Három ok, ami megakasztja a magyar építőipar termelékenységének növekedését
Az építőipar a világgazdaság meghatározó ágazata, komoly növekedési potenciállal, ugyanakkor alacsony termelékenyégi mutatókkal. A PlanRadar kutatási összefoglalójában* idézett szakmai előrejelzések szerint az elkövetkező 15 évben a jelenlegi, 9,7 ezer milliárdról jelentősen, 13,9 ezer milliárd dollárra ugrik a globális megrendelésállomány értéke. A hatékonyság erősödése nélkül azonban aligha javul az ágazat jövedelemtermelő képessége. A probléma – országokra és régiókra bontva eltérő módon – az egész kontinensre jellemző. Elgondolkodtató, hogy miközben az Európai Unió teljes gazdaságának termelékenysége átlagosan 40 százalékkal javult az 1995-től 2022-ig terjedő időszakban, addig az építőiparban ez a szint – meghökkentő módon – alacsonyabb, mint 1995-ben volt.
A kutatás magyarországi eredményei
Bár a magyar építőipari dolgozók – közép-kelet-európai társaikhoz hasonlóan – átlagosan napi 8-10, vagyis heti 40-50 órát töltenek a munkahelyükön, ami meghaladja az Európai Unió heti 37,5 órás átlagát, a termelékenység alacsonyabb szintje miatt a bérük is jelentősen elmarad a kutatásban vizsgált Svájcban, Ausztriában és Németországban mért szinttől. A hazai szakértők három problémát emeltek ki, ami gátolja a hatékonyság növelését. A legjellemzőbb akadály (a magyar válaszadók 58 százaléka ezt jelölte meg) az egymásra épülő, egymással összekapcsolódó munkafolyamatok világos, egyértelmű meghatározásának hiánya, aminek szerves eleme a rossz kommunikáció, a nem megfelelő információcsere a projektek résztvevői között. A második helyen az egyidejűleg elvégzendő feladatok túlzott mennyisége, (48 százalék), a harmadikon a szakképzett munkaerő elvándorlása, pótlásának megoldatlansága áll. Ez utóbbi azért érdemes kiemelni, mert a létszámhiány ellenére a feladatokat el kell végezni, ami jelentősen növeli a magasabb képzettségű szakemberek terheit, fokozza a stresszt, a kiégés veszélyét.
Miért keresnek jobban Nyugaton?
Az építőiparban minden összefügg mindennel. A magyar válaszadók több mint fele (53 százaléka) szerint a felek közötti rossz kommunikáció növeli a költséges hibajavítások, utómunkálatok számát, ami nemcsak a kiadások emelkedéséhez, hanem csúszásokhoz, késésekhez vezet, ami rontja a termelékenységet és a jövedelmezőséget. Ha csökken a bevétel, nem lehet megfelelő fizetéssel maradásra bírni a jól teljesítő dolgozókat, ráadásul a hazai szakértők több mint harmada szerint Magyarországon a kötbérfizetések és a nagyszabású projektek hiánya is nehezíti a béremelést.
„Az mindenképpen biztató, hogy a magyar válaszadók többsége, 70 százaléka szerint a projekt- és építésmenedzsment legjobb gyakorlatainak elsajátítása, csaknem 60 százaléka szerint pedig az új technológiák megismertetése növelné a termelékenységét, javítaná az ágazatban dolgozók bérezését. Az is derűlátásra ad okot, hogy az itteni szakemberek szerint a dolgozók képzése mellett a világos folyamatok bevezetése és a dokumentáció javítása is kiemelten fontos, ez ugyanis azt mutatja, hogy az ágazat szereplői tisztában vannak a problémákkal és nyitottak a helyzet javulását eredményező megoldások alkalmazására” – szűrte le a kutatás eredményéből Simon Szilárd, a PlanRadar magyarországi szóvivője.
Az Európai Unió építőiparában már régóta a termelékenység-növelés első számú eszközének tekintik a digitális megoldásokat, mert képesek átfogni, racionalizálni a beruházások végrehajtását, így támogatva a költségek kézben tartását, a késések, csúszások megelőzését, a megrendelések magas színvonalú teljesítését. A szoftverek használata azonban csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha az ágazat szereplői is egyértelműsítik azokat a munkafolyamatokat, amelyeket gyorsabbá, átláthatóbbá, könnyebben ellenőrizhetővé akarnak tenni. Ez a versenyképesség kulcsa.
