Ha 1973-1993 között születtél, akkor komoly bajban vagy!

A média sokszor azzal riogat minket, hogy mikor mi nyugdíjasak leszünk, akkor már nyugdíj sem lesz, vagy annyira alacsony összegű lesz a nyugdíj, hogy az nem fedezi majd a megélhetéseinket. Nem véletlen, hogy bevezették Magyarországon a szülőtartás jogi fogalmát. (A szülők igényt tarthatnak arra, hogy ha kevés - az ellátásukat nem fedező mértékű - a nyugdíjas járadékuk, akkor a gyereket pereljék annak kiegészítésére.) 

Mi az a szülőtartás, más néven rokontartás?

Ki kötelezhető rá, milyen feltételek szükségesek ehhez és egyáltalán, mit is takar pontosan az, hogy szülőtartás? Miért kellett egyáltalán ez a törvény és hová vezetett végül? Ahhoz, hogy önt ne érje váratlanul egy esetleges plusz felelősség, a biztosításszakértő.com most minden fontos tudnivalót összegyűjtött Önnek a szülőtartásról, illetve annak gazdasági hatásairól.

Az esetek többségében csak akkor szembesülünk a jog kusza világával, amikor valamilyen oknál fogva muszáj: szükségünk van rá, vagy belekényszerülünk egy-egy váratlan esemény okán. A szülőtartási kötelezettségről sokan nem is hallottak, pedig a Polgári Törvénykönyvbe (ptk) való bekerülése nagy port kavart annak idején, egészen pontosan a 2013. évi V. törvény meghozásakor. Miért volt erre szükség és mit jelentett ez akkor gazdasági szempontból? Ássuk magunkat mélyebbre, és nézzük meg, mit tehetünk most!

Szülőtartás a kezdetek kezdetén

Egészen az ipari forradalomig a különböző nemzetek családjai szinte ugyanúgy éltek: egyetlen nagy, közös háztartásban, ahol az idős családtagok segítették a fiatalabbat azzal, hogy vezették a háztartást, figyeltek a gyermekek igényeire, tanították őket és játszottak velük, míg a fiatalabb generáció dolgozott, gazdálkodott, eltartotta a családot.

Az ipari forradalommal járó urbanizáció viszont nagyon hamar véget vetett ennek: a fiatalok mind messzebb kerültek a szülőktől egy jobb élet, jobb kereset reményében, azonban támogatni így már nem tudták egymást. A XX. század elején tehát szükségessé vált egyfajta felosztó-kirovó rendszer felállítása a kormány részéről – ez a rendszer pedig az alapja lett szinte az összes, napjainkban létező állami nyugdíjrendszernek.

A társadalmi szolidaritás elvén működő rendszer lényege, hogy az idősebb generáció nyugdíját, megélhetését mindig az utána következő, eggyel fiatalabb generáció munkája és adói termelik ki. Mi tehát nem magunkért dolgozunk és adózunk, hanem szüleinkért és az ő jólétükért, ahogyan értünk pedig majd a gyermekeink fognak – ideális esetben.

Azonban a gazdasági helyzetünk jelenleg nem ideális. Az elmúlt évtizedekhez képest jóval kevesebb gyermek születik, így kevés a jövőbeni fiatal munkaerő. A (leendő) nyugdíjasok száma viszont a várható élettartammal együtt növekszik, így a társadalom tulajdonképpen öregszik. Ilyen helyzetben a felosztó-kirovó rendszer nem működik olyan hatékonyan, mint ideális társadalmi körülmények között, hiszen több az eltartandó személy, mint az eltartó.

Ha el akarjuk kerülni a szülőtartás problémáját, mi a megoldás?

A fiatal munkaerő kivándorlásával még tovább csökken az esélye annak, hogy ez a XX. századi rendszer fennmaradjon, működőképes legyen. Már a jelenlegi nyugdíjasaink megélhetése is veszélybe kerül azáltal, hogy az ő nyugdíjukat kitermelő képzett, fiatal, keresőképes réteg más országokba költözik, másutt vállal munkát, ezáltal máshová is adózik.

Az öregedő társadalom problémája nem csak minket, de számos más országot is érint, így több megoldás is született az évek során a problémára. Ezek közül az egyik leginkább működőképes a norvég állami nyugdíjalap volt. A tőkefedezeti nyugdíjalap lényege, hogy az Ön nyugdíja két részből fog összetevődni: az egyik, jelentős része lesz az, amit Ön havonta befizet a nyugdíjalapjába, a másik fele pedig az, amit a nyugdíjalap a befektetési tevékenységével ehhez az összeghez hozzátesz.

