Kína a piacgazdaság útjára léphet
előre menekülés a válságból
Kínának a 2008-ban kezdődött világgazdasági válságra adott válasza anno az előre menekülés volt, azaz a gazdaság teljesítményét úgy próbálták fokozni, hogy felgyorsították a beruházásokat, ezzel húzva fölfelé a GDP-t. A gazdaság szerkezete azonban erőteljesen eltolódott a beruházás orientált növekedés irányába, hiszen a kínai GDP mintegy 50%-át a - többnyire kormányzati megrendelésre történő – beruházások eredményezték, miközben a lakossági fogyasztás ennek csupán felét tette ki. A központilag támogatott beruházások azonban mára rengeteg meg nem térülő, felesleges termelő kapacitást és a kormányzati hitelállomány felhalmozódását eredményezték. Egyre világosabbá vált tehát, hogy a mesterségesen generált kétszámjegyű növekedés nem tartható fenn sokáig. Habár mára úgy tűnik, hogy a meredek zuhanást sikerült elkerülni, az is kiderült, hogy a növekedés jelenlegi szerkezete hosszú távon nem működőképes, és elengedhetetlen, hogy Kína áttérjen a belső, lakossági fogyasztásra épülő gazdasági modellre. Ez ugyan valamelyest lassabb, de kiegyensúlyozottabb növekedést tesz lehetővé a jövőben. A reform felé tett első lépésekre várhatóan november elején kerül sor, amikor is bemutatják azt az új gazdasági programot, ami lerakja a következő 5-10 év gazdasági irányvonalait.
a gazdasági reform lehetséges irányai
A jelenlegi elképzelések szerint három lehetséges irányvonal mentén történhet a kínai gazdaság reformja. Első és talán legfontosabb a belső kereslet felpörgetése. Ennek egyik eszköze az lehet, hogy a szociális hálót a közalkalmazottakon kívül kiterjesztik egy szélesebb körre, így a lakosságnak több elkölthető jövedelme maradna. Másrészt a jelenleg igen szigorú születésszabályozás korlátainak enyhítésére is sor kerülhet, ami szintén a belső kereslet élénkülését támogatná.
A másik irányvonal az eddig jelentős pénzeket felemésztő, ugyanakkor meg nem térülő beruházások leállítása, vagy legalábbis visszafogása lehet. Ezzel párhuzamosan teret nyerhet a szolgáltatási szektor fejlesztése (egészségügy, bank, oktatás), amelyben jelenleg az állam által nem hatékonyan működtetett vállalatok helyét átvenné a magánszektor, ami egyben a kínálat bővülését is jelentené.
A harmadik irányvonalat a korábbi években felhalmozott hitelek leépítése jelentheti, amelyek elsősorban a helyi önkormányzatokat és az állami vállalatokat terhelik. Ennek egyik eszköze a kamatpolitika liberalizálása, amely az eddigi gyakorlattal ellentétben hagyná emelkedni a betéti és a hitelkamatokat. Emellett szükség lehet az állami vállalatok reformjára is, amely kétségtelenül fájdalmas, ugyanakkor szükségszerű lépés lehet az eladósodott állami szektor hiteleinek csökkentéséhez.
Forrás: befektetői konszenzus
Mivel a politikai berendezkedés miatt a reformok felülről vezérelten valósulhatnak majd meg, ezért várhatóan azok csak lassan, a gazdasági és társadalmi hatások folyamatos elemzésével fognak lezajlani. „Úgy látjuk, hogy az elkövetkezendő három évben a fokozatos átmenettel sikerülhet nagyobb megrázkódtatás nélkül egy új, sokkal inkább piaci alapon működő gazdasági szerkezetet kialakítani. Márpedig ez a világ második legnagyobb gazdasági régióját tekintve igen meghatározó lehet, nemcsak az ázsiai és a fejlett piacok szempontjából, de export-import kapcsolatai révén a nyersanyagpiac jó részének is. A beruházások visszaszorítása miatt csökkenő nyersanyagkereslet már most érezhetően lefelé nyomja a nyersanyagárakat, ezzel párhuzamosan azonban a belső fogyasztás élénkülése komoly lendületet adhat a régió fogyasztási cikkeket előállító országainak, vállalatainak. A fenti folyamatokat aknázza ki a K&H Ázsia alap és a K&H feltörekvő piaci részvényalap, amelyben a kínai fogyasztási szektor és az érintett koreai és tajvani vállalatok kerültek felülsúlyozásra” – hangsúlyozta Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója.
