Merre tart, és miből finanszírozható az agrárium digitalizációja?

„Az agrárium a magyar nemzetgazdaság húzóágazata” – fogalmazta meg a rendezvény nyitómondatát Szűcs Gergely házigazda. A megnyitót Csáki Béla, a Budapest Bank üzleti vezérigazgató-helyettese tartotta, első előadóként Dr. Nagy István, agrárminiszter az agrárvállalkozások részére nyújtott új európai uniós pályázatok nemzetgazdasági jelentőségéről beszélt. Az agrárminisztert Papp Zsolt György, vidékfejlesztésért felelős helyettes államtitkár követte, aki a különböző pályázatok részleteiről tartott informatív prezentációt.

Merre tart az agrárdigitalizáció?

A két előadást panelbeszélgetés követte, amelynek résztvevői Kecskés Zsolt, a KITE Zrt. kiemelt szolgáltatás-értékesítési igazgatója, Csepregi Attila, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport vezetője, valamint Bognár Róbert, a Budapest Bank agrárszakértője voltak. A beszélgetés folyamán a következő kérdésre keresték a válaszokat: merre tart az agrárdigitalizáció?

Bognár Róbert szerint nagyon tág ez a témakör, azonban nem kerülhető meg ma már az, hogy a precíziós gazdálkodás feltételeit megpróbáljuk megteremteni. Kecskés Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági eszközök több mint 80 százaléka precíziós szemlélettel készül, így egyre szélesebb körben elérhetőek az új technológiák az agráriummal foglalkozók számára. Abban egyetértettek a beszélgetés résztvevői, hogy az oktatásra rendkívül fontos szerep hárul az elkövetkezendő években.

A Budapest Bank által szervezett rendezvényen természetesen nem maradhattak el a finanszírozási kérdések sem. A precíziós gazdálkodás elterjedéséhez a megfelelő alapok, a know-how elsajátítása és a technológiai felszereltség mellett anyagi forrásokra is szükség van. Szerencsére hazánkban a felsoroltak közül egyikben sincs hiány. A kedvezményes kamatozású hitelek nagy segítséget nyújtanak a fejlesztésekben, de egyébként is kiemelten fontos minden termelőnek, hogy kapcsolatban álljon egy-egy pénzintézettel. Bognár Róbert úgy fogalmazott: láthatóan „megvan a finanszírozási svédasztal” a hazai agrárium korszerűsítéséhez.

Természetesen sok szó esett a jövőről, amelyet Csepregi Attila visszaemlékezése vetített előre a legjobban: elmesélte, hogy 1994-ben fiatal gyakornokként nem tudták elképzelni, hogy az akkor legújabb traktor szériáknál lehet modernebbet alkotni, mára ezeket a gépeket már mindenki elavultnak tartja.

Csepregi szerint ez is azt mutatja, hogy a fejlődés végtelen, nincsen határa. Kecskés Zsolt is hasonló véleményen volt, ugyanakkor szerinte fontos elválasztani a már meglévő gépeket a kutatás-fejlesztéstől. Az viszont biztos, hogy tíz év múlva az ilyen panelbeszélgetéseken már természetesnek fogjuk venni, hogy rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyekről 2021-ben még csak potenciális újdonságokként beszélünk.

A beszélgetést a közönség kérdéseinek megválaszolása követte: szóba került a korábban említett EU-s pályázatok kapcsán kialakult bőség zavara, a bankok által nyújtott finanszírozási lehetőségek, illetve fontos kérdés, hogy érdemes-e nagyobb precíziós gazdálkodással kapcsolatos beruházásokba fektetnie egy kisebb termelőnek.