A nyugdíjas infláció ennyivel nagyobb, mint a normál infláció - ÁBRA

A nyugdíjak értékvesztését a gyakorlatban általában két szempont szerint szokták vizsgálni: a relatív és reál értékvesztés, értékmegőrzés oldaláról. A relatív értékvesztés – értékmegőrzés vizsgálata arra irányul, hogy a nyugdíjak emelkedése mennyire követi a keresetek növekedését. Ebben az összehasonlításban az az elv tükröződik, hogy a nyugdíjaknak a keresetekkel lépést kell tartaniuk. (ezt most cikkünkben nem vizsgáljuk)

A reál értékvesztés – értékmegőrzés vizsgálata a nyugdíjak alakulását az árak változásához viszonyítja. Arra ad választ, hogy a nyugdíjak mennyire tartottak lépést a fogyasztói árakkal, azaz mennyire őrizték meg a vásárlóerejüket, reálértéküket. Statisztikai jellemzése az átlagnyugdíjak indexének és a fogyasztóiár-indexnek az egymás mellé állításával, összehasonlításával történik. 

A KSH a (normál) fogyasztói árindex mellett egy un. nyugdíjas fogyasztói árindexet (más szóval nyugdíjas inflációt) is számol. 

A gyakorlati bevezetésre kerülő nyugdíjas árindex szűkebb, kevesebb termékcsoportot ölel fel, mint az általános fogyasztóiár-index és a nyugdíjasok fogyasztási szerkezetével történik a súlyozás. Nem tartalmazza a nyugdíjasok fogyasztásához nem köthető tételeket, így a gyermekneveléssel, -gondozással kapcsolatos tételeket. (Ide tartoznak olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, az óvodai, a bölcsődei étkezés, a gyermekkabát, a gyermekfelsőruha, a gyermek felsőkötöttáru, a gyermeklábbeli, a gyermekfehérnemű, a gyermek-harisnya, -zokni, a ruházat 3 év alattiaknak, a tankönyv, a tanszer, az írószer, az oktatási szolgáltatás.)

Továbbá nem szerepelnek a nyugdíjas fogyasztóiárindexben az imputált lakbérek sem. Az index 143 csoportból épül fel, a lefedettségi arány 93,41 százalékos az általános fogyasztóiár-indexhez képest. 

Az alábbi ábrán megmutatjuk, hogyan alakult az elmúlt években a "sima infláció" (fekete vonal) és a "nyugdíjasok inflációja" (vastag, piros vonal):