Az urán világpiaca - az urán világpiaci ára és a globális urán kereslet-kínálat
Az urán már forgott ennél magasabb áron is, 2007-ben 140 dollárig repült az árfolyam. A nagy emelkedés mögött a teljes energiaspektrum (olaj-, gáz- és szénárak) szárnyalása volt akkor, a megelőző évek nagy kínai keresletrobbanásának köszönhetően.
Az urán történetében volt már több jelentős piaci áremelkedés. 1975 és 1980 között 14-szereződött az árfolyam, míg 2001 és 2007 között 12-szeres árfolyamrobbanás volt. A mostani, 2020 óta tartó nagyobb emelkedés mindössze háromszoros, de ha 2016-os, 16 dollár/fontos mélypontot nézzük, akkor is csak 5,3-szorosára nőtt az urán ára. A jelentős árfolyammozgás részben abból is ered, hogy az fűtőelem költség messze nem a legnagyobb kiadás a nukleáris erőműveket üzemeltető vállalatok oldalán: a beruházások amortizációja nagyságrenddel magasabb szokott lenni. Egy 20 milliárd dollárért felépült, 1000MW-os amerikai erőmű évente 60 ezer font uránt használ fel, ami kb. 5 millió dollár értéket képvisel a jelenlegi árakon.
Fontos kiemelni, hogy az uránnak van egy azonnali és egy hosszútávú szerződéses ára. A nukleáris szolgáltató cégek (atomerőműveket üzemeltető vállalatok) előszeretettel vásárolnak 5-10 évre előre rögzített mennyiséget fixált árakon. A két szerződés és beszerzéstípus (azonnali és előre rögzített ár/mennyiség) aránya folyamatosan változik, és jelentősen befolyásolja a piacot. A nagyobb bányavállalatok, mint a Cameco előszeretettel adja el a terméket ilyen módon, vagyis több évre előre és rögzített áron. Ez viszont erősen befolyásolja az azonnali piacon lévő kínálatot és árakat, hiszen így a Cameco csak kisebb volumennel tud megjelenni az azonnali tőzsdén. Túlkeresletes/alacsony kínálatú piaci viszonyok között az azonnali árak a rögzített, hosszútávú árak felett vannak, míg, ha a kínálat meghaladja a keresletet, akkor az azonnali piacon olcsóbb uránt vásárolni, mint a hosszú távú szerződéses piacon.
Az uránérc áralakulása 2000 és 2024 között (dollár/font)
Forrás: Cameco, UxC, TradeTech
A termék felhasználásának folyamata
Az uránpiac megértéséhez meg kell ismerni a termék feldolgozásának folyamatát. Az uránérc bányászatát követően a bányák, illetve a feldolgozással foglalkozó vállalatok ún. sárgasütit (yellow cake) gyártanak, ami lényegében koncentrált uránpor. Ezt követően ezt a sárgasütit alakítják át és dúsítják a cégek által megkívánt mértékre, illetve a dúsítást követően alakítják ki az ezzel foglalkozó társaságok a megfelelő üzemanyag kazettákat. A dúsítás lényege, hogy az urán 235-ös sugárzó izotópjának mennyiségét növelik a szükséges mértékre a teljes urán-oxid volumenen belül. Fontos kiemelni, hogy a folyamat nincs egy kézben, a piacon – az amerikai-kanadai Cameco-t leszámítva – nincsenek integrált cégek. Vannak külön bányatársaságok, vannak dúsítással foglalkozó cégek és olyan vállalkozások is, amelyek a fűtőelemeket készítik. A nukleáris erőműveket üzemeltető szolgáltató vállalatok azok, amelyek megrendelik ezeket és biztosítják önmaguknak az ellátást, megszervezve a teljes láncot.
