Egy izgalmas és baljós elemzés az amerikai tőzsdeindexről

Számításai szerint az elkövetkező 10 évben az S&P500 reál teljes megtérülése mindössze 4,2 százalékos lehet(értelmezésemben a total return indexet használta).

A sima S&P500 index esetében vizsgálva az összefüggést, az alábbi eredményre jutunk:

A háztartások befektetésein belül a részvényarány (fordított skála) és az S&P500 index éves átlagos növekedése a rákövetkező 10 évben

Mint a fenti ábrán is jól látható, minél nagyobb az amerikai háztartások részvénybefektetésének az aránya a pénzügyi eszközeiken belül, annál kisebb hozamra számíthatunk az S&P500 indexben (osztalék nélkül) az elkövetkező 10 évben. Ez a korreláció egészen jól működött a 2008-as válságig. 

Azóta viszont egy elválást lehet látni a két mennyiség között. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszik a technológiai fejlődés, ami lehetővé tette, hogy a kisbefektetők – saját jogon – jelentős piaci szereplővé lépjenek elő. Ez pedig megkérdőjelezi az indikátor prediktivitását.

Kiszámítva a korrelációt, az alábbi eredményre jutunk:

Korrelació

Ebben az esetben („sima” S&P500 index) 2008-ig a korreláció erőssége 0,5 körül van, ami mostanra 0,3 környékére csökkent. A FRED legutóbbi adatai szerint pedig a háztartások közvetlen és közvetett részvénybefektetései a csúcson 43,5 százalékon állnak. Ez pedig a regressziós egyenes szerint azt sugallja, hogy az S&P500 esetében az elkövetkező 10 évben átlagosan -0,6% lesz az emelkedés. Nyilván ha osztalékkal módosítjuk az összefüggést (total return), akkor meg lehet a Mark Hulbert által sugallt 4 százalék körüli bővülés.

Nem azt mondjuk, hogy akkor most itt van a világ vége, de azért ez is azt sugallja, hogy az elkövetkező években nagy valószínűséggel csak komolyabb részvényszelekcióval lehet majd pénzt keresni a börzén. S még egy fontos dolog. Ez az állítás nem a részvények értékeltségéből adódott, hanem a befektetők (háztartások) pozícionáltságából! (forrás: ERSTE)