Az oroszországi kivonulás költségei

Február 25-e előtt a világ legnagyobb üvegszálas ipari lézerberendezéseket gyártó vállalata, az IPG Photonics egy évtizeden át sikert sikerre halmozott három gyártóbázisának köszönhetően, amelyek közül egy Németországban, egy az Egyesült Államokban, egy pedig Oroszországban található. Az olcsó orosz munkaerő és az ország műszaki egyetemeiről érkező fiatal szakemberek jelentősen csökkentették a költségeket és lehetővé tették a technológia és a gyártás versenyelőnyt jelentő vertikális integrációját, mely feleslegessé tette a külső beszállítók bevonását.

Mindez kártyavárként omlott össze az Ukrajna Oroszország általi megszállását követő szankciók gyors bevezetését követően. A Moszkva közelében található orosz üzem szállította az alkatrészeket a német és az USA-beli gyártóegységek számára. Mivel az export lehetetlenné vált, mindkét külső helyszínen zuhanórepülésbe kezdett a termelés, a hiányzó komponensek külső forrásból történő pótlása pedig hónapokig is eltarthat, ráadásul romba döntheti a cég eddigi sikerének zálogát adó vertikális integrációt.

A háború első napjaiban sok más multiéhoz hasonlóan az IPG vezetősége is kivárt – talán abban reménykedtek, hogy a konfliktus gyorsan véget ér és a szankciókat enyhíteni fogják. Ebben szerepe lehetett a cég történetének is: az USA-ban bejegyzett vállalatot a berlini fal leomlása után két orosz fizikus alapította, és a mai napig oroszországi születésű vezetők irányítják.

Most azonban két hónap után kapitulálni kényszerültek, és bejelentették, hogy máshová helyezik a moszkvai gyártóbázist. A piacok, amelyek addigra alaposan lenyomták a cég részvényeinek árfolyamát, méltányolták a döntést, de az év hátralévő része így is komoly kihívásokat tartogat még az IPG számára.

Változó hangulat

Az IPG története nem jellemzően illusztrálja azt, ahogyan a különböző vállalatok a háború által az oroszországi működésre gyakorolt hatásokra reagáltak, de azt jól mutatja, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az országból kivonulni és a munkatársak megosztott lojalitásából eredő problémák kezelésére kényszerülő cégeknek.

A Fidelity elemzőinek csaknem fele - akik legutóbbi elemzői felmérésünkben arról számoltak be, hogy a háború közvetlen hatást gyakorolt az általuk vizsgált cégekre -  most úgy nyilatkozott, hogy az illető vállalatok által az oroszországi működést érintően bevezetett változtatások várhatóan „tartósak”, „hosszú távúak” vagy „évtizedekre elnyúlóak” lehetnek. Több mint egytucat elemző szerint a cégek Oroszországból történő kivonulása végleges lesz.

Miközben a konfliktus által üzletileg leginkább érintett alapanyag-ipari cégek még megpróbálnak kitartani, jó néhány globális vállalat vezetősége már belátta, hogy egyszerűen nem éri meg a kockázatot, hogy továbbra is kapcsolatban álljanak a világkereskedelem legújabb páriájának számító országgal.

A globális jelenléttel rendelkező bankok például eleinte vonakodtak kivonulni, de mára elkezdték eladni vagy felszámolni megmaradt oroszországi érdekeltségeiket. Közülük többen már korábban a nagy globális ügyfelek leányvállalatokon keresztül történő kiszolgálására redukálták az ottani tevékenységüket, de ezeknek az ügyfeleknek továbbra is jelentős létesítményeik vagy befektetéseik vannak Oroszországban, melyeket kezelni kell, vagy éppen le kell írni vagy el kell adni őket.

Más bankoknak még markánsabban gyakorlati problémáik vannak. A Deutsche Bank globális technológiai központot üzemeltet Oroszországban, amelyet most máshová kell költöztetnie. A foglalkoztatottak száma 1500, ráadásul közülük sokan olyan szoftverfejlesztők, akikből mindenhol szűkös a kínálat, és máshol csak jóval magasabb bérért lehet megszerezni őket.

A komplett felszámolásra a legjobb példával eddig a Societe Generale szolgált, mely egy Vlagyimir Potyanin nevű oligarchának adta el a Rosbankot. Az ügyletet a jelek szerint minkét érintett joghatóság jóváhagyja majd, ami azt jelenti, hogy szabad az út az oligarcháknak történő többi eszközátruházás előtt is – méghozzá olyan árakon, melyek korábban elképzelhetetlenül alacsonynak számítottak volna.

A helyzet azonban az, hogy egyszerűen nem lesznek más vevők. Egy másik tulajdonos, Oleg Tyinkov ezen a héten úgy nyilatkozott, hogy valós értékének kb. 3%-áért kellett eladnia Potyaninnak a TCS Group nevű online bankban fennálló részesedését, miután a Kreml megfenyegette, hogy a háborút illető kritikus nyilatkozatai miatt egyszerűen államosítja a tulajdonrészét.

