Élelmezési válságok: 258 millióra nőtt a súlyosan éhezők száma, 58 ország érintett

Az évente kiadott jelentést az Élelmezésbiztonsági Információs Hálózat készítette, és az élelmiszerválságok elleni globális hálózat – egy nemzetközi együttműködés ENSZ szervezetek, az Európai Unió, kormányzati és civil ügynökségek között az élelmezési válságok felszámolásáért – mutatta be.

A jelentés szerint 58 országban és területen 258 millió ember élelmezési helyzete volt válságos vagy rosszabb 2022-ben, szemben az 53 ország és területen élő 193 millió éhező emberrel egy évvel korábban. A 2022-as számok a legrosszabbak a jelentés hétéves történetében. Ám a növekmény nagy része főként a vizsgált lakosság számának kiterjesztéséből ered. 2022-ben a tartósan éhezőkön belül a súlyos helyzetben levők aránya 22,7%-ra emelkedett a 2021-es 21,3%-ról, ami nem csupán elfogadhatatlanul magas, de egyben rosszabbodó trendet is mutat.

„Több mint negyedmilliárd ember néz farkasszemet a tartós éhezéssel, néhányukat az éhenhalás fenyeget. Ez kihívóan magas” – olvasható António Guterres ENSZ főtitkár gondolata a jelentés előszavában. „Ez az élelmezési válságokról szóló jelentés hetedik kiadása egy erős felkiáltójel, hogy az emberiség nem tudott közelebb kerülni a 2-es számú Fenntartható Fejlődési Cél megvalósításához – vagyis az élelmezésbiztonság és a táplálkozás javításához mindenki számára.”

A jelentés szerint öt országban (Afganisztán, Etiópia, Jemen, Kongói Demokratikus Köztársaság, és Nihéria egyes részei) a lakosság több mint 40%-a sorolható az IPC/CH nemzetközi élelmezésbiztonsági skála legmagasabb 3 vagy annál magasabb szintjébe.

A tavalyi év során hét országban élők voltak érintettek a súlyos éhínség és nelkülözés vagy a tartós éhezés katasztrofális szintje (az IPC/CH skála 5-ös szöntje) által. Többségük szomáliai (57%), de hasonlóan extrém körülmények előfordultak Afganisztánban, Burkina Fasoban, Jemenben, Nigériában, Dél-Szudánban és történetében először Haitin is.

Továbbá a 42 élelmezési válság közül 30-ban több mint 35 millió 5 év alatti gyermeket érint az elégtelen növekedés és a tartós alultápláltság, közülök 9,2 millióan krónikus sorvadásban – az alultápláltság legsúlyosabb, életveszélyes állapotában – szenvednek.

Míg a konfliktusok és az extrém időjárási jelenségek továbbra is az akut élelmezésbizonytalanság és alultápláltság legfőbb okai, a COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés és az ukrajnai háború hatásai is jelentősen hozzájárultak az éhezés növekedéséhez, főleg a legszegényebb országokban, akik erősen függenek az import élelmiszerektől és mezőgazdasági termékektől, illetve kitettek a globális ársokkoknak.

A legfőbb okok

Számos élelmezési válsággócban a gazdasági sokkok váltak az éhezés és táplálkozási problémák fő okává. Az egymásra rakodó gazdasági nehézségek, mint az élelmiszerárak drágulása és a piacok súlyos zavarai, megtépázták egyes országok ellenálló képességét és a válaszkészségüket az élelmezési problémák idején.

A jelentés megállapításai megerősítik, hogy az ukrajnai háború negatív hatást gyakorolt a globális élelmezésbiztonságra, mivel mind Ukrajna, mind Oroszország jelentős szerepet játszik az üzemanyag, a mezőgazdasági alapanyagok és az alapvető élelmiszerek, különösen a búza, kukorica és a napraforgóolaj globális termeléséhez és kereskedelméhez. Az ukrajnai háború megakasztotta a mezőgazdasági termelést és kereskedelmet a Fekete-tenger térségében, ezzel 2022 első felében példátlan drágulást előidézve a nemzetközi élelmiszerárakban. Miközben az élelmiszerárak azóta csökkentek a fekete-tengeri gabonakezdeményezésnek és az európai uniós szolidaritási folyosóknak is köszönhetően a háború továbbra is közvetetten érinti az élelmezésbiztonságot, különösen az élelmiszerimporttól függő, alacsony jövedelmű országokban, amelyek törékeny gazdasági ellenálló képességét már megtépázta a COVID-19 világjárvány.