Obama-hatás, sziklaszirt és Mikulás-rali az aranypiacon
A munkanélküliség szerényen javuló tendenciát mutat az Egyesült Államokban, az ingatlanpiac lassan éledezik, a fogyasztók csökkentik adósságterheiket, és a nagybankok is kezdenek viszonylag stabil lábakon állni. Ugyanakkor igazi fellendülésről vagy netán gazdasági boomról még korai lenne beszélni. Az USA gazdasága növekszik ugyan, de március óta a második világháború utáni időszak történelmi átlagánál kisebb mértékben. Ráadásul a mostanában sokat emlegetett úgynevezett „fiscal cliff”, azaz „pénzügyi sziklaszirt” mögött tátongó szakadék még ennek a kevés konjunktúrának is az elnyelésével fenyeget. Ennek az elsőként Ben Bernanke által használt metaforának a hátterében az áll, hogy a republikánus és demokrata képviselők az elmúlt hetekben képtelenek voltak megállapodni az Amerikai Egyesült Államok államháztartásának rendbe tételéről. És ha az év végéig sem sikerül nekik egy kompromisszumot kiizzadni, akkor egy adóemelésekből és kiadáscsökkentésekből álló horror-forgatókönyv léphet életbe januártól automatikusan.
A hangsúly az automatizmuson van. Jelen állás szerint az USA költségvetési hiánya jövőre nagyjából 600 milliárd dolláros nagyságrendben fog csökkenni automatikusan. 2012 végén ugyanis számos, határidőhöz kötött adókedvezmény fut ki, továbbá egyfelől költségvetési lefaragások, másfelől adóemelések lépnek életbe. Az adókedvezmények nagyrészt még a Barack Obama előtti Bush-adminisztráció idejéből származnak, de Obama mostani elnökségének első évében is születtek meg olyan konjunktúra programok, amelyek most kivezetésre kerülnének. A Kongresszusi Költségvetési Iroda azonban arra figyelmeztetett, hogy ami jó a költségvetési hiány lefaragását illetően, az annál károsabbnak ígérkezik a gazdaság növekedésére vonatkozólag. Az állami kiadások visszavétele és az új adók egyes becslések szerint akár 4%-os gazdasági visszaeséshez is vezethetnek az Egyesült Államokban, ami nem utolsó sorban végzetes lehet a világgazdaság egészére nézve.
A pénzügyi sziklaszirt és a szakadék feletti átlendülés azonban nem az egyetlen tornamutatvány, ami vár Amerika új vezetésére. Az USA Államkincstára nemrégiben már felhívta rá a figyelmet, hogy az idei év végén ismét napirendre fog kerülni az adósságplafon elérése, ami már tavaly nyáron is a végletekig borzolta a befektetők idegeit. A két párt közötti akkori huzavona repítette aztán új történelmi csúcsra az arany árfolyamát. A plafon újbóli megemeléséhez a demokrata elnöknek most újfent a republikánus többségű képviselőház támogatására lesz szüksége. Idegtépő taktikázás, helyezkedés, alkudozás várhat tehát ismét a piacokra.
A piacok persze ettől függetlenül is szinte már az állandósult idegrángás állapotában vannak. Barack Obama választási győzelmére átmenetileg nyomás alá került a dollár, és ez az arany árfolyamának prompt emelkedését eredményezte. Később a dollár ismét visszaerősödött, de ez sem tudta megtörni az arany lendületét. A befektetők úgy spekulálnak ugyanis, hogy a régi-új elnök és stábja a már ismert arcát fogja mutatni monetáris kérdésekben, vagyis a pénzügyi lazítások nem hogy lassan a végükhöz érnének, hanem talán még fokozódhatnak is.
Mitt Romney ezzel szemben már jó előre bejelentette, hogy ha megnyeri a Fehér Házat, akkor biztosan nem hosszabbítja meg a még 2014. januárig hivatalban lévő Fed-elnök, Ben Bernanke mandátumát. Ez a pénzcsapok elzárását, sőt valószínűsíthetően kamatemelést is jelentett volna. Ehelyett most minden maradhat a régiben, és az amerikai központi bank onthatja a likviditást a piacokra. Jelenleg a quantitative easing-nek nevezett mennyiségi lazítás harmadik felvonásánál tart a Fed – más egyéb likviditásösztönző intézkedések mellett –, amely szeptemberben bemutatott koncepciója szerint határozatlan ideig havonta 40 milliárd dollár értékben vásárol jelzálog-fedezetű értékpapírokat, ezzel szorítva le a kamatokat, és biztosítva olcsó forrást a kulcsfontosságúnak tartott ingatlanpiac számára.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Két héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy az aranyár korrekciója fordulóponthoz érkezett. 1.700 dollár felett megállt az árfolyam esése, és a lecsorgó kurzus elhagyta a szűken csökkenő trendet. Aztán a hét utolsó napján a vártnál kedvezőbb amerikai munkaerőpiaci hírekre és az elnökválasztás kimenetelétől elbizonytalanodva sok spekuláns keze megremegett. Egy önmagát gerjesztő eladási hullám vette kezdetét, amely 1.700 dollár alá szorította le az árfolyamot úgy, hogy az visszatért a már elhagyott negatív trendfolyosóba. Az elmúlt hét aztán ennek a kurzuson esett váratlan csorbának a kisimításáról szólt, és nem is akárhogy. Az arany jegyzése öt napon keresztül napról napra feljebb került, visszatért a július közepétől kivetíthető emelkedő trend fölé, majd végül szemmagasságba került a rövidtávú momentumot leképező 50-napos mozgóátlaggal. Ennek a bikákat és medvéket elhatároló görbének szimbolikus jelentősége van. Ha most fölé kerül az árfolyam, akkor nincs megállás 1.800 dollárig. Ha innét visszapattan, akkor viszont a medvék érezhetik nyeregben magukat, és folytatódhat az esés1.660 dollárig, a 200-napos mozgóátlagra.
Az ezüst technikai grafikonján mélyebb nyomot hagyott a két héttel ezelőtti kiterjesztett korrekció. A szürkésfehér nemesfém továbbra is egy csökkenő trendfolyosó foglya. Visszatért ugyan a kurzus a 200-napos mozgóátlag alól, de az 50-napos görbe egyelőre még karnyújtásnyinál is többre van. Hiteles visszaerősödésről azonban csak akkor lehet beszélni, ha e fölé, azaz 33 dollárt meghaladó szintre erősödne vissza az ezüst jegyzése.
