Czóbel, Derkovits, Rippl-Rónai-festmény is lesz a Kieselbach karácsonyi árverésén

A több tucat kiemelkedő alkotás közül – Czóbel Béla 1905-ös Kislány ágy előtt című, külön elemzett kulcsműve mellett – öt festményt emelünk ki: a 20. századi magyar festészet történetének öt kimagasló mesterének egy-egy remekművét.

Az 1930-as években született Művésztársaság című kompozíción a festő, Vaszary János a tatai Park-sorozat családias összejöveteleinek intim világát ötvözi a Korzó-képek nagylélegzetvételű, fővárosi környezetével. A művész egykori krisztinavárosi otthonának, a „penthouse”-os Vágó-háznak a tetőkertjén készült jeleneten vidám művésztársaság ünnepel a háttérben kirajzolódó Budavári Palota régi, Haszmann-féle kupolája alatt. A most felbukkant – Vaszary ünnepelt, „fehér alapos”, art deco korszakhoz tartozó – kép nemcsak a nagy ciklusokat összekapcsoló kulcsmű, de egyben regényes múltú várostörténeti dokumentum. A korábban ismeretlen festmény felbukkanása igazi művészettörténeti szenzáció.

A Csontváry által halhatatlanná tett Taorminát megörökítő Egry József-festmény, a Taorminai napkelte (1930) kivételes csúcsot képvisel az életműben. Mivel a 20. század során sokáig egy elzárt pécsi magángyűjteményben őrizték, több mint fél évszázada nem szerepelt együtt a többi kiemelt alkotással. Reprodukcióról viszont jól ismerik a hazai műértők, hiszen már a festő első – majd százéves – monográfiájában is látható a fotója, onnantól kezdve pedig az összes jelentős Egry-albumban ott találjuk Taormina I. címmel. Ilyen tökéletes állapotban megőrződött, az olajpasztell eredeti izzását őrző főművet alig ismerünk a fény nagy varázslójától, a Balaton festőjétől, Egrytől.

Perlrott Csaba Vilmos Szabadban című, 1911 körül született nagy szabású kompozíciója párizsias modernséggel fogalmazza újra a ligetben pihenő aktok klasszikus témáját. Matisse „kedvenc tanítványa”, Perlrott a régi mesterek (Tiziano, Giorgione) és a modernek (Cézanne, Picasso) nyomán alkotta meg saját összefoglaló kulcsművét a fauve lombok alatt időző női és férfi figurákról. A monumentális modern mestermű egykor a leghíresebb „bankárkollekció”, a Kovács Gábor Gyűjtemény éke volt.  

Az 1933-as Szövők a modern magyar festészet ünnepelt ikonjának, Derkovits Gyulának érett főműve. Az életmű reprezentatív fődarabján az avantgárd kollázsos szerkesztésmódja találkozik az expresszív formaképzéssel és az ezüst porfesték különös izzásával. A számtalanszor reprodukált festményen a modernista gépkorszak heroizmusa jelenik meg, rímelve a filmművészet korabeli klasszikusaira (például Chaplintől a Modern idők vagy Fritz Langtól a Metropolis). Az egyetlen olyan nagy méretű, muzeális kvalitású Derkovits-remekmű, amely még nem került közgyűjteménybe.

A magyar művészettörténet legnagyobb gyűjtőjének, Nemes Marcellnek a kollekciójában függött egykor Rippl-Rónai József Kis szőke fiú naranccsal című 1904-es festői remeklése. A 20. század elején született – „Kunffy gyerekként” is ismert – mű az érett, kaposvári korszak ikonikus remekműve, a művészettörténészek ihlető témája. Száz éve Renoir-, Picasso- és Cézanne-képek társaként hirdette tulajdonosa kivételes esztétikai érzékét, ma a kevés Magyarországon maradt, egykor Nemes Marcell által birtokolt alkotás egyik legkiválóbb képviselője.

