Lítium, mint zöld energia: lehetőség, de veszély is egyben

Ahogy terjednek az okostelefonok, az egyéb modern elektronikai eszközök és az elektromos autók, úgy nő az azok akkumulátorát alkotó, különleges áramtermelő képességű lítiumok iránti kereslet. A 13 millió tonnára becsült lítiumkészletek döntő többsége a Föld ma még érintetlen területein, Dél-Amerikában, az úgynevezett lítium-háromszögben – Chilében, Argentínában és Bolíviában – található.

Ennek több mint a fele a világ legnagyobb kiterjedésű és legmagasabban, 3650 méteren, az Andokban elhelyezkedő bolíviai Salar de Uyuni sósivatagban, ahol idén januárban indult el a lítium-bányászat. A lítium hiába tisztán zöld energia, növekvő kitermeléseinek káros hatása felmérhetetlenek, miután bányászata erősen megterheli az ökológiai rendszereket. A sós víz talajvízből való kinyerése megváltoztatja a talajvíz-szintet és a sós alföldek felszínét. A lepárló tavakban elpárologtatott talajvíz pótlására egyik kitermelő sem tesz kísérletet, ami felborítja a terület működési egyensúlyát –figyelmeztet a Magyar Természetvédők Szövetsége.

Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a legelők és a vizes élőhelyek kiszáradnak, fenyegetve az ott fészkelő madarakat, valamint a hagyományos pásztorkodást. A lagúnák formája és kiterjedése már így is drámaian megváltozott. A bányaterületen belüli és a feldolgozó üzemhez történő anyagszállításhoz használt teherautók szennyezik a levegőt. Károsítják a környezetet a bányászat miatt keletkező, magas ásványianyag-tartalmú – különösen lítium-karbonátban gazdag – porfelhők, azok a környező városok, legelők és természetvédelmi területek fölé eljutva egészségügyi problémákat okoznak, szennyezik a talajt és a vízkészleteket. A korábban érintetlen területeken folytatott tevékenységek – utak építése, jármű-forgalom, gépek és személyzet szállítása, zajterhelés – a helyi flóra és fauna kihalásához vezethet, eróziót okozhat.

Bár a lítiumbányák munkahelyeket teremtenek és a helyi gazdaságot bevételekhez juttathatják, a lakosság számára csak az alacsony képzettséget igénylő állások érhetők el, míg a frekventáltabb munkaköröket külföldről vagy az ország más részeiről érkező, képzettebb vendégmunkások töltik be. Sérülnek az indián populáció érdekei is, akik még mindig természet közeli életmódot folytatnak, ezért nem nézik jó szemmel, hogy a számukra jelentős értékű, biológiai és kulturális sokszínűségüket őrző területeket lítiumbányászatra sajátítják ki.

A lítiumtermelés lépései:

1. A lítium a sókéreg alatt található, a kősó-test felett, egy tömör sziklasó-ágyon.

2. A lítiumot ipari pumpákkal szívják ki a föld mélyén lévő sósivatagból, vagy a földbe vájt csatornákon keresztül, ahonnan a sósvíz átszivárog.

3. Az így kinyert – víz, könnyű fém lítium, só és magnézium elegyéből álló – sósvizet egy focipálya-méretű medencékben tárolják, amelyből a víz nagy része el tud párologni.

4. Az ennek eredményeként létrejövő kenőcsös anyagot – lítiumklorid és magnéziumklorid keverékét – tartályokban elszállítják a feldolgozó üzembe.

5. A lítiumot elkülönítik és finom porrá zúzva, kis téglaformákba öntik. Ezt követően légmentes csomagokba helyezik, mivel ha a lítium oxidálódik, instabillá válik és nem lehet szállítani.

Forrás: Conclude Zrt.