Makrancos hölgy lehet idén az arany
Az amerikai jegybank expanzív pénzügypolitikája változatlanul megadja az alaphangot az aranyár emelkedéséhez, még ha legutóbb rontotta is a kilátásokat valamelyest, hogy kiderült, a Fed legfőbb döntéshozó testületében erős támogatottsága van a gazdaságba injektált korlátlan likviditás év vége előtti leállításának. Ugyanakkor a gazdaság állapota csak lassan javul és a munkanélküliség is csak lassan csökken, ezért a Fed monetáris tanácsának többsége egyelőre még a likviditásösztönző eszközvásárlási program további futtatása mellett foglal állást.
A nemesfémeket illetően tavaly ősszel még nagyon optimista hangulat mindazonáltal múlóban van. Már csak azért is, mert a legutóbbi negyedév sok tekintetben alulmúlta az árfolyamok alakulására vonatkozó várakozásokat. A sokak által legkésőbb december elejére várt Mikulás rally elmaradt, holott az év vége éppenséggel bővelkedett bizonytalan kimenetelű eseményekben. De sem az amerikai elnökválasztás, sem a fiskális szakadék, sem az európai adósságválság nem volt képes meggyőző módon emelkedő pályára állítani a Krugerrandok kurzusát. Számos elemző ezért lecsökkentette a korábban ambiciózus célárfolyamát. Mostanára pedig egyre többen vélik úgy, hogy az aranynál a 12 éve tartó folyamatos felértékelődés után az idén egy megérdemelt pihenő következhet.
De vajon valóban makrancos hölgy lesz idén az arany, vagy mindez csak sok hűhó semmiért? Az arany mellett szól változatlanul, hogy a tűzzel játszanak a jegybankok, amikor a mennyiségi bővítéssel hazárd módon kiengedik az infláció szellemét a palackból. A pénzügyi világrend továbbra is ingatag lábakon áll, és nem valószínű, hogy az indiai és kínai fogyasztók, még ha átmenetileg vissza is esik ott a kereslet, hosszútávon kiszeretnének az aranyból. Az arany egyik legfőbb ellenségének tartott (reál)kamatok még sokáig nem emelkedhetnek, hiszen az végzetes lenne az éledező konjunktúra és az adósságterhek alatt amúgy is rogyadozó fejlett országok számára. Arról nem is beszélve, hogy számukra az adósságcsapdából való épkézláb kikecmergéshez az egyetlen recept az egy évtizeden át tartó következetes szigorral takarékoskodó költségvetési politika lehetne, amelyhez egyelőre messze földön nem látszik az elszánt politikai akarat.
Miközben tehát csökkennek a piaci feszültségek valamint az USA-ból és Kínából, a világ két legnagyobb gazdaságából legutóbb már enyhe javulásról érkeztek hírek, változatlanul sötét árnyékok vetődnek a befektetési piacokra. Az arany ezért továbbra is mellőzhetetlen eszköz a biztonságra törekvő befektetési portfóliókban, és ennek tudható be, hogy ha csökkent is némileg az optimizmus a piaci elemzők körében, a túlnyomó többség a Londoni Nemesfémpiac pénteki záróáránál (1.657,50 dollár/uncia) azért magasabb aranyárat vár még mindig az év végére.
Az amerikai Morgan Stanley befektetési óriásbank például 1.853 dolláros átlagárral számol 2013-ban. A szakértők főként arra alapozzák várakozásukat, hogy a Fed mennyiségi lazítása és az eurózóna folytatódó problémái emelhetik a sárga nemesfém ázsióját, ezért magas szinten tarthatja magát idén is a jegybankok aranyvásárlása, csakúgy mint a befektetők fizikai kereslete, még az aranyimporttal sújtott Indiában is. Szintén optimisták a német Commerzbank nyersanyagpiaci specialistái, akik 1.950 dolláros átlagárral kalkulálnak többek között szintén az indiaiak töretlen vásárlókedvében bízva. Ezt az árszintet inkább 2014-re tudná elképzelni a Deutsche Bank, ahol az idei évre „csak” 1.856 dollár környékére várják az árfolyamot, de a francia BNP Paribas is ebbe a tartományba (1.865 dollár) lőtte be a nemesfém ez évi célárát.
Valamivel pesszimistább a piaci manipulátorként sokat átkozott amerikai Goldman Sachs, ahol 1.800 dollárt jeleznek előre 12-havi időtávon, valamint az eddigi célárfolyamát 100-100 dollárral visszább nyeső, de a 2013-as árszintet a mostaninál azért feljebb váró brit HSBC (1.850 helyett 1.760), svájci Credit Suisse (1.840 helyett 1.740) és francia Societe Generale (1.800 helyett 1.700 dollár). Velük egy szólamot fúj az amerikai Citibank, amelynek elemzőstábja átlagosan 1.750 dollárra jövendöli a sárga nemesfém árának idei alakulását, és nagyságrendileg ugyanezt az árfolyamot hozza ki a Londoni Nemesfémpiaci Szövetség (London Bullion Market Association, LBMA) felmérése is, amely 23 neves elemző prognózisát átlagolja 1.753 dollárra.
Arany, Ezüst – technikai elemzés
Kismértékű javulás megfigyelhető ugyan az arany technikai grafikonján, de ez egyelőre még nem ad okot többre rövid fellélegzésnél. Pozitív jelként értékelendő, hogy az október eleje óta korrigáló kurzus az 1.645 és 1.650 dollár közötti ártartományból egy hónapon belül kétszer is felpattant, ami egy dupla alj formációra utalhat. Ahogy a technikai alakzatok többségét, úgy ezt a formációt is a vételi és eladói oldal árcsatája alakítja ki. Ezen a lokális mélyponton szemlátomást a vevők kerülnek többségbe, akik a kedvezőnek vélt beszállási ponton aktivizálódnak, és kiszorítják az eladókat a piacról. Amennyiben a két alj közötti csúcs (1.693 dollár) fölé ki tudna törni az elkövetkezendőben az árfolyam, úgy a vevői lendület a tankönyvi elmélet szerint 1.750 dollár közelébe repíthetné az árfolyamot.
Ugyanakkor negatív előjel, hogy a kurzus nem képes felfelé eltávolodni a 200-napos mozgóátlagtól, és változatlanul egy rövidtávon csökkenő trendcsatorna gyenge oldalán tapad.
Miután az ezüst mindkét irányba méretes bakugrásokkal kezdte az idei évet, az elmúlt héten már valamelyest megnyugodott az árfolyam. Pozitív szignál, hogy 30 dollár alól ismét e lélektani küszöb fölé tudott emelkedni a jegyzés, de az igazi fordulat az volna, ha a 200-napos mozgóátlag és még a november eleji mélypont fölé sikerülne visszaverekedni magát a szürkésfehér nemesfémnek.
