A világ legnagyobb rakétakilövő bázisai és űrközpontjai

Kennedy Űrközpont, Florida, USA:

Ez az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) fő bázisa, ahol a híres Apollo-missziók, valamint a Space Shuttle űrsikló-küldetések indultak. A Kennedy Űrközpont az USA legnagyobb rakétakilövő bázisa.

A Kennedy Űrközpontot 1962-ben alapították, és eredetileg a Cape Canaveral Légierő Bázis volt.

Az Apollo-program keretében, 1969-ben a Kennedy Űrközpontból startolt az a Saturn V rakéta, amely az első embert, Neil Armstrongot és Edwin Aldrint a Holdra szállította.

A Kennedy Űrközpont a világ egyik legnagyobb építése, amely a Space Launch System rakétáknak otthont ad. Ezen rakéták tervezésénél a NASA célja a Mars és más mélyűri célokra történő utazás elősegítése.

A Kennedy Űrközpont területe nagyjából 55 négyzetkilométer, amelynek nagy része természetvédelmi területként van bejegyezve.

A Kennedy Űrközponton belül van a világ egyik legnagyobb épülete is, a Vehicle Assembly Building (VAB), amely a Saturn V rakéták és az űrsiklók összeszerelésére szolgált. Az épület magassága 160 méter, és belső területe közel 129 000 négyzetméter.

A Kennedy Űrközponton belül található az International Space Station (ISS) küldetéseit irányító Mission Control Center. Itt a NASA munkatársai nyomon követik az ISS űrállomás működését, kommunikálnak az asztronautákkal és irányítják a küldetéseket.

Baikonur Űrközpont, Kazahsztán:

Az első űrhajós, Jurij Gagarin itt indult a világűrbe 1961-ben. Ez a bázis volt az első, amelyből a Szojuz űrhajók és az elődjük, a Vosztok kilőttek, valamint a Proton rakéták nagy része is innen startol.

A Baikonur Űrközpont, hivatalosan a Baikonuri Űrközpont Repülőtere, a világ első űrhajózására indított műholdak és űrhajók egyik legfontosabb kilövő helyszíne. Itt startolt a világ első mesterséges holdja, és itt kezdődött a történelem első űrhajósainak, Jurij Gagarinnek és Valentina Tyereskovának, a kozmoszba való utazása is.

A Baikonur Űrközpont Kazahsztánban található, és a Szovjetunió idején épült. Az űrközpont jelenleg is használatban van, és az orosz űrprogram fontos bázisa.

Az űrközpont területe mintegy 6 717 négyzetkilométer, ami az egész ország területének kb. 1%-a. A terület azonban nem teljes egészében használatban van, csak a kilövő állomások és az űrközponti épületek elfoglalják.

A Baikonur Űrközpontban található a világ egyik legnagyobb építménye, az Energia-Művek. Ez az építmény a Szovjetunió Energia űrrepülőgépének összeszerelésére szolgált.

Az űrközpontban található a világ egyik legnagyobb kilövő állomása is, a Gagarin Startállomás. Ez a startállomás már az első űrhajók, a Vosztok és a Szalyut űrállomások indításának helyszíne volt.

A Baikonur Űrközpont a nemzetközi űrprogramokban is fontos szerepet játszik, mivel itt indulnak az oroszok által üzemeltetett űrhajók, amelyek az International Space Station (ISS) űrállomást ellátják.

Az űrközpont környékén élő emberek számára a kilövések gyakran láthatóak és hallhatóak. Az orosz űrhajók általában a Soyuz típusú űrhajókkal indulnak a Baikonur Űrközpontból.

Összességében a Baikonur Űrközpont rendkívül fontos szerepet játszik az űrhajózás és a kozmikus kutatás történetében, és ma is az űrprogramok fontos bázisa.

Pleszeck Űrközpont, Oroszország:

Az orosz hadsereg és űrkutatási ügynökség (Roscosmos) bázisa, ahol a legtöbb katonai és tudományos kutatási célú rakéta indul.

A Pleszeck Űrközpontot Oroszországban, a város közelében található. Az orosz hadsereg és az űrkutatási ügynökség, a Roscosmos használja. Ez a bázis elsősorban a katonai és tudományos kutatási célokra indított rakétákat használja, de néhány kereskedelmi űrrepülési projektben is részt vett. A Pleszeck Űrközpontot 1966-ban alapították, és azóta számos űrmisszió indult innen, többek között a Mars Fobosz-Grunt misszió is.

Jiuquan Űrközpont, Kína:

Kína legnagyobb rakétakilövő bázisa, amely az ország északi részén található. Innen indult a kínai űrhajós, Yang Liwei az első kínai űrutazása 2003-ban.

Néhány érdekes adat a Jiuquan Űrközponttal kapcsolatban:

- A Jiuquan Űrközpont Kína legelső és legnagyobb űrközpontja, amelyet 1958-ban alapítottak.

- A Jiuquan Űrközpont helye Kína északnyugati részén, a Gansu tartományban található.

- Az űrközpont területe közel 2800 km², ami nagyjából a Luxemburgi Nagyhercegség területének megfelelő.

- Az űrközpontban két fő indítóállomás található: az egyik az űrhajók indítására szolgál, míg a másik a műholdak és a rakéták indítására szolgál.

- Az űrközpontban több típusú rakétát is tesztelnek, beleértve a kínai CZ-2, CZ-4 és CZ-11 típusú rakétákat.

