Olajos pozíciók - mikor teszünk jót, s jól?

A december 4-i Opec-csúcsot megelőzően több tagország is szorgalmazta, hogy Oroszország egyeztesse lépéseit a szervezettel, hogy megállítsák az olajár esését. Akkor még visszautasításra kerültek ezek a kezdeményezések, majd a decemberi Opec-értekezlet után következett egy további 40%-os áresés, és már az is felmerült, hogy 20 dollárra esik a hordónkénti olajár. Ez a korábban elképzelhetetlen esés újra felvetette egy megállapodás lehetőségét Oroszország és Szaúd-Arábia között.

A két fél kormányközeli forrásai is ráerősítettek a pletykákra, így a piac reakciója erős volt. Ha mindkét fél 5%-kal csökkentené a termelését – ez a szám már több helyről elhangzott -, az csaknem teljesen megszüntetné a túltermelést és jelentősen megváltoztatná az olajpiac dinamikáját. A rekord nagyságú short pozíciókkal rendelkező befektetési alapok ezekre a hírekre elkezdték lezárni a short pozícióik egy részét.

Mindez jelentős keresletet generált a határidős olajügyletek iránt, és az olaj egynegyedével drágult a múlt hét elejei mélypontjához képest, de a mindkét oldalról érkező cáfolatok hamar lefékezték ezt a növekedést. Ha elmarad a sok piaci szereplő által várt további növekedés, az negatívan hathat az árra, és újra 30 dollár/hordó alá süllyedhet az ár, de ez alatt a szint alatt már nem valószínű, hogy agresszíven adnák a kereskedők az olajat, hiszen továbbra is számolni kell az árfelhajtó politikai akarattal.

Ha azt feltételezzük, hogy az Opec és az Opec-en kívüli termelők közti megállapodás nem fog egyik napról a másikre megszületni, akkor egy 30 és 35 USD/hordó közötti oldalazásra számítunk rövidtávon. Egy ilyen megállapodás valószínűleg 40 dollár/hordó fölé lökné az olajat, legalábbis ideiglenesen. De sok minden egyéb tényezőről sem szabad megfeledkezni: ezek a kínai kereslet kilátásai, az Egyesült Államok termelői kapacitása, Irán szándéka, hogy növelje a kibocsátást, és a Líbia, ahol messze a kapacitás alatt folyik a termelés.