CZÓBEL BÉLA
KISLÁNY ÁGY ELŐTT, 1905

Nemzetközi rangú, muzeális értékű főmű kerül több mint 110 év óta első alkalommal a nyílt műtárgypiacra a Kieselbach Galéria téli árverésén.

Czóbel Béla Kislány ágy előtt című festménye szinte elkészülte óta, egészen napjainkig rangos gyűjtemények legféltettebb kincse volt. Műkereskedők és műgyűjtők generációi sóvárogtak utána, de eddig soha nem szerepelt nyilvánosan a műkereskedelemben. Az elérhetetlen kapitális főművet tizenkét évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Orsay akkori igazgatója is meg kívánta vásárolni a múzeum állandó kiállításának gyarapítására, ám ő neki sem sikerült megszereznie.

Czóbel e fiatalkori remekműve nem csupán saját œuvre-jén belül számít abszolút főműnek, de az egész 20. századi modern magyar festészet egyik legemblematikusabb alkotását is ünnepeljük benne. Az iránta megmutatkozó nemzetközi érdeklődés arra is rávilágít, hogy ez a magyar festészet történetét feldolgozó munkákban megkerülhetetlen és kihagyhatatlan alkotás európai mércével is a legjobbakhoz mérhető. Éppúgy megállja helyét a leghíresebb francia posztimpresszionisták környezetében, mint ahogy kvalitásában, a mű erejében az egyik legközelebbi analógiáival, Edvard Munch munkáival is felveszi a versenyt.

Czóbel Párizsban, a paradigmaváltó 1905-ös év legvégén, közvetlen a Matisse körül csoportosuló fauve-ok, azaz a vadak jelentkezése után festette ezt vadonatúj látásmódot tükröző, első valódi remekművét. A – Montparnasse-on bérelt hotelszobájában fogant alkotással egy időben megfogalmazott – Önvallomás című írásából kiderül, hogy a művész ekkor fontos fordulóponthoz ért. Leszámolt korábbi stílusával, a nagybányai plein air naturalizmussal, minden korábbi eredményét sutba dobva a párizsi inspirációk hatására festészetét teljesen új alapokra helyezte. Ez a friss energiákkal telített, fiatalos önbizalomtól duzzadó új festői attitűd sugárzik erről a méretében is bátorságot demonstráló festményből. Czóbel ekkor került a nemzetközi élvonal közelébe. Már ebben az évben olyan fontos vásárlói akadtak képeinek, mint Thomas Mann sógora, a zeneszerző és karmester, Mahler-növendék Klaus Pringsheim. Matisse és Picasso környezetében, Gertrude Steinék híres művészeti szalonjában pedig hamarosan az akkori párizsi avantgárd legjobbjai között emlegették Czóbelt.

A bravúros kompozícióérzékkel, rafinált, már-már zenei hatású eszközökkel megfestett mű legenigmatikusabb motívumát a lány tekintetében találjuk meg. Ha csupán a fej részletét nézzük, felsejlik az érett nő is a kislányos arc mögött. Vérbő, duzzadt ajkai és titokzatos tekintete rendkívül szuggesztívvé varázsolja. A főalak – az aranymetszés elvéhez hasonlóan – a képmező bal szélső harmadát foglalja el. Erre felel a világosabb másik oldal homogenitását megtörő, színkavalkádként megjelenő festmény a falon. 

Czóbel életművében ma már csak elvétve találni olyan festményt, amely elkerülte a restaurátori beavatkozást és amelyet megkímélt az elmúlt század vérzivataros történelme is. A Kislány ágy előtt érintetlen, lakkozástól is mentes, szűziesen eredeti, tökéletesen intakt felületét szemlélve szinte időutazásszerű szenzuális élményben, kivételes élvezetben lehet részünk. Mindezt tovább gazdagítja és még komplexebbé teszi, hogy e rangos festmény máig az eredeti keretében díszeleg. 

A közönség a Kieselbach Galéria 2024. december 10-én megrendezendő téli árverését bemutató kiállításon november 28-án láthatja a festményt a Szent István körúti galériában. Czóbel remekművéhez külön kötet készült Barki Gergely művészettörténész szövegével.