Kína igazán nagyban akar játszani az arany piacán
Az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) mérlegfőösszege alapján Kína legnagyobb kereskedelmi bankja, tőzsdei kapitalizációja pedig a világ legnagyobb pénzintézetévé teszi. Szűkebb hazáján kívül eddig mégis viszonylag alárendelt szerepet játszott. Így mi sem természetesebb, mint hogy ez az óriásbank nemzetközi vizeken is egyre inkább kiköveteli a neki kijáró tiszteletet, és például az arany piacán döntő befolyásra vágyik. Miután a sárga nemesfém kitermelésben Kína már 2007 óta nemzetközileg az élre tört, és hasonlóra lehet számítani az idei évtől a fogyasztásban is, nem meglepő a bank egyik legfőbb vezetőjének a Reuters hírügynökséggel szemben tett nyilatkozata: „Szeretnénk a nemzetközi nemesfémpiacon egy hangsúlyosabb szerepet betölteni, és olyan fontos árjegyzővé válni, mint amilyen a Barclays.”
A kijelentés hátterében a fizikai aranykereskedés sajátos működése áll. A londoni nemesfémpiacon például 11 úgy nevezett Market Maker „csinálja” jelenleg az árakat. Ezek egyike az említett Barclays Bank. Ez azt jelenti, hogy aki a londoni piacon vevőként vagy eladóként szeretne labdába rúgni, annak azon túl, hogy tonnás nagyságrendben kell a nemesfémről gondolkoznia, a 11 árjegyző bank (Bullion Bank) egyikét kell közvetítőként az ügylethez igénybe vennie. Ezek az árképző brókerek aztán egy ősi rítus szerint gondoskodnak a kereskedés gördülékeny menetéről, elengedhetetlenül fontos mediátorok a kínálat és kereslet közötti egyensúlyi ár, a fixing megállapítása során, de ők maguk is fellépnek vevőként vagy éppen eladóként a piacon. Az ügyletek elszámolása, a tranzakciók fizikai teljesítése pedig az úgy nevezett klíringbankokon keresztül történik.
Ami a kínainak fáj, az az, hogy az arany világpiacán néhány, az angolszász térségben otthon lévő nagybank határozza meg jelenleg a dolgok menetét. Továbbá a fizikai kereskedésben világszerte legnagyobb OTC (over the counter, azaz pulton keresztüli kereskedés) piac székhelye is Londonban van. Az ottani „arany-kartell” tagjai a brit Barclays Bank PLC, a kanadai The Bank of Nova Scotia – ScotiaMocatta, a német Deutsche Bank AG, az amerikai-brit HSBC Bank, az amerikai JP Morgan Chase, a svájci UBS, valamint a január óta árjegyző szerepet betöltő szintén amerikai Merrill Lynch. A legfontosabb határidős aranypiac pedig a New York-i NYMEX nemesfém kereskedésre szakosodott divíziója, a COMEX. Ezen a tőzsdén is a fent nevezett befektetési bankok, különösen a JP Morgan és a HSBC a hangadók.
A kínai ICBC, amely 2011 vége óta a Londoni Nemesfémpiaci Szövetség (London Bullion Markt Association, LBMA) tagja, tehát most úgy véli, hogy eljött az idő, feltörni a nyugati világ bankjainak hegemóniáját az arany piacán. Ezért nem elégszik meg a normális piaci szereplőknek kijáró kereskedési joggal Londonban, hanem ennél többet követel, és közvetlen részt kíván vállalni az árképzés mechanizmusában. A jelenleg 34 országban telephelyekkel rendelkező pénzintézet fokozatosan akarja fejleszteni az aranypiaci tevékenységét, lefedve a teljes ellátási láncot, többek között a kitermelőknek és a feldolgozóknak is szolgáltatásokat kínálva az adás-vétel, a leasing és a fedezeti ügyletek területén.
Az arany nemzetközi kereskedelmén túl Kína új utakat akar járni a kitermelés tekintetében is. Egy a héten érkezett hír szerint az óriás ország arra készül, hogy kiaknázza a Föld tengerfenéken rejtőző ásványkincseit. A földért és erőforrásokért felelős minisztériumnak alárendelt állami intézmény, a State Oceanic Administration korábbi vezetője úgy vélekedik, hogy Kína 2030-ra birtokában lehet már annak a technológiának, amely megengedi majd az arany, az ezüst és a réz bányászatát az óceánok mélyéről, így ezek az álmok addigra akár meg is valósulhatnak. Eddig ugyanis már több mint 80.000 négyzetkilométernyi területet fésültek át a kutatók az Indiai- és a Csendes-óceán fenekén és eközben lépésről-lépésre finomítottak a kutatási technológián. Húsz év kellhet azonban még a többféle fémet tartalmazó mélytengeri rögök (ú.n. polymetallic nodules) kutatási és feltárási módszertanának tényleges kiforrásáig. Az mindenesetre bizonyos, hogy a fémek kitermelése a tengerből a kedvezőtlen körülmények miatt (magas nyomás, korrózió, tengermozgások) rendkívül nehézkes és költséges műveletnek ígérkezik. Ahhoz, hogy ez a bányászati módszer valaha nyereséges legyen, az arany és az ezüst árfolyamának a maihoz képest jóval magasabbra kell még emelkednie.
