Európában a közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy nekünk, embereknek vasárnapi ebédként rovarokat kelljen fogyasztanunk
2050-re a világ népessége eléri a 9,1 milliárd főt, miközben az egy főre jutó fogyasztás is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a főként állati forrásból származó fehérjeszükséglet is arányosan emelkedni fog. Előrejelzések szerint az évtized közepére másfél-kétszeresére nő majd a globális kereslet a marha-, sertés- és csirkehúsra, miközben már most is a világ mezőgazdasági területeinek – termőföldjeinek és legelőinek – 80 százalékán takarmányelőállítás zajlik. Ahhoz, hogy ezt a fehérjeigényt kielégítsük, a jelenlegi szinthez kepést az élelmiszertermelést 70 százalékkal kell megnöveljük, vagy alternatív fehérjeforrásokat kell bevonnunk az élelmiszerláncba – kezdte az előadását Percze Rajmond.
Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatív fehérje iparágat. A jelenleg leggyakrabban használt alternatív takarmány célú fehérjeforrások a főleg Dél-Amerikából importált szójafehérje és a halliszt. Csakhogy egyik sem fenntartható hosszú távon.
A szójatermesztés rendkívül termőföldigényes, és jelenleg azért perzselnek fel vagy vágnak ki esőerdőket, hogy génmódosított szóját (GMO) termesszenek a helyükön. Ráadásul a szójának még el is kell jutnia valahogy Európába, ami rengeteg CO2 kibocsátással jár. A halliszt szintén nem lehet megoldás, hiszen a tengereket és óceánokat túlhalásszák, egyre inkább kimerülnek. A jelen trendeket folytatva 2048-ra a nem marad halállomány a természetes vizeinkben, amelyet le lehetne halászni. A hiány mérséklésére egyre több, óriási méretű haltenyésztő telep létesül, az itt nevelt halakat viszont etetni kell. A problémát az jelenti, hogy 1 kg tenyésztett hal előállításához 2 kg halliszt szükséges, így ez tovább növeli a fehérjehiányt. Ezt követően lehalászni, feldolgozni, tárolni, szállítani kell, ami szintén sokszoros ökológiai lábnyommal jár.
A megoldást a körforgásos gazdasági modell jelenti
A megoldást a hatékony és környezetbarát takarmány alapanyag-előállítás jelentheti lokálisan elérhető biomasszából. Az Agroloop pontosan ezt teszi, és jelenleg - az Eprolius Hungary Zrt. és a Gran Private Equity vezető magyar kockázati tőketársaságtól kapott - 18 millió eurós beruházással bővíti Budapest határában a fekete katonalégy lárvatenyésztési és feldolgozási tevékenységét.
Körforgásos modellünkben a takarmány értéklánc alján található élelmiszeripari melléktermékeket etetjük meg rovarlárvákkal, majd a lárvákból prémium takarmány alapanyagokat állítunk elő a házi kedvenceknek és a haszonállatoknak – hívta fel a figyelmet Percze Rajmond.
Mivel Magyarországon sok alma terem, ezért a gyümölcslégyártóknál sok préselési maradvány, gyümölcstörköly keletkezik. Ez nedves, nem áll el túl sokáig, ezért nem is szállítható túl messzire. Ugyanez igaz a kukorica másra nem használt részeire, vagy épp a búzakorpára, de ilyen alapanyag keletkezik még a csomagolt saláták előállításakor is, a rovaroknak például a káposzta torzsája vagy a saláták másra nem használt része is tökéletes. Mi ebből – a mások által már kidobandó vagy elégetendő „szerves melléktermékekből” – állítunk elő biomasszát, amivel a fekete katonalégy lárvákat etetjük. A lárvák gyorsan növelik a testtömegüket, automatizált rendszerben több ezer ládában elzártan növekednek, majd végül a kifejlett lárvák minden része és a melléktermékként keletkező komposzt (rovarürülék) is felhasználásra kerül.
A prémium minőségű takarmányfehérje és olaj kiváló alapanyagot biztosít a kedvtelésből tartott állatok (kutyák, macskák) tápjaiba és a haszonállatok (sertés, baromfi) takarmányaiba. A komposztból talajjavító granulátum készül, mely műtrágyahelyettesítőként a növénytermesztésben kerül felhasználásra – mondta Percze Rajmond.
Ebben a rendszerben a forrásokat olyan hosszú ideig használjuk, amennyire csak lehet, minimalizáljuk a hulladékot és a szennyezést, és a termékek az életciklusuk végén újrahasznosításra, javításra vagy újrafeldolgozásra kerülnek. Magyarán nálunk nincs hulladék, minden tényleges termékké alakul – tette hozzá a szakértő.
A számok magukért beszélnek, a rovarfehérje a jövő természetes erőforrása
És hogy miért fontos mindez? A számok válaszolnak: az átlagos haszonállat-tenyésztésből származó takarmányfehérjével ellentétben a rovarlárva tenyésztése és a belőlük készült alapanyagok azonos súlyra vetítve 30-szor kisebb földfelületen és 40-szer kevesebb víz felhasználásával tudnak megvalósulni, arról nem is beszélve, hogy mindez 40-szer kisebb karbonkibocsátással jár. A rovarok hidegvérűek ezért jelentősen kevesebb energiát használnak fel az életciklusuk során, így például 1 kg kiváló minőségű alapanyag előállításához csupán 10 liter vízre van szükségük, míg például a szójatermelés vízlábnyoma 2.000 liter/kg, a sertéshúsé átlagosan 5.500 liter/kg, a vörös hús pedig elérheti a 16.000 liter/kg-ot is.
„Még, ha megoldani nem is tudjuk az összes ökológiai problémát, egy működő és fenntartható, alternatív fehérjeforrást tudunk kínálni a haszonállatok és házi kedvenceink számára. A jövő természetes erőforrását biztosítjuk számukra. Azáltal, hogy minden helyben – 100 km-es körön belül – történik, és megvalósul a körforgásos gazdasági modell, csökken a CO2-kibocsátás, újrahasznosulnak az eltékozolt szerves élelmiszerek melléktermékei, kevesebb esőerdőt vágnak ki, mérséklődik a hazánkba irányuló génmódosított szójafehérje-import” – mondta Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője.
A rovarpiac jövője kapcsán a szakértő elmondta: a takarmány célú rovarpiac az évtized végére eléri az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve, becslések szerint több mint 25 ezer embert foglalkoztatnak majd az EU-ban. 2030-ra az EU-ban elfogyasztott hal több mint 10%-a (ami körülbelül 30 adagnak felel meg minden európai esetében) olyan halgazdaságokból fog származni, amelyek rovarfehérjét használnak haleledelként, 40 tojásból egy rovarokkal táplált tojótyúktól, 50 csirkehús-adagból egy rovarral táplált tyúktól származik majd.
És hogy fogunk-e rovarokat enni?
A szakértő szerint nálunk, itt Európában a belátható közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy nekünk, embereknek vasárnapi ebédként rántott hús helyett mondjuk rovar-gyrost kelljen fogyasztanunk. A fehérjeforrások elosztása és felhasználása ezért is kulcskérdés, hiszen, ha az állatokat etetjük rovarfehérjével, akkor Mi magunk egészségesebb és jobb ízű csirke- vagy sertéshúst ehetünk.
