Ezrek ünnepelték Stonehenge ősi köveinél a téli napfordulót

A rendőrség által 8500 fősre becsült tömeg békésen, piknikhangulatban köszöntötte a napkeltét az év leghosszabb éjszakájának végén, dacolva a Wiltshire megyei kopár fennsíkon mindig fújó erős, fagyos széllel.

Az összegyűlteknek ezúttal szerencséjük volt, mivel ha vékony felhőzettől szűrve is, de halványan láthatták az előbukkanó napot. A korábbi években sokszor bizonyult ünneprontónak a borult égbolt.

A Londontól 123 kilométerre délnyugatra, Salisbury közelében lévő ősi emlékmű helyszínén szombaton brit idő szerint 8:09 órakor kelt fel a nap, és nem egészen nyolc órával később, 16:02-kor lesz a napnyugta.

A júniusi nyári napforduló a kedvezőbb időjárás miatt rendszerint népszerűbb, mint a téli: idén június 21-én 25 ezren köszöntötték a legrövidebb éjszaka végét Stonehenge köveinél.

A téli és a nyári napforduló korántsem volt mindig békés fesztivál Stonehenge környékén. A rendszeres kultikus összejövetelek 1974 júniusában kezdődtek, amikor néhány százan a tiltás ellenére átmásztak a köveket akkor övező drótkerítésen, és többen közülük - a kitoloncolásukat elrendelő bírósági végzéssel is dacolva - hat hónapig, a téli napfordulóig a helyszínen maradtak.

Az 1980-as években rendszeresen zavargások robbantak ki a napforduló éjszakáin a tömeg és a rendőrök között. A legsúlyosabb összecsapás 1985-ben volt, amikor tucatnyian szenvedtek súlyos sérüléseket.

A hatóságok akkor 15 évre teljesen betiltották a napfordulós szertartásokat, és 6,5 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az ősi történelmi emlék körül. Az intézkedést csak 2000-ben vonták vissza.

Sokan azok közül, akik évről évre összegyűlnek a legalább ötezer évesnek gondolt, 20-25 tonnás kőtömbökből épített kultikus emlékműnél a napfordulók hajnalán, ezt abban a meggyőződésben teszik, hogy a koncentrikus sziklaköröket egy ősi napimádó szekta építette a téli és a nyári napforduló tiszteletére.

A szakértők ezt a lehetőséget sem zárják ki, de az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy Stonehenge valószínűleg nem egyszeri építkezés eredménye, hanem évszázadokon át folyamatosan bővítették, és biztos, hogy hosszú időn át temetkezési helyszínül és zarándokhelyként is szolgált. A kultikus sziklakörök felépítésének pontos célja, időpontja és módja mindazonáltal ma sem ismert.

Az angol építészettörténeti örökséget kezelő szervezet, az English Heritage szakértői ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy Stonehenge építésében fontosabb volt a téli napforduló, mint a nyári, mert a neolit korszak jórészt mezőgazdaságból élő népessége a napfény és a meleg idő visszatértének reményét láthatta és ünnepelhette ezen a napon.

A régészeti feltárások arra vallanak, hogy a téli napforduló idején az akkori környékbeli lakosság hatalmas lakomákat csaphatott a téli napforduló köszöntésére; erre utal az English Heritage szerint az ásatások során talált nagy mennyiségű sertés- és szarvasmarhacsont-lelet.