Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról? Szakértő válaszol

A szakember szerint nem tudjuk és nem is kell a gyereket elzárni a tényektől, hiszen óhatatlanul is hall dolgokat, azonban érdemes a tényekre szorítkozni, azokat tömören elmondani neki életkorának megfelelően. Már egy 5-6 évesnek is el lehet mondani, hogy háború van, ezért embereknek el kell elhagyniuk otthonaikat, tehát minden olyan dologról lehet beszélni, amit megért, de mélyebben nem kell taglalni a helyzetet - mondta.

Ezzel kapcsolatban hozzátette, a szörnyűségeket, a halottak képeit nem kell mutogatni a gyerekeknek, mert a nyers képi világ rossz hatással van rájuk, azok visszajöhetnek álmukban, vagy behelyettesítik azokat a saját életükbe, tehát az ezzel való szembesítés még korai a gyerekeknek.

Földi Rita megjegyezte, "mindenkinek okos, értelmes és kérdéseket feltevő gyereke van", de a felnőtteknek tisztában kell lenniük, hogy a gyerek kognitív képességei nincsenek azon a szinten, hogy minden összefüggést és a vészhelyzet nagyságát valósan felmérje.

Azt javasolta, hogy lehetőség szerint ne a gyerek előtt beszéljenek a felnőttek a háború részleteiről, de ha a gyerek kérdez, arra válaszoljanak, életkorának megfelelően. Hazudni, letagadni nem szabad semmit - mondta.

Földi Rita szerint hasznos lehet a gyerekben rejlő szorongás "súlypontját" a segítségnyújtás felé helyezni, így meg lehet beszélni vele, hogy a már nem használt játékait, ruháit felajánlhatja azon gyerekek számára, akiknek el kellett jönniük otthonról.

A szakember szerint, ha az iskolában, az osztályban téma a háború, akkor a pedagógussal lehet erről beszélni, de direkt behozni az osztálybeszélgetésekbe nem kell a témát.