Londoni elemzők: elhúzódó defláció fenyegeti az euróövezetet
A City egyik legnagyobb globális pénzügyi-gazdasági elemzőháza, a Capital Economics közgazdászai szerint "több alapos ok" is van annak feltételezésére, hogy ha ismét deflációs időszak kezdődik a valutaunióban, az hosszabb és veszélyesebb lesz az öt évvel ezelőttinél. Az egyik, hogy a mostani dezinfláció szerkezete nagyon különbözik a 2009-es deflációt megelőzőétől: akkor az elsődleges hajtóerőt az energiaárak adták, a jelenlegi dezinflációs folyamat azonban sokkal szélesebb körű.
Ezt jelzi, hogy az energiaárak kiszűrésével számolt euróövezeti maginfláció mindössze 0,2 százalék volt januárban, a szolgáltatási szektor árinflációja pedig épphogy meghaladta az 1 százalékot, ami a fele a 2009-es átlagnak. Ráadásul úgy tűnik, hogy az e szélesebb körű dezinflációt hajtó tényezők a következő negyedévekben még tovább erősödnek. Az OECD legújabb adataiból ugyanis arra lehet következtetni, hogy az euróövezeti gazdaságban érvényesülő negatív kibocsátási rés sokkal szélesebb, mint 2009-ben volt, és ez további tartós lefelé ható nyomást gyakorol a maginflációra.
Ezt a nyomást valószínűleg még erősíti is - legalább rövid távon - az erős euróárfolyamból eredő dezinflációs hatás - hangsúlyozták keddi elemzésükben a Capital Economics londoni közgazdászai. Hasonló következtetésre jutottak az euróövezeti gazdaságban felhalmozódott kihasználatlan kapacitásokról és ezek inflációs hatásairól összeállított tanulmányukban a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének szakelemzői is. A ház kimutatta, hogy 2008 eleje óta az euróövezeti munkanélküliségi ráta 4,7 százalékponttal emelkedett, és immár 12 százalékos, ami az 1930-as évek óta a legmagasabb arány ebben a térségben.
Az Európai Bizottság és az eurójegybank (EKB) meggyőződése szerint az emelkedés jelentős részét strukturális tényezők magyarázzák, és erre alapozva ezek az intézmények azt feltételezik, hogy a valutauniós gazdaságban csak mérsékelt negatív kibocsátási rés alakult ki, annak ellenére is, hogy az euróövezeti GDP-érték még mindig 3 százalékkal elmarad a 2008 elején mért legutóbbi ciklikus csúcstól. A JP Morgan londoni elemzői közölték: nem értenek egyet ezzel a megítéléssel, véleményük szerint az euróövezeti gazdaságban sokkal nagyobb a kapacitásfelesleg, mint amekkorát az EU-bizottság és az EKB feltételez.
A ház szerint ez azt jelenti, hogy az EKB monetáris alapállásának sokkal enyhébbnek kellene lennie, és ezt a jelenleginél kisebb mértékű költségvetési konszolidációnak kellene kísérnie. A cég elemzői szerint ha a JP Morgan helyzetértékelése a helytálló, az azt is jelenti, hogy az euróövezeti gazdaság növekedési üteme nagyon hosszú ideig lanyha, az infláció pedig szintén nagyon hosszú ideig nagyon alacsony marad. A ház szakértői is reális lehetőségnek nevezték, hogy ebben a környezetben defláció alakul ki az euróövezetben.
Az elhúzódó deflációt a meglévő adósságállomány reálköltségeinek növekedése mellett a közgazdaságtan azért is veszélyes jelenségnek tartja, mert a kialakuló deflációs várakozás - vagyis a fogyasztói árak hosszú távú további csökkenésének valószínűsítése - a fogyasztási kiadások halasztásához vezethet, ami még tovább mélyítheti magát a deflációt, és konzerválhatja a defláció elsődleges okát, a lanyha gazdasági teljesítményt vagy éppen a recessziót.
A recessziós időszakokban kialakuló negatív kibocsátási rés a még inflációs kockázat nélkül elérhető, hosszú távra számított GDP-növekedési lehetőség és a tényleges teljesítménynövekedés különbsége negatív irányban. A pozitív kibocsátási rést a közgazdaságtan általában inflációveszélyesnek tartja, a negatív kibocsátási rés kialakulása - vagyis amikor a valós teljesítménynövekedés elmarad a hosszú távon lehetségestől - ugyanakkor erőteljes dezinflációs tényező, sőt deflációs kockázatot is jelenthet. (MTI)
