ENSZ: A válságok miatt 122 millió fővel emelkedett az éhezők száma 2019 óta
Amennyiben nem változik a helyzet, nem fogjuk elérni 2030-ra az éhezés felszámolását célzó Fenntartható Fejlődési Célt – figyelmeztet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD), az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világélelmezési Program (WFP).
Figyelmeztetés az éhezés elleni harcban
A 2023-as jelentés kimutatta, hogy tavaly az éhezők száma 691 és 783 millió fő közé volt tehető, a középérték 735 millió fő, ami 122 millió fővel több a COVID járvány kitörése előtthöz képest.
Miközben a számok globálisan stagnáltak 2021 és 2022 között, a világ számos pontján súlyosbodó élelmezési válságokat találunk. Ázsiában és Latin-Amerikában csökkent az éhezők száma, míg Ázsia nyugati felén és a Karibi-térségben, illetve szerte Afrikában rosszabbodott a helyzet 2022-ben. Afrika továbbra is a leginkább érintett, ahol minden ötödik ember éhezik, ami a globális átlag több mint kétszerese.
„Látunk reménysugarat is, miután néhány régió jó úton halad egyes 2030-as táplálkozási célok megvalósításában. Ám összességében hathatósabb és azonnali globális cselekvésre lenne szükség a Fenntartható Fejlődési Célokhoz. Ellenállóbbá kell válnunk a válságokkal és sokkokkal szemben, amik az éhezést okozzák” – hangzott el az ENSZ főtitkár videóüzenetében a kötet bemutatóján a New York-i ENSZ székházban.
Ahogy az öt ENSZ ügynökség vezetői (a FAO főigazgatója Qu Dongyu; az IFAD elnöke Alvaro Lario, a UNICEF ügyvezető igazgatója Catherine Russell; a WFP ügyvezető igazgatója Cindy McCain; és a WHO főigazgatója Tedros Adhanom Ghebreyesus) írják a kiadvány előszavában: „Nincs kétség, a zéró éhezés Fenntartható Fejlődési Cél elérése 2030-ig hatalmas kihívást jelent. Várhatóan még mintegy 600 millió embert sújt majd az éhezés 2030-ban. Az éhezés és a táplálkozási problémák forrásai jelentik az új normát, ezért nincs más lehetőségünk, mint megduplázni az erőfeszítéseinket az agrár-élelmezési rendszerek átalakításáért és a 2-es számú Fenntartható Fejlődési Cél eléréséért.”
Az éhezésen túl
Az élelmezés és a táplálkozás helyzete 2022-ben is gyászos képet fest. A jelentés szerint a globális népesség mintegy 29,6%-a, vagyis 2,4 milliárd ember számára nem volt tartósan biztosított az élelemhez jutás, a közepesen vagy súlyosan éhezők kategóriába sorolva őket. Közülük csaknem 900 millió ember súlyosan éhezett.
Eközben az egészséges étrendhez való hozzáférés is romlott világszerte: több mint 3,1 milliárd ember (a teljes lakosság 42%-a) nem engedhetette meg magának az egészséges táplálkozást 2021-ben. Ez 134 milliós emelkedés jelent 2019-hez képest.
Öt év alatti gyermekek millió szenvednek az elégtelen táplálkozástól: 2022-ben 148 millió kisgyermek (22,3%) maradt el fejlődésben, 45 millióan (6,8%) voltak alultápláltak míg 37 millióan (5,6%) szenvedtek a túlsúlytól. Pozitív fejlemény, hogy már a hat hónap alatti csecsemők 48%-át kizárólagosan anyatejjel táplálják, ami megközelíti a 2025-re kitűzött célt. A 2030-as célok eléréséhez azonban összehangolt működésre van szükség.
Új bizonyítékok: az urbanizáció hoz változást
Az elemzés górcső alá veszi az urbanizációt, mint „megatrendet” és annak hatását a táplálkozásra. Előrejelzések szerint 2050-re a globális népesség 70%-a fog városokban élni, ezzel arra kényszerítve a kormányokat és más döntéshozókat, hogy az éhezés és a táplálkozási problémák felszámolásában törekedjenek a városiasodás folyamatának megértésére és szolgálatukba állítására.
A város-vidék felosztás már nem alkalmas annak leírására, hogyan hat az urbanizáció az agrár-élelmezési rendszerekre. Komplexebb vidék és város kapcsolat megközelítésre van szükség.
Ez az első alkalom, hogy ez a változás a megközelítésbe dokumentálásra került 11 országban. A kiadvány pedig igazolja, hogy az élelmiszerköltés jelentős tétel mind a városi háztartásokban, mind a vidék-város relációt tekintve. Megállapításra került, hogy a feldolgozott ételek népszerűsége az agglomerációban és egyes országok vidéki térségeiben is nő.
A lakóhelyből fakadó egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. Az éhezés több vidéki embert érint: 33%-ot sújt közepes vagy súlyos éhezés, míg a városokban élők csupán 26%-át.
A táplálkozási problémák a gyermekek esetében is hasonló mintázatot mutatnak: az elégtelen növekedés magasabb vidéken (35,8%), mint a városokban (22,4%). A gyermekek 10,5%-a alultáplált vidéken és 7,7%-a a városokban, miközben a túlsúly valamelyest elterjedtebb a városi (5,4%) térségekben szemben a vidékkel (3,5%).
