményüket és a farmerek életminőségét. A termelési eljárások független auditálása, minősítése a kakaótermesztést övező társadalmi és környezeti aggodalmak mérséklését célozza, próbálván fenntarthatóvá tenni a kistermelői modellt.
A kakaótermelést meghaladó fogyasztás láttán a legnagyobb felhasználók egyre jobban aggódnak a szűkülő kínálat és az emiatt emelkedő árak kapcsán. A kakaóbab ára az elmúlt négy évben beragadt a tonnánként 2000-3500 dollár közötti ársávba, de hamarosan akár a történelmi, 1976-ban felállított 4500 dolláros rekordszintet is célba veheti.
A hosszú távú strukturális kínálati deficittel kapcsolatos problémák más trópusi országokat kakaóbab-ültetvények létesítésére ösztönözhetnek, elsősorban Ecuadort és Perut, ahol az előzetes felmérések magasabb hozammal kecsegtetnek: új, professzionálisan kezelt ültetvények képesek lehetnek állandó volumenben magas minőségű kakaóbabot termelni.
Forrás: Conclude Zrt.
