Vita 1000 milliárd euróról
Az osztrák újság brüsszeli tudósítója szerint az október 18-19-i csúcsértekezlet közeledtével egyre mélyebbé válnak azok az árkok, amelyek akadályozzák a megegyezést. Nagy tagállamok állnak szemben kicsikkel, északi országok déliekkel, keletiek nyugatiakkal.
"A tagállamok álláspontjai még annál is távolabb vannak egymástól, mint azt eredetileg gondoltuk" - nyilatkozta egy, a tárgyalásokat jól ismerő magas beosztású hivatalnok a Die Pressének. Ennek következtében pedig növekszik a valószínűsége annak, hogy az unió 2014. január elsején amolyan "szükségköltségvetéssel" vág neki az új esztendőnek. Ez azt jelentené, hogy a 2013. évi költségvetés egytizenkettedét kapná meg minden hónap első napján.
A tét nagyjából ezermilliárd euró, illetve az ebből finanszírozandó magasztos európai célok, no meg a józan nemzetállami érdekek. José Maunuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke bő egy évvel ezelőtt terjesztette be javaslatát a "2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretre" vonatkozóan. Ennek értelmében az EU 1025 milliárd euró kiadást vállalna magára, ami a 27 tagállam összesített gazdasági teljesítményének 1,05 százaléka.
Összehasonlításul: a jelenlegi (2007 és 2013 közötti) pénzügyi időszakra az uniónak összesen 994 milliárd elkölthető euró áll a rendelkezésére. Ez abszolút számokat tekintve kevesebb, mint a következő időszak "tervszáma", ám 1,12 százaléka a tagok összesített GDP-jének.
A nettó befizetők - köztük Ausztria - szemében még ez is túl sok. Ők azt követelik, hogy az uniós költségvetés legfeljebb 1 százalékát tegye ki a tagállamok bruttó gazdasági teljesítményének. Azt akarják elérni, hogy a bizottság csökkentse 100 milliárd euróval Barroso javaslatát.
Csakhogy a nettó befizetők álláspontja nem olyan egyértelmű, mint amilyennek első látásra tűnik. Jó példa erre Ausztria. Egyfelől Michael Spindelegger külügyminiszter nem győzi hajtogatni, hogy a büdzsé volumenét 100 milliárddal csökkenteni kell. Másfelől viszont - teszi hozzá - szó sem lehet kurtításról azokon a területeken, amelyekből Ausztria profitál. Konkrétan az osztrák parasztok. A miniszter minden követ megmozgat azért, hogy az agrárszférát ne érintse a költségvetés karcsúsítása - ígérte még májusban.
Csakhogy: amennyiben a spórolás alól mentesítenék a mezőgazdaságot (amely Barroso javaslata értelmében még mindig több mint 38 százalékát emészti fel az uniós büdzsének), akkor csonkolni kellene a költségvetés második legnagyobb tételét: a kohéziós alapokat. Brüsszelben 376 milliárd eurót irányoznak elő a különböző szociális és regionális kasszák számára, amelyek összesen a büdzsé 37 százalékát teszik ki.
Ennek a kiadási tételnek a megkurtítása ellen viszont a dél- és kelet-európai tagállamok tiltakoznak. Közülük tizennégyen "A kohézió barátai" néven összefogtak, és szembeszegülnek e pénzalapok bármilyen lefaragásával. A szófiai metró 11 állomása éppúgy mutatja az uniós szubvenciók értelmét, mint a Görögország és Törökország közötti autópálya, vagy az a tény, hogy Málta csak a Brüsszelből érkező támogatásnak köszönhetően képes a földközi-tengeri szigetország összes szennyvizének tisztítására.
A perlekedés tárgya nem csupán a büdzsé nagysága: annak forrásai is vitatottak. A bizottság és az Európai Parlament egyes képviselői saját költségvetési bevételre tartanak igényt, miáltal nem kellene veszekedniük 27 tagállam pénzügyminisztereivel. A fantáziának semmi sem szab határokat: szóba került már a repülőjegyekre kivetendő uniós adó éppúgy, mint az a brüsszeli álom, amelynek értelmében a pénzügyi (tőzsdei) tranzakciókra kivetendő jövőbeni adóból származó bevételt legalább részben átirányítanák a közösség költségvetésébe.
Ebből azonban semmi sem lesz - szögezte le a már idézett EU-tisztviselő. Mint mondta, egyes tagállamok nemzeti bevételnek tekintik ezeket a pénzforrásokat, és nem hajlandók lemondani róluk. "Még azt sem tudjuk, vajon jogi szempontból lehetséges volna-e egyáltalán ezeknek a pénzeknek az uniós büdzsébe való átirányítása" - fogalmazott. Hasonló sors vár arra az elképzelésre, amelynek értelmében az áfabevételek egy részét uniós pénzforrásnak tekintenék. A legtöbb tagállam ugyanis ellenzi ezt az ötletet.
Így tehát egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a költségvetés problémája ismét napirendre kerül egy novemberi rendkívüli EU-csúcsértekezleten - már amennyiben annak témája nem az euróválság szintúgy sürgős problémája lesz. (MTI)
