Szerencse a szerencsétlenségben - nyersanyagárak esése

Ezzel megváltozhat az utóbbi egy-két évben tapasztalt helyzet: az, hogy a gazdaság romlását, majd csak renyhe növekedését a nyersanyagok meredek drágulása, következésképp nagy infláció kísérte, akadályozva egyes érintett központi bankokat a szükséges pénzügypolitikai enyhítésben.

A fedezeti alapok árcsökkenést jelző határidős fogadásai 2009. szeptember óta a legszámosabbak a nemzetközi árutőzsdék élelmiszer-szekcióiban, miközben az áremelkedést jelző fogadások száma 17 havi mélypontra került. Az ENSZ követte élelmiszerárak novemberben már ötödik hónapja csökkentek, több mint két éve nem volt ilyen hosszú sorozat.

A Standard and Poors's nyolc árucikket tartalmazó mezőgazdasági ármutatója (GSCI Agriculture Index) 14 havi mélypontra csökkent, a visszavonulók élén a marhahússal, a szójával és a búzával. A kakaóbab ára december második hetében már a 12-ik egymást követő kereskedési napon csökkenve - ekkora sorozat utoljára 1961-ben volt - elérte idei mélypontját. Márciusban még 32 évi csúcson volt a fő termelő országban, Elefántcsontparton tavaly novemberben kitört polgárháború miatt, de idén a helyzet rendeződött. Az áresés azonban valószínűleg nem jelez hosszú távú irányzatot. A korábbi árcsúcsokat a rossz tavalyi termések és újabban állandóan ható tényezők okozták. Ez utóbbiak közül továbbra is érezhető, hogy a mezőgazdasági területek egy részét ma már üzemanyag-növények termesztésére használják.

A másik tartós áremelő tényező az, hogy a világgazdasági válság enyhítésére szánt állami támogatások egy része a pénzügyi közvetítő rendszer csatornáin át utat talált a tőzsdékre, mert a gazdaságfejlesztő beruházási lehetőségek szűkösek, és az alacsony kamatok, illetve a terjedő államadósság-válság miatt az értékpapírok vonzereje gyenge. Ezért dacoltak az árak a gyenge gazdasági konjunktúrával. Ezeket a hatásokat most ellensúlyozza az idei jó termés. Például a világ gabonatermése idén 3,5 százalékkal 2,32 milliárd tonnára, minden idők rekordjára nőtt a FAO szerint.

Ám a tavalyi rossz termésnek is szerepe volt abban, hogy idén év elején még a hosszú távú rekordok közelébe emelkedtek az élelmiszerárak világszerte, ösztönözve az észak-afrikai és a közel-keleti lázongásokat. Jövőre viszont az első félévben a világ búzatartaléka eléri a 208,52 millió tonnát az amerikai mezőgazdasági minisztérium előrejelzése szerint, ez több mint tíz éve a legtöbbnek ígérkezik.

Hasonló pályát futott be idén a kőolaj, az ipari fémek és az arany ára is: a tavaszi-nyári időközi árrekordokat enyhülés követte a világgazdasági kilátások rosszabbodása miatt. Az északi-tengeri Brent könnyűolaj ára április 11-én több mint két és féléves csúcsra, hordónként 127,02 dollárra hágott, annál drágább utoljára 2008. augusztus elsején volt. Nem sokkal később 100-110 dollár között stabilizálódtak az árak, és ott tartanak most is: a kincsképző spekuláció és az iráni atomprogram körüli nemzetközi konfliktus nem engedi lejjebb az árakat, annak ellenére, hogy újabban minden előrejelző intézmény újfent a világfogyasztás növekedésének lassulását jósolja.

A londoni fémtőzsdén jegyzett ipari fémek - a réz, az alumínium, a cink, a nikkel, az ón, az ólom - a tavaszi időközi rekordok után most 19-26 százalékkal olcsóbbak, mint tavaly év végén, miután 2010-ben 10-56 százalék között drágultak. Mindazonáltal átlagosan háromszor annyiba kerülnek most is, mint 2000-ben. Az arany azonnali ára utoljára szeptember 6-án döntött történelmi rekordot unciánként 1920,94 dolláron Londonban. Azóta olcsóbb, ahogyan a svájci frank önkorlátozása, az amerikai államadósság-válság nyári megoldása és a Fed pénzhígításának befejezése óta a dollár visszaszerezte hagyományos tartalékvaluta szerepét. Most 1660-70 dollár táján mozog az arany ára. Ám semmiképpen sem olcsó ahhoz képest, hogy az 1980. január 21-én elért, 850 dolláros árcsúcsát 2008 január 3-ig nem lépte túl. Ez több-kevésbé igaz a többi nyers- és alapanyagra is.

A búza havi átlagára minden idők csúcsán 2008. márciusban volt, tonnánként 280 euró fölött Párizsban, majd idén májusban ismét csúcs közelbe került 247 euró fölött. A mostani, 180 euró körüli árak viszont még mindig igen magasak a harminc éven belüli legalacsonyabbhoz, a 2010. júniusi 129 euróhoz képest.

A kakaó eddigi havi átlagárcsúcsa tonnánként 3.522 dollár volt 2010. januárban, idén februárban is időközi csúcsot ért el 3471 dolláron. A mostani, 2000 dollár körüli árak is igen magasak a mélyponthoz képest: ez 860 dollár volt 2000. februárban.

A cukor most tonnánként 610 dollár körül van az árutőzsdéken, félúton minden idők csúcsa, a 2007. novemberi 750 dollár és a harminc éven belüli mélypont, a 2009. márciusi 471 dollár között.

A robusta kávé mostani, tonnánként 1.880 dolláros ára előnyös minden idők csúcsához, az 1994. szeptemberi 3.660 dollárhoz és az idei csúcshoz, a márciusi 2.663 dollárhoz képest is, de harminc éven belüli mélypont, a 2001. novemberi 440 dollár vissza nem térő álom maradt.

A Brent kőolaj eddigi árrekordja hordónként 147,50 dollár volt, ezt 2008. július 11-én állította be, de annak az évnek a végén már csak 45,59 dollárba került. A fő baj azonban a nyersanyagokkal nem az, hogy még mindig drágák, hanem az, hogy rövid távon nagyon széles sávban ingadozik az áruk.

A kilengést pedig mindinkább más - politikai és tőzsdei spekulációs fejlemények - határozzák meg, mintsem a kínálat és a fogyasztás. Ebben szerencsés kivétel a mostani időszak, amikor a gyenge világgazdasági konjunktúra és a hirtelen növekvő kínálat - talán csak átmenetileg, de mindenesetre érezhetően - ellensúlyozza az áremelő tényezőket. (MTI)