A gazdasági-politikai szakértők már az összeomlást várják, a cégvezérek körében viszont töretlen az optimizmus

A Dumaszínház adott otthont az idei őszi Protechtor Future Summit eseménynek, ahová a hazai közép- és nagyvállalatok döntéshozóit, illetve IT- és HR vezetőit várta a szervező Stylers Group. A vállalatoknak napjainkban minden korábbinál komplexebb környezetben kell boldogulniuk, miközben a külső kihívások mellett működésüket olyan technológiák forgatják fel, mint a mesterséges intelligencia. A nagykép pedig még ennél is bonyolultabb, hiszen Európának és azon belül Magyarországnak egy, az Egyesült Államok és Kína által uralt kétpólusú világban kell megállnia a helyét úgy, hogy bolygónk egyre fogyó erőforrásokkal tudja kiszolgálni az emberiséget, amely összefogás helyett egyre inkább széttöredezik.

A pókerasztal, ahol igazán senki sem nyer

A Protechtor Future Summit első panelbeszélgetésén gazdasági és geopolitikai szakértők járták körbe napjaink legfontosabb globális és lokális kihívásait. Feledy Botond geopolitikai szakértő véleménye szerint ma már szinte kizárólag negatív összegű játszmákban vesznek részt a nagyhatalmi erők. Leginkább az a kérdés, ki veszít kevesebbet egy-egy konfliktusban: a szereplők bedobták az összes zsetonjukat az asztal közepére, majd meggyújtották, már csak az lehet a kérdés, kié lesz, ami a tűz után marad. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy bár napi szinten a válsággócok tartják izgalomban a világot, érdemes lenne az olyan kevésbé látványos, de óriási jelentőségű háttéreseményekkel is foglalkozni, mint a kiberháború.

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint a pénzvilág a COVID-járvány óta egyre ellenállóbb, ma már alig mozognak ki a tőzsdei indexek egy-egy újabb háborús front vagy vírustörzs megjelenésének hírére. A szakember úgy látja, továbbra is a profit dönt még nagyhatalmi játszmák terén is, habár ezzel több beszélgetőpartnere is vitatkozott: példaként hozták Oroszországot, melynek gazdasága igencsak megszenvedi az ukrajnai konfliktust, politikai érdekei miatt viszont mégis felvállalta azt.

Miközben zajlik a globális vetélkedés, egy mindenkit érintő krízis egyre közvetlenebb fenyegetést jelent, hiszen hiába mérjük az országok teljesítőképességét például egy GDP-adattal, ha közben feléljük a jövőnket és a klímaváltozás súlyos következményeit nem vagyunk képesek sem mérsékelni, sem kezelni. Egyáltalán, opció lehet még a növekedés a jelenlegi világrendben vagy elértük a felső határt? Gelencsér András levegőkémikus szerint már elmentünk a falig, az összeérő, egymást erősítő válsághelyzetek pedig ennek bizonyítékai, csak még nem vagyunk készek ezt felismerni.

Az akadémikus többször beszélt a zöld átmenet európai tévútjairól, arról, hogy Magyarország is egyre inkább érintett a szélsőséges időjárásban és a legendás víztartalékai is apadnak, és hogy bármekkora is a verseny a nagyhatalmak között, erőforrások terén valójában óriási egymásrautaltság van. Az amerikai innováció fellegvára, a Szilícium-völgy például a végletekig rászorul a kínai ritka földfém finomításra – emiatt a gazdasági semlegesség is csak narratíva szintjén működhet. Salát Gergely Kína szakértő a keleti előretöréssel kapcsolatos félelmekről elmondta: az egyébként szintén rengeteg belső és környezeti kihívással küzdő Kína valóban meg akarja borítani a korábban Amerika által uralt világrendet, a kérdés az, mi milyen értékek mellett szeretnénk tovább élni, ez alapján érdemes dönteni az irányról. A szakértő azt is hangsúlyozta, óriási hiba, hogy az európai elit továbbra is regionális szereplőként tekint Kínára, miközben saját kontinensét még mindig szuperhatalomnak látja, ezért a tévképzetért pedig súlyos árat fizet. Virovácz Péter hozzátette, hogy oda kell figyelni a népességcsökkenéssel kapcsolatos kihívásokra is, hiszen előbb-utóbb az lesz a kérdés, ki fogy el előbb.

A cégvezetők számára világos a képlet: a legjobbnak kell lenni

A kérdés persze üzleti szempontból az, hogy ebben a turbulens és bizonytalan világban hogyan őrizhetik meg a döntéshozók cégük stabilitását és fejlődési potenciálját, miközben a változékony hazai szabályozói környezet sem könnyíti meg a dolgukat. A bankszektor, a magánegészségügy, a HR-szolgáltatások és a média területéről érkező nagyvállalati vezetők ugyanakkor egyöntetűen optimisták a jövőt illetően, viszont azzal is tisztában vannak, hogy nehéz feladat előtt állnak.

A Protechtor Future Summit üzleti és tech vezetőknek szóló inspirációs eseménysorozat második panelbeszélgetéséből kiderült, átalakulóban vannak a sikerkritériumok, és miközben azt alapvetően továbbra is a profit mentén határozzák meg a vállalatok, egyre fontosabb lesz a tevékenységeik társadalmi hatása, a munkavállalói elégedettség és persze a legújabb technológiák hatékony integrálása. Vidus Gabriella, az RTL Magyarország vezérigazgatója szerint minden kiszámíthatatlan körülmény ellenére is a kitűzött vállalati víziót érdemes útmutatóként követni, így bármilyen változó jön is szembe, csak a stratégia módosul, a cél nem. A feladat pedig számára világos: a saját piacunkon kell a legjobbnak lenni.

A Prohuman Zrt.-t irányító Tóth Ágnes úgy gondolja, a szakmai kiválóságra kell építeni a tervezés során és a folyamatos fejlődést kell támogatni mind egyéni, mind szervezeti szinten, míg Haraszti Péter, a TritonLife CEO-ja szerint soha nem érdemes a külső tényezők pozitív változására számítani, csakis a cégünk értékeire támaszkodni. Jelasity Radován, az Erste Bank vezérigazgatója elmondta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információkra alapozva továbbra is többéves ciklusokra készítik a stratégiákat, ugyanakkor egyre gyakrabban kell menet közben felülvizsgálni és módosítani ezeket.

Természetesen ma már nem lehet a jövőről beszélni az üzleti életben a mesterséges intelligencia említése nélkül: a kerekasztal résztvevői egyelőre a döntéselőkészítésben támaszkodnak leginkább az AI-megoldásokra, de számos olyan szektorspecifikus fejlesztést alkalmaznak vagy terveznek bevezetni, melyek gyorsabb és hatékonyabb működést tesznek lehetővé. A ránk váró virtuális világban már szinte teljesen mindegy lesz, hogy emberrel vagy géppel kommunikálunk, azonban éppen emiatt felértékelődnek a személyes kapcsolódások, az empátia, a kreativitás és a kritikus gondolkodás.