Nehéz jövőre számítanak a mozaikcsaládokban élők
7 év alatt közel másfélszeresére nőtt a házasságot kötők aránya (KSH, 2017. év végi adatok), azonban a válások száma nem csökken, a házasságok fele továbbra is így végződik. Megnőtt az egyedülállók, egyedülálló gyerekkel élők és az un. mozaikcsaládok – amikor a párok már nemcsak közös gyermekeiket nevelik élnek együtt, hanem új párjuk előző kapcsolatából született gyermekeivel is – aránya. Ezek a társadalmi csoportok jogilag, anyagilag teljesen új problémákkal szembesülnek a mindennapi feladatokban, mint a klasszikus családmodellben élők. A Groupama Biztosító az NRC kutatócéggel végzett reprezentatív kutatásában ennek az öngondoskodási aspektusát vizsgálta.
Összeköltöző családok, zsugorodó perspektíva
Nem meglepő, hogy a különböző családmodellek eltérő várakozással néznek nyugdíjas éveikre. Legpesszimistábbak a mozaikcsaládban élők, a gyerekek eltartása és mindennapok költségei mellett a jövőre való tervezés, az erről való gondoskodás szinte megoldhatatlan számukra, 91%-uk gondolja úgy, hogy lesznek nyugdíjasként anyagi nehézségei. Hozzájuk képest a klasszikus családmodellben élők 78%-a, az egyedülálló, gyerekkel élő szülők 77%-a számít anyagi nehézségekre.
Különböző családmodellek, különböző nyugdíjstratégiák
A nyugdíjas évekről való gondoskodás tekintetében nagyon különböző stratégiákat figyelhetünk meg. A már említett mozaikcsaládokban mind közül a legalacsonyabb (12%) a nyugdíjcélú megtakarítások választása, vélhetően a jelen terhei miatt. Ugyanakkor ők építenek leginkább a gyermekek jövőjére, 44%-uk stratégiája az, hogy ha taníttatja a gyermekét, aki majd emiatt jó anyagi körülmények között élhet, az ő nyugdíjas éveire is biztonságot fog tudni nyújtani. A mozaikcsaládban élők 51%-a mondja azt, hogy már tett valamit a biztos nyugdíjas évei érdekében, de ez elsősorban a gyerekbe, nem pedig megtakarításba, vagyontárgyakba, vállalkozásokba való befektetést jelenti.
A hagyományos és az egyszülős családokban élő felnőttek jóval nagyobb arányban (21% és 26%) rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarítással. A kutatás megmutatta azt is, hogy bár az egyszülős családok körében elterjedtebb az öngondoskodás, mint a klasszikus családokban, ez azonban nem jár együtt pozitívabb várakozásokkal, a klasszikus család nagyobb biztonságot nyújt tagjainak.
„A nyugdíjtervekkel kapcsolatban egyébként érdekes, hogy valamennyi családmodell esetében az első helyen áll a nyugdíjaskori munkavállalás, a gyerekes családok közül a legnehezebb helyzetben lévő mozaikcsaládban élők tervezik legnagyobb arányban, hogy dolgozniuk kell majd nyugdíjasként, közel 30%-uk szerint ez lesz megélhetésük egyik forrása idős korukban” – tette hozzá Molnár Zsolt, a Groupama Biztosító Értékesítés Támogatási főosztályvezetője.
A klasszikus és mozaikcsaládok eltérő gazdálkodási mintát követnek
Számos hazai és nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a házasságban élők hosszabb élettartamra számíthatnak. A házastárs jelenléte különösen a férfiak életkilátásait növeli meg. Ez összefügghet azzal, hogy a házasságban élők anyagi helyzete, egészségi állapota általában kedvezőbbnek mondható, illetve, hogy a házastárs pozitívan hat a lelki állapot alakulására is.
„A mozaikcsaládok kutatása a szociológia fehér foltjának számít. Számos kutatás csak a kétszülős és az egyszülős háztartásokat különbözteti meg, ugyanakkor interjús kutatások azt mondják, hogy a hagyományos és a mozaikcsaládok jövedelmi helyzete, gazdálkodási mintái, döntés mechanizmusaik alapvetően különböznek. A mozaikcsaládok az esetek túlnyomó többségében válással keletkeznek, ami nyilvánvalóan megszakítja az egyének anyagi felhalmozásainak folyamatát. A mozaikcsaládokban élő szülők egy része gyermektartást fizet különélő gyermeke után. Ezek alapvetően határozzák meg a mozaikcsaládok életkörülményeit. A családdal foglalkozó pszichológusok pedig gyakran tapasztalják, hogy a mozaikcsaládok kétpólusúak maradnak, azaz a szülők érzelmileg szorosabb kapcsolatot ápolnak vér szerinti, mint nevelt gyermekeikkel. A gyermekekkel kapcsolatos döntésekben a vér szerinti szülőnek jelentősebb szerepe van” – mondta Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
