Nem mindig előnyösebb a garantált eszközalap az életbiztosításnál
Az idei első negyedévben - az egy évvel korábbi 23 milliárd forintról - 50 milliárdra emelkedett az egyszeri és eseti díjas életbiztosításokból származó díjbevétel, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) múlt héten közzé tett adatai szerint. A növekedésben - egyenként 12 milliárd feletti díjbevétellel - az Allianz és a Magyar Posta Életbiztosító járt az élen.
Az ilyen biztosításokat a szakma inkább tekinti befektetési alapba tett pénznek, így az ezekből származó díjbevételnek csak a 10 százalékát számítják hozzá a folyamatos díjas életbiztosításokból származó díjbevételhez. A folyamatos díjfizetésű életbiztosításoknál a díjtartalék befektetéséről a biztosított dönthet. A válság előtt tipikus volt a nagy kockázatú eszközök választása, mivel ezek kínáltak nagy hozamot. Miután a laikus befektetők - a biztosítottak - a legrosszabb időpontban szálltak ki ezekből, így jelentős veszteséget szenvedtek, anélkül, hogy a fellendüléssel járó előnyöket élveznék - áll az Union Biztosító elemzésében.
A biztosítók az ügyfelek reakcióit látva, garantált eszközalapokat kínáltak nekik, és ezek népszerűek is lettek. Más biztosítók - és ebbe a körbe tartozik az Union is - menedzselt eszközalapot hoztak létre. Ennek az alapnak a vagyonát az ügyfél helyett profik kezelik, akik eseti megbízás nélkül is a piac állapotának leginkább megfelelő eszközökbe helyezik a befizetett összegeket. A garantált tőkének, illetve hozamnak, persze, ára van. A garancia miatt ugyanis a portfolióban megnő az alacsonyabb hozamú eszközök aránya, a fedezeti ügyleteknek pedig komoly költségük van.
Az életbiztosítások hosszú távra szólnak, így akár 2-3 százalék hozameltérés is óriási különbséget eredményezhet 15-20 év alatt. Például egyösszegű befektetés esetében 20 éves időtartam és 4 százalékos alaphozam mellett a befektetett vagyon 219 százalékos mértékűre gyarapodik. Két százalékpontos többlethozam esetében (6 százalékos hozam) ez az érték már 321 százalék.