Ez a befektetési tevékenység országonként és bankonként változó, mind igen kedvező feltételeket nyújt. Egy ehhez hasonló rendszer volt nálunk az állami támogatottságú magán-nyugdíjpénztári rendszer, amit azonban sajnálatos módon később felszámoltak.

Megoldásként lett azonban helyette egy törvényünk 2013-ban, miszerint „Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben.”

Ezzel tehát az állam kihátrált egy fenntarthatatlanná vált rendszerből, a felelősséget pedig elosztotta a nép különböző generációi közt – visszatérve az ókori, jól bevált sémához, melyben a különböző generációk segítik egymás megélhetését.

Hogyan szól pontosan a szülőtartási kötelezettség törvény?

A szülőtartási kötelezettségről szóló törvény kimondja, hogy amennyiben egy személy önhibáján kívül nem képes önmagát önállóan ellátni, illetve az ellátására elsősorban kötelezhető volt-, vagy jelenlegi házastársa, élettársa nincs, úgy az eltartására a legközelebb rokonai, a gyermekei kötelezhetők.

Nagyon sarkalatos pontja a törvénynek, hogy a két megfogalmazott feltételnek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy az illető jogosult legyen a szülőtartásra, de még ezek után is vár rá néhány igen alapos vizsgálat, humánus szempontok alapján. Ebből a két feltételből az elsőt érdemes alaposan átvizsgálni, ahogyan teszik is a szakemberek, mielőtt kiróják a nagykorú, keresőképes gyermekre a rokontartási kötelezettséget.

A szülőtartás kötelezettsége előtt érdemtelenség vizsgálata

A visszaélések megelőzése érdekében ezt a feltételt igen szigorúan vizsgálják minden esetben, ahol felmerül a szülőtartási kötelezettség. Amennyiben a szülő:

- még a nyugdíjkorhatár előtt áll,

- éppen munkanélküli,

- azonban munkára alkalmas fizikai és mentális állapotban van,

nem tarthat igényt a szülőtartásra. Munkát kell keresnie akkor is, ha már csak egy év, vagy néhány hónap van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig.

A keresőképesség vizsgálata mellett az ilyen ügyekben nagy hangsúlyt fektetnek az érdemtelenség más formáira is. Ilyen például az az eset, amikor a rokontartást igénylő szülő a saját (eltartásra kötelezett) gyermekével, vagy annak gyermekével szemben elfogadhatatlan magatartást tanúsít, verbálisan vagy fizikálisan bántalmazza azt. Ilyen esetekben a szülő nem lesz jogosult a rokontartásra, saját magáról kell gondoskodnia az elérhető állami támogatások segítségével.

Hasonlóan a fentihez, a rokontartást kérvényező szülő, amennyiben tékozló, önpusztító életmódot folytat, nem lesz jogosult szülőtartást követelni nagykorú, keresőképes gyermekétől. A törvény ezekkel az intézkedésekkel igyekszik támogatni az egyik felet, közben pedig védeni a másikat is.

Nem csak szülőtartás, hanem rokontartási kötelezettség is – nem csupán a gyermek felelőssége
Amennyiben a szülő korábban házasságot kötött valakivel, akitől aztán a későbbiekben elvált, és a volt házastársa keresőképes, úgy a szükségessé vált rokontartás kötelezettsége elsősorban őt terheli majd, a korábbi házasságra való tekintettel. Természetesen az állam ebben az esetben is vizsgálni fogja az eltartást igénylő személy érdemességét, valamint az eltartás fenntarthatóságát.

A felnőtt, keresőképes gyermeket tehát csak abban az esetben kötelezhetik szülőtartásra, ha az igénylő szülőnek:

- nincsen korábbi vagy meglévő házassága, bejegyzett élettársi viszonya,

- önhibáján kívül vált keresőképtelenné,

- és az életmódja, valamint szerettei felé tanúsított viselkedése méltóvá teszi rá.

Amennyiben Ön ilyen helyzetben van, mindenképpen érdemes megfelelő szakember segítségét kérnie, aki eligazítja Önt a jog kusza világában és segít megtalálni a mindkét fél számára kedvező, élhető megoldást - írja a Biztosításszakértő.com üzleti portál.

Kalkulátoraink:

- Mikor mehetek nyugdíjba a magyar törvények szerint? - kalkulátor

- Mennyi idő van még hátra statisztikailag az életemből? - kalkulátor