Wall Street: Ki mondja meg, mennyi a bónusz?
Csakhogy az alabamai származású Johnson soha életében nem dolgozott bankban, és arról sincs szó, hogy tanácsadó cége, a Johnson Associates millió dolláros prémiumokat fizetne a tizenkét alkalmazottnak.
Ám a pénzügyi jutalmazás egyik vezető amerikai szakértőjeként Johnson a háttérben működő ama kevesek közé tartozik, akiknek szerepe van abban, hogy a Wall Street nagyjai miként fognak sok milliárd dollárt elosztani alkalmazottaik között - írja a The New York Times. "Sok ember gondolja tévesen azt, hogy ebben az ágazatban a jutalom kiszámíthatatlan. Ez nem így van" - mondta el manhattani irodájában Johnson.
A jutalmazási tanácsadás (compensation consulting) a menedzsment-tanácsadás egyik "homályos szeglete", amelynek művelői a pénzügyi szektor óriásainak árnyékában tevékenykednek. A Wall Street nagy bankjai, a befektetési alapok és a brókercégek ilyen konzultánsokra támaszkodnak a jutalom vagy a végkielégítés meghatározásában és tőlük kérnek adatokat arról, mennyit fizetnek alkalmazottaiknak a versenytársak.
Alan Johnson olyan cégek felső vezetése számára dolgozott, mint a Crédit Suisse vagy a Lehman Brothers. A december végén indultt új bónuszfizetési időszak, amely egyes cégeknél februárig tart, 2008 óta a legrosszabbnak ígérkezik az ágazat számára, mivel a szigorúbb szabályozások és a gazdasági bizonytalanságok alaposan megcsapolták a profitokat és így kevesebb pénz marad jutalmazásra. Alan Johnson tanácsadó cége novemberben küldte el 800 ügyfelének éves "kompenzáció-nyilvántartását", amelyet a cégek vezetése mindig gondosan tanulmányoz. Akkor úgy becsülte, hogy a Wall Streeten az éves bónuszok összege az előző évi szinthez képest 20-30 százalékkal fog csökkenni.
Ettől persze az olyan cégek alkalmazottai, mint a Goldman Sachs, amelyek átlagdolgozója 2010-ben összesen 430.700 dollárnyi bónuszt vihetett haza, még mindig jobban fognak keresni más gazdasági ágazatok foglalkoztatottjainál. Az új bónuszátlag azonban további csökkenést hoz a szektor válság előtti csúcsjutalmaihoz képest. Az összeg kiszámítása kényes művelet. Ezek a kifizetések ugyanis az alkalmazott éves jövedelmének legalább a felét adják. Az a főnökség, amely túl alacsony összegű bónuszt ad, azt kockáztatja, hogy valamelyik kiemelkedő teljesítményt nyújtó sztárja másik céghez megy át.
"A Wall Streeten könnyen feldühödhetsz, ha 3 millió dollárt kapsz, és megtudod, hogy a másik fickó 3,5 milliót zsebelt be" - mondja Alan Johnson. Néhány évtizede a bankok viszonylag egyszerűen, az alkalmazottak szolgálati ideje, beosztása és teljesítménye alapján számították ki a prémiumokat. A pénzügyi válság óta a politikusok és a szabályozó hatóságok bírálni kezdték a szerintük sokaknak szemet szúró jutalmazási csomagokat, így a rögtön zsebre vágható bónuszok kimentek a divatból.
Ma a Wall Street jutalomcsomagjai rutinszerűen késleltetett kifizetéseket és olyan korlátozott részvény-opciókat is magukban foglalnak, amelyeket csak több éves várakozási idő után lehet felhasználni. Az egyre bonyolultabb rendszer óriási üzletet jelent a konzultáns cégeknek, amelyek több százezer dollárig menő éves díjat is felszámíthatnak tanácsaikért. Egyes tanácsadóktól a bankok csak azt várják el, hogy adatokat szolgáltassanak az ágazat bónusz-trendjeiről, vagy hogy hitelesítsék a bankok belső illetékeseinek döntését, mások viszont nagyobb szerepet játszanak az összegek kimunkálásában is.
A Wall Street prémium-szakértőit gyakran keresik meg olyan szükséghelyzetekben, amikor azonnal kell dönteni. Az Options Group konzultáns cég Michael Karp nevű partnertulajdonosát Hawaii-ban töltött vakációja idején hajnali 4-kor hívták telefonon Londonból. Egy bankvezető arról tájékoztatta, hogy a decemberi kimutatás szerint cégének profitja elmaradt a várttól, így a tervezett 35 százaléknál nagyobb mértékben kell csökkenteni a bónuszt. "Azt akarta azonnal megtudni, mit tesznek versenytársai" - mondta el a NYT-nak Karp, aki - mint felidézte - Blackberryjén azonnal emailen kért információt a témáról partnereitől.
Az Options Group a cégvezetéseket tanulmányozza és minden évben több ezer Wall Street-i alkalmazottat interjúvol meg jövedelmi viszonyairól. Így jó információval szolgálhat, ha például azt tudakolják tőle, hogy mekkora bónuszt illik fizetni egy ötéves tapasztalattal rendelkező nyersolaj-tradernek. Karp szerint fontos ismerni az általános gyakorlatot. Ha általában 35 százalékkal csökkent a bónusz és saját céged 25 százalékkal ad kevesebbet, az alkalmazottak nem fognak örülni, de el fogják fogadni. Az általános szinthez fogódzót ad az Options Group által összeállított "kompenzációs kalauz", amelynek ára példányonként 11 ezer dollár. Alan Johnson cége nyilvános adatok, elemzők jelentései és az ágazat bennfenteseitől származó információk alapján ad tanácsokat.
Előfordult, hogy ügyfeleinél az alkalmazottaknak szóló akár 100 millió dolláros óriási prémiumcsomagok kidolgozásában is közreműködött, ha a piaci verseny ilyen összegek kifizetését tette szükségessé. Mint elmondta, személyes politikai meggyőződése szerint kisebb bónuszokat kellene fizetni, de munkájában nem a politikai meggyőződése vezeti. Az idei hírek a csökkenő bónuszokról minden bizonnyal csalódást okoztak a Wall Street pénzembereinek, akik gyakran érzik úgy, hogy alulfizetik őket (noha a gyakorlat az ellenkezőjét mutatja). Viszont a "kompenzációs konzultáns" munkájának gyakran része, mint idén is, hogy rossz híreket kell közölnie olyan emberekkel, akik ehhez nem szoktak hozzá. "Persze mindenkinek jobb, ha nő a bónusza, de valakinek közölnie kell a tényeket" - mondta Alan Johnson a NYT-nak. (MTI)