- Az űrközpontban a kínai űrhajósok kiképzésére is sor kerül. A kínai űrhajósok közül többen a Jiuquan Űrközpontból indultak az űrbe.

- Az űrközpontban számos fontos űrkutatási és űrtechnológiai projektet hajtanak végre, beleértve az első kínai űrhajós küldetést, a Shenzhou-5-öt, valamint a Holdra küldött űrszondákat.

- Az űrközpontban található egy űrkutatási múzeum is, amely bemutatja Kína űrkutatásának történetét és eredményeit.

Satish Dhawan Űrközpont, India:

India űrkutatási szervezete, az ISRO bázisa, ahol a PSLV, a GSLV és a Geosynchronous Satellite Launch Vehicle (GSLV Mk III) rakéták indultak, amelyekkel India sikeresen indított űrszondákat a Marsra és a Holdra.

A Satish Dhawan Űrközpont (SDSC), korábban Sriharikota Űrközpont néven ismert, az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) fő bázisa. Az SDSC Sriharikota településén található az Indiai állam délkeleti részén, Andhra Pradesh államban. Az űrközpont Indiától északra helyezkedik el, a Középső Indiai-öböl partján, a két nagy folyó, a Godavari és a Krishna deltájának közötti keskeny földsávon.

Az SDSC három nagy területből áll: a Nyugati Fokozatú Indukciós Motor (PSOM) tesztterületből, a Nyugati Fokozatú Indukciós Motor Laboratóriumból és a Nyugati Fokozatú Indukciós Motor Gyártó Egységből. Az űrközpont a világ egyik legnagyobb és leginkább technológiailag fejlett űrközpontja, amely magában foglalja az űrrepülés minden aspektusát, beleértve a tervezést, a gyártást és a földi kísérleteket is.

Az SDSC-ről induló űrrepülőgépek közé tartozik az ISRO Polar Satellite Launch Vehicle (PSLV), a Geosynchronous Satellite Launch Vehicle (GSLV) és a GSLV Mark III. Az SDSC-ről a PSLV rakétákkal több mint 300 műholdat és űrszondát indítottak már, többek között az Indiai Űrkutatási Szervezet Chandrayaan-1 Hold-misszióját és a Mars Orbiter Mission-t is.

Az SDSC nem csak az űrrepülésről szól, hanem fontos szerepet játszik az űrkutatásban is. Az űrközpontban található egy űrkutatási laboratórium, amely az űrkutatási technológiák fejlesztésére és tesztelésére szakosodott. Az űrközpontban található egy űrszimulációs központ is, amely a világűr szimulációját teszi lehetővé földi környezetben. Az űrközpontban működik egy különleges űrteleszkóp, a Chandra X-sugaras Obszervatórium is, amely az űrben található forró, töltött anyagokat és fekete lyukakat vizsgálja.

Tanegashima Űrközpont, Japán:

Japán legnagyobb rakétakilövő bázisa, amely az ország déli részén, a Kyushu-szigetnél található. Innen indulnak az H-IIA és H-IIB típusú rakéták, amelyekkel Japán űrszondákat indított a Merkúr és a Vénusz irányába.

A Tanegashima Űrközpont Japán legnagyobb űrkutatási létesítménye, amely az ország déli részén, a Kyushu-szigetnél található. A bázis 1969-ben nyitotta meg kapuit, és azóta számos űrmissziót indítottak innen.

A Tanegashima Űrközpont Japán űrkutatási ügynöksége, a JAXA (Japan Aerospace Exploration Agency) fő bázisa. A JAXA 2003-ban alakult, az előtte létező ISAS (Institute of Space and Astronautical Science), a NAL (National Aerospace Laboratory of Japan) és a NASDA (National Space Development Agency of Japan) egyesítésével.

A Tanegashima Űrközponton két kifutópálya található. Az első kifutópálya 3000 méter hosszú, a második pedig 2700 méter hosszú. Mindkét pálya betonból készült, és alkalmas a legnagyobb japán rakéták, a H-IIA és H-IIB típusok indítására.

Az űrközpont jelentős szerepet játszott a Japán űrkutatási programjának fejlesztésében, és fontos szerepet töltött be a NASA űrkutatási programjának támogatásában is. A bázison dolgozó kutatók és mérnökök számos technológiai újítást fejlesztettek ki, amelyek jelentősen hozzájárultak a japán űrprogram sikerességéhez.

A Tanegashima Űrközponton indították el az első japán űrszondát, a Momo-1-et 2003-ban, amelyet a JAXA saját fejlesztésű rakétája, a M-V vitte fel a világűrbe. Azóta a bázisról számos sikeres missziót indítottak, köztük az Akatsuki és a Hayabusa-2 űrszondákat.

A Tanegashima Űrközpontban található egy űrközpont látogatóközpont is, ahol a látogatók megismerkedhetnek a japán űrkutatási programmal és a bázis munkájával. A látogatóközpontban látható egy valódi H-IIA rakéta, amelyről kiderül, hogy a japán űrkutatási program egyik legfontosabb jelképe.

Ezek csak néhány példa a világ legnagyobb rakétakilövő bázisaira. A többi közül néhány található még Oroszországban, Európában, Kínában és az Egyesült Államokban.

Az alábbi videóban egy titkos - európai - űrközpontot leplezett le a HóVarjú youtube csatorna. Döbbenet!