Balatoni ingatlanpiac: 18 százalékkal az országos árszint felett
A Balaton-parti és Balaton környéki ingatlanok medián négyzetméterára 890 ezer forint körül alakult, szemben az országos 750 ezer forinttal. A különbség tehát közel 18 százalék a tó javára. A drágulás üteme ugyanakkor itt valamivel visszafogottabb volt: a balatoni négyzetméterár egy év alatt 16,8 százalékkal emelkedett, miközben országosan 18,7 százalékos volt a növekedés. A Balaton körüli piac így továbbra is jóval az országos átlag felett árazódik, de az árelőnye az elmúlt egy évben kissé csökkent.
A legfeltűnőbb eltérés nem is az árban, hanem a piac tempójában van. Egy balatoni ingatlan eladása idén a januártól májusig tartó időszakban jellemzően 144 napot vett igénybe, szemben az országos 95 nappal. A vevők alkupozíciója is erősebb: a Balatonnál az irányárhoz képest jellemzően 5,6 százalékos engedménnyel zárultak az ügyletek, országosan ez 3,5 százalék volt.
„A Balaton nem lakáspiac, hanem nyaralópiac, és ez minden számban tükröződik" – mondta Szegő Péter, a Duna House vezető elemzője. „Aki itt vásárol, ritkán szorítja az idő: nem költözni akar, hanem befektetni vagy második otthont szerezni. Ezért a vevő türelmesen kivár, az eladónak pedig reálisan kell áraznia, különben hónapokig állhat a hirdetés. Éppen emiatt a hosszabb értékesítési idő és a nagyobb alku itt teljesen természetes."
A vevői kör összetétele is élesen elválik az országos képtől. A balatoni vásárlók 62 százaléka befektetési céllal vett ingatlant, miközben országosan ez az arány 20 százalék. Fordítva igaz az első lakásukat vásárlókra: a tónál a vevők 8 százaléka tartozott ebbe a körbe, országosan viszont 34 százalékuk. Az itteni vásárlók jellemzően idősebbek - a negyvenes és ötvenes korosztály dominál -, és az átlagosnál gyakrabban vállalkozók. Az eladói oldalon szintén a befektetést értékesítők és az örökölt nyaralótól megválók a meghatározók.
A kínálatban a tó körül a házak és a nyaralók viszik a főszerepet: idén az értékesítések 60 százaléka ház volt, szemben az országos 50 százalékkal, új építésű ingatlan pedig alig fordult elő. A piacon belül is markáns a megosztottság. A parti társasházi lakások négyzetméterre vetítve drágábbak és gyorsabban gazdára találnak, míg a kerttel, telekkel kínált nyaralóházak lassabban, nagyobb alku mellett kelnek el.
Településszinten a megszokott rangsor él tovább. A prémiumszegmenst továbbra is Tihany, Balatonfüred és a déli parton Zamárdi húzza, ahol a négyzetméterár jellemzően egymillió forint felett, a legjobb fekvésű ingatlanoknál azt többszörösen meghaladva alakult. A középmezőnyt a klasszikus üdülővárosok - Siófok, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle - adják, ahol a kereslet idén érezhetően gyorsította a forgalmat. A belépő szintet pedig nemcsak Keszthely, hanem a kevésbé reflektorfényben lévő háttértelepülések jelentik: Tapolca, Balatonakali vagy a déli part csendesebb falvai, ahol a négyzetméterár jellemzően a régiós medián alatt maradt. Az északi part drágának számító települései - Csopak, Alsóörs, Paloznak - ugyanakkor árszintben már a prémiumzónához közelítenek.
„A szezon közeledtével élénkül a kereslet, a kínálat azonban bőséges" – tette hozzá Szegő Péter. „Idén a megszokottnál több eladó táblát látni a tó körül. Ez a vevőnek kedvez: bő a választék, és nincs az a versenyhelyzet, ami felfelé hajtaná az árakat. A leginkább valószínű forgatókönyv ezért nem újabb drágulás, hanem az, hogy a megélénkülő kereslet a reálisan árazott ingatlanoknál oldja a mostani hosszú értékesítési időt. Tartani az árát igazán csak a szűk, kiváló fekvésű parti kínálat tudja majd. A túlárazott hirdetések viszont bő kínálat mellett még tovább állhatnak. Az eladóknál a tanulság világos: idén a reális irányár vagy a türelem a sikeres értékesítés kulcsa.”