A piacok az ország elhagyására sarkallják a bankokat, de ez vagy azt jelenti, hogy bezárják az irodáikat és elbocsátják a dolgozóikat, vagy azt, hogy gombokért az oligarcháknak engedik át azokat, ami nagyarányú vagyonátrétegződéshez vezet. Eleinte sokan azt hitték, hogy majd csak átvészelik valahogy a helyzetet, de a hangulat nagyon gyorsan átcsapott abba az irányba, hogy Oroszország immár olyan országnak számít, amellyel magára valamit adó vállalkozás nem tarthat fenn üzleti kapcsolatot.

Mindenki leeresztett

A gyártó- és gyógyszeripar, valamint a kiskereskedelem területén más kihívások is adódtak. A Nokian abroncsgyár az IPG-hez hasonló helyzetben találta magát: a Szentpétervár közelében található, a 2000-es évek közepén 150 millió eurós beruházással létrehozott vszevolozsszki gyárában 1600 embert foglalkoztat és évi 17 millió abroncs előállítására képes, ami a cég globális termelésének kb. 70%-a. Ennek pótlása egy másik helyszínen rengeteg időbe, fáradságba – és persze többszáz millió dollárba fog kerülni. A cég mindettől függetlenül beszüntette a Finnországban gyártott nehézgépjármű-abroncsainak Oroszországba irányuló exportját, mivel azokat akár katonai járműveken is fel lehet használni, és az üzleti modellje egyéb elemeinek átalakításáról szóló közleményeket is megjelentetett.

Az oroszországi gyár, melynek 380 millió dolláros oroszországi és ázsiai nettó értékesítési árbevétele csupán töredéke a cég globális árbevételének, továbbra is működik, de idővel máshová fogják átköltöztetni a régión belül.

Nem mindegy, mit árulsz és kinek

Mindeközben a gyógyszerészeti vállalatok Oroszországon kívülre költöztetik az orvosi tesztjeiket – több elemző szerint ez a lépés hosszú távra szól majd, és nem valószínű, hogy később visszavonnák. Ugyanakkor több gyógyszergyár és fogyasztási cikkeket előállító vállalat úgy döntött, hogy orosz civilek számára továbbra is szállítanak alapvető termékeket. A Pepsi üdítőitalt nem, de csecsemőtápszereket a jövőben is elad majd oroszországi vevőinek.

Egy európai egészségápolási cégekkel foglalkozó elemző szerint az orvosi szolgáltatások vagy termékek kivonása az orosz piacról azt eredményezhetné, hogy az orosz betegek potenciálisan életmentő kezelés nélkül maradnának. A cégek azonban nem szállítanak olyan termékeket, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe.

A fogyasztási cikkek és a kiskereskedelem területén viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet. Több elemző arról számolt be, hogy szerintük a cégek szeretnék a lehető leghamarabb folytatni a normál ügymenetet, akár azért, mert véget ér a háború, akár azért, mert feloldják a korlátozásokat.

A Fidelity egy luxus- és sportcikkekkel foglalkozó elemzője szerint vállalatok java örömmel árulná a termékeit Oroszországban, mert nem szeretnék az orosz fogyasztókat büntetni. Az értékesítést jelenleg azért nem folytatnák, mert a világ többi részén nagyon elítélnék őket ezért, és tisztában vannak azzal is, hogy a termékeik egyáltalán nem esnek a nélkülözhetetlen kategóriába.

A nagy kivétel az nyersanyagszektor, ahol az orosz árucikkek – és nem csak a földgáz – a szankciók ellenére is utat találnak a külföldi piacokra. Egy az USA-val foglalkozó Fidelity elemző szerint az olajipari infrastruktúrát értékesítő cégek, amelyeknek most más acélcső-beszerzési forrásokat kellett találniuk, az első adandó alkalommal vissza fognak téri orosz beszállítóikhoz. Oroszország hatalmas nyersanyagforrás, amint a konfliktus elcsitul, az értékesítési volumenek visszatérnek a korábbi szintre a szakemberek szerint.

A deglobalizáció kemény dió

„Bár a felszínen a háború fő gazdasági hatásai a nyersanyag-csatornákat érintették, és komoly áringadozást idéztek elő, sok globális vállalatnak nehéz döntéseket kell hoznia a termékeivel, alkalmazottaival, vevőivel és ellátási láncaival kapcsolatban. A katonai konfliktus hatással lesz arra is, hogy hogyan ítélik meg tágabb értelemben a cégek a határokon átívelő tőkeberuházásaikat és a hozzájuk kapcsolódó etikai, társadalmi és hírnevüket érintő kockázatokat, valamint az egyes piacok kiiktatásainak következményeit” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

A Fidelity felmérése azt mutatja, hogy a legtöbb vizsgált vállalat a legszívesebben egyszerűen kisétálna Oroszországból. De az egyedi, konkrét történetek arról mesélnek, hogy némelyikük számára mégsem olyan sima ügy a deglobalizáció.