Ajánlott a tőzsdén az óvatosság!
De valahogy mégiscsak kis lépésekkel akartak inkább előrehaladni, amiből aztán néha nagyobb lett. Igen ám, de a Fed csak idén márciusban, az EKB pedig csak nyáron, július végén kezdte el emelni a kamatokat!
Ugye? Kérdezzük: Mi a fenét csináltak eddig? Most meg, amikor elkezd csökkenni az infláció az USA-ban (egészen pontosan, amikor az infláció már négy hónapja csökken, s a maginfláció is a tetőn oszcillál hónapok óta), akkor azt mondja pár monetáris tanácstag az Egyesült Államokban, hogy még korai az infláció megfékezéséről beszélni!
Egyrészt dicséretes, mindent hogy megtesznek az infláció letörése érdekében, ami amúgy kicsivel 6 százalék alatt van. De azért mégsem kellene a gazdaságot beomlasztani. Régen (egy-két dekáddal ezelőtt) az volt a szokás, hogy a jegybank kb. fél- egy évvel előre nézett.
Vagyis amikor kamatot csökkentett vagy éppen emelt, akkor ezt a — számított — várakozást vette figyelembe. Most nem igazán hallunk erről. A piac szerint egy év múlva 2,9, két év múlva pedig 1,4 lesz az infláció. Ehhez az a várakozás tartozik, hogy jön még kb. egy 50 bázispontos, s még kétszer 25 vagy egyszer 50 bázispontos kamatemelés, aztán jövő szeptember környékén vagy kicsit később elindulhat a kamatcsökkentés.
Egy szó mint száz, kicsit jobban örülnék neki, ha a Fed döntéshozók arról beszélnének, hogy szerintük mennyi lesz az infláció fél vagy egy év múlva, s ezért mit kellene, vagy éppen mit nem kellene tenni. Van egy kis félelem a piacon, hogy későn kezdték, későn hagyják abba, s túl messze mennek. Ezért vált a kezdeti kirobbanó optimizmus óvatossá. (forrás: ERSTE)
