Kapcsolt vállalkozások kölcsönszerződéseit vizsgálja a NAV
A NAV az elmúlt hónapban tette közzé 2013-as vizsgálati irányelveit, amelyek között – a korábbi évekhez hasonlóan – ismét szerepel a transzferárak ellenőrzése. A kiemelt figyelem oka továbbra is az, hogy a cégcsoporton belüli termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás árazására nem feltétlenül hatnak a piaci mechanizmusok, így ezen keresztül adózás nélkül átcsoportosítható az itthon megtermelt profit egy másik országba. A MAZARS nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat szerint a hazai transzferárazási gyakorlatban már egyértelműen érezhető a kiemelt NAV érdeklődés hatása, de bizonyos speciális területeken, így például a kapcsolat vállalkozások kölcsönszerződéseivel kapcsolatban, csak ettől az évtől kezd el intenzíven vizsgálódni az adóhatóság.
„A vállalatcsoportok fő tevékenységük árkialakításánál már általában konzervatív megközelítést alkalmaznak, és egyre ritkábban fordul elő életszerűtlen, túlzó árazás” – nyilatkozta, Nagy Gabriella, a MAZARS transzferárazási szenior menedzsere. Az adóhatóság azonban már nem csak főtevékenység transzferárazására kíváncsi, hanem arra is, hogy honnan és milyen feltételekkel finanszírozza a kapcsolt vállalat a tevékenységét.”
A MAZARS szakértői szerint számos vállalati csoportstruktúra eleve úgy épül fel, hogy a vállalatcsoportoknak dedikált finanszírozó központjuk van, elsősorban Luxemburgban vagy Svájcban, ahol a pénzügyi ügyleteken keresztül beáramló jövedelmek kedvező adózási elbírálás alá esnek. Az ilyen pénzügyi ügyletek köre nagyon széles a hitelezéstől, a cash-poolingon, és a határidős ügyleteken át, a pénzügyi garanciák biztosításáig. A tanácsadó cég szerint, ha csoporton belüli, külföldi finanszírozó központ által nyújtott hitelből történik a finanszírozás, akkor a NAV a kamat mértékét vizsgálja majd, illetve arra is kíváncsi lesz, hogy ezt ki tudja-e termelni a hazai vállalkozás. Az adóhatóság azt is ellenőrzi majd, hogy – szokásos piaci körülmények között – kapott volna kölcsönt a magyar vállalkozás vagy csak saját tőkéből tudná finanszírozni a tevékenységét.
„Ezek azért fontos kérdések a NAV számára, mert ha kölcsönön keresztül történik az üzletszerű működés finanszírozása, akkor a kamatokon keresztül a megtermelt jövedelem nagy része adózás előtt külföldre távozhat. A társaság üzemi eredménye pedig hiába mutat szép képet, ha a pénzügyi eredmény elviszi a teljes adózás előtti profitot” – tette hozzá Nagy Gabriella.
A 2013-as ellenőrzési irányelvek pont az ilyen helyzetek kiszűrését tűzik ki célul: elsősorban azok a kapcsolt vállalkozással rendelkező adózók számíthatnak ellenőrzésre transzferár témában amelyeknél – annak ellenére, hogy maguk nem pénzügyi tevékenységet végeznek – az üzemi eredményhez, illetve az árbevételhez képest magas a pénzügyi eredmény aránya.
A saját tőkéhez viszonyítva túlzó kölcsönarányt az úgynevezett alultőkésítési szabály egyébként már hosszú ideje bünteti, teszi hozzá a MAZARS, a saját tőke háromszorosát meghaladó hitelállományra eső kamat ugyanis nem vonható le a társasági adóalapból.
A MAZARS szakértői szerint a hitelezési ügyletek vizsgálatakor a NAV a kamat szokásos piaci mértékét is egyre kifinomultabb módszerekkel ellenőrzi. Emiatt különösen fontos az átgondolt megközelítés a speciális kondíciókkal nyújtott kölcsönök transzferár-szempontú kezelésében. A központi bankok által közölt piaci kamatra vonatkozó adatok ugyanis az ilyen típusú ügyletek esetén nem feltétlenül helytállóak, hiszen nem veszik figyelembe az ügylet esetleges egyedi jellemzőit. Például, ha egy magyar leányvállalat eurós kölcsönt vett fel egy kapcsolt vállalkozásától 2012-ben, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett nyilvánosan elérhető adatok alapján a kölcsön kamatának mértéke maximum 4,70% lehetett. De a kölcsön számos speciális kondíciója miatt – például kockázatos adós vagy iparág, rendkívül hosszú futamidő, garancia vagy biztosíték nélküli kölcsön, különleges visszafizetési feltételek, hátrasoroltság esetén – sokkal magasabb, akár 10% feletti kamat is indokolt lehet.
„A cégcsoportok többsége nem rendelkezik a szokásos mértékek meghatározásához szükséges adatbázisokkal, mivel azok rendkívül költségesek és egy-egy kölcsön miatt nem is lenne költséghatékony ezekbe beruházni. Bizonyos esetekben a szokásos piaci kamat pontos meghatározásához elengedhetetlen a megfelelő adatbázisok használata, ezért esetenként szükséges lehet a területen jártas szakember bevonása is” – tette hozzá Nagy Gabriella.