A természetben az uránnak két izotópja létezik: a 235-ös és a 238-as. Az előbbi a teljes természetben előforduló urán mennyiség 0,72%-a. Ahhoz, hogy nukleáris fűtőelemet kapjunk, ezt a 235-ös, láncreakcióra alkalmas uránizotópot szükséges 5% körülire dúsítani. Vannak olyan új fejlesztésű erőművek, ahol magasabb dúsítású, ún. HALEU (high-assay low enriched uranium) fűtőanyag szükséges, ezek jellemzően 20-25% körülire dúsított uránt tartalmaznak. Az atombombában 95% feletti a dúsított (U235-ös izotóp) urán mennyisége a teljes uránmennyiségen belül.
Az urándúsítás piacának egy komoly fejleménye, hogy az USA idén betiltotta amerikai cégeknek, hogy Oroszországban dúsítsanak. Az orosz gazdaság rendelkezik a világ urándúsító kapacitásának 40%-ával. A lépés alól kivételt képeznek azok a vállalatok, akiknek már élő szerződésük van a Roszatommal – ők 2027 év végéig vásárolhatják az orosz szolgáltatást. A kongresszus 2,9 milliárd dollárt ajánlott fel az iparág számára, hogy az USA-ban új dúsító kapacitások épüljenek ki. A piacon ez a korlátozó lépés fokozhatja a hiányjelenséget, ami egyébként is jellemző az urán-oxid piacára.
A termék kereslete és kínálata
Az urán iránti kereslet alapvetően a nukleáris erőművek és a védelmi ipar felől jön, az utóbbi szerepe az elmúlt években marginális volt. A világban 440 kereskedelmi atomreaktor üzemel jelenleg 390GW kapacitással, ez a flotta évente kb. 80 ezer tonna urán-oxidot használ fel. A keresletet elég jól lehet becsülni, mivel az iparág kapacitáskihasználtsága és a fűtőelemek kiégése jól előrejelezhető. A World Nuclear Association 2023-as jelentése alapján 2023 és 2030 között 28%-kal nőhet az igény az urán iránt az új atomreaktorok belépése, a leállások és a meglévő egységek újratöltése miatt. A 2031 és 2040 közti időszakban pedig 51%-os növekedést becsül előre a szervezet, főleg a kínai fejlesztések és a kis moduláris reaktorok (SMR) megjelenése miatt. Fontos kiemelni, hogy az atomerőművek keresletét befolyásolja a dúsítás mértéke és az ún. elégetési ráta (burnup rate), aminek a javulásával kevesebb urán szükséges ugyanannyi energia előállításhoz. Ezt igyekeznek növelni a cégek, azonban egy ponton túl ehhez nagyobb arányú dúsításra van szükség, aminek az energia és pénzügyi költsége magasabb, így egy bizonyos ponton túl nem érdemes javítani ezt a mutatót.
A közeljövőben átadandó új atomerőművek
Forrás: Statista.com
A World Nuclear Association szerint a kínálati oldalon a 2022-es adatok szerint 58.201 tonna urán-oxid (U3O8) koncentrátumot bányásztak a világban a vállalatok, ami a nukleáris erőművek igényének 74%-át fedezte. A különbözetet a korábbi évek felhalmozott urán készletéből biztosították. Ezen készletek mértéke a becslések szerint Európában kb. 36 ezer tonna, az USA-ban 40 ezer tonna, Kínában 132 ezer tonna, Ázsiában pedig 49 ezer tonna volt 2022 végén.
Ezek alapján jól látható, hogy jelenleg a világban kevés a termelés, ami fedezné az igényeket. Ez a trend ráadásul folytatódhat, ami jól látható a World Nuclear Association 2022 év végi ábráján.
A globális urán kereslet/kínálat alakulása
A szervezet becslése szerint 2028-tól strukturális hiány alakulhat ki a piacon. A bányászati termelés és a korábban felhalmozott készlet egyszerűen nem lesz elegendő a kereslet kielégítésére. A következő ábra, ami még 2018-ban készül, nagyon jól rámutat arra, hogy a fukusimai baleset után felgyülemlett készlet mára lényegében elfogyott. Ehhez egyébként a pénzügyi befektetők is hozzájárultak: a Sprott Physical Uranium Trust 2021-ben jött létre, miután a kanadai illetőségű Sprott megvásárolta az Uranium Participation nevű vállalatot, és mintegy 65,5 millió fontra (kb. 29,5 tonna) bővítette az alapban birtokolt urán-oxidot. Ezzel lényegében kiszívta a piacról a szabad likviditást. A Sprott Uranium a mai napig a legjobb eszköz, ha a befektető kitettséget szeretne a direkt urán árfolyam alakulásra nézve. Pár éve a Kazatomprom nevű kazah vállalat is indított egy új fizikai urán ETF-et a Sprott mellett, ami további nyersanyagot von ki a reálgazdasági értéklánc kínálati oldaláról.
Az urán történelmi és jövőbeli kereslet/kínálata (millió font U3O8)
Más iparági források a világ jelenlegi éves urán kitermelési volumenét 140 millió font (kb. 63 ezer tonna) körülire becsülik. A már jelenleg működő 440 kereskedelmi reaktor évente 175 millió font fűtőanyagot igényel. Ebbe nincs beleszámolva a harcászati és hadászati célú járművek és eszközök (hadihajók, tengeralattjárók és műholdak) reaktorainak fogyasztása. Emellett további évi 25 millió font urán kellene ahhoz az 51 darab reaktorhoz, amit még most építenek, illetve kb. évi 50-60 millió font uránra lenne szükség a tervekben szereplő további erőművekhez. A Párizsi Klímacélok eléréséhez a becslések szerint további 300 millió font uránbányászat lenne kívánatos, ennyi uránra lenne szüksége az újonnan megépülő és már üzemelő erőműveknek, hogy a 1,5 Celsius fokon belül tartsuk a felmelegedés mértékét. Ezek mind azt mutatják, hogy a termelés nagymértékű növelése elengedhetetlen.
A kínálat alakulását erősen korlátozza, hogy egy uránbánya megnyitása lassú és körülményes folyamat, még más típusú bányákhoz képest is. Ezekhez a bányákhoz nehézkes megszerezni a szükséges környezetvédelmi engedélyeket az uránérc sugárzó volta miatt. Egy uránbánya nyitás általában egy évtizednél is hosszabb folyamat. A nagyobb cégek (Cameco, Kazatomprom) tervezik termelésük bővítését a meglévő bányák hatékonyságának és kapacitásának növelése révén. Mellettük a NexGen Energy nevű kanadai vállalat Rook I projektje léphet be 2030 előtt, mint egyetlen új, zöldmezős bányanyitás. A becslések szerint ez a bánya 11 év alatt 257 millió font uránt fog termelni.
Tovább szűkíti a piacot, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök pár éve felmondta a START 1-2 atomleszerelési egyezményeket, amivel korábban az USA-ban szereltek szét ex-szovjet atomtölteteket. Cserébe az USA megkapta a hasadóanyagot a rakétákból, amit civil célra használhatott fel. Ez a "beszerzési forrás" mára elapadt.
Az urán termelési költsége
Az urán AISC (all-in sustainable cost) költsége jelenleg átlagosan 60 és 90 dollár között mozog a világban, de van egy jelentős különbség a nyugati (Kanada és USA) és keleti (Kazahsztán) bányák költsége között. A kazah urán kitermelése a legolcsóbb, viszont Kazahsztán magas geopolitikai kockázattal bír a nyugati lelőhelyekhez képest. A legtöbb urán lelőhely már a mostani árszinteken is nyereséges, ahhoz viszont már nem elég ez az árszint, hogy megérje új lelőhelyeket megnyitni és felfejleszteni. Ez ahhoz vezet, hogy a mostani lelőhelyek egyébként is korlátolt tartalékai egyre jobban kimerülnek. (forrás: ERSTE elemzés)
