Hónapokat is csúsznak egyes napelemes projektek Magyarországon
A helyzetet bonyolítja, hogy az új szabály kapcsán a piaci-szabályozói gyakorlat egyelőre kialakulatlan, és az áramszolgáltatók elvárásai sem mindig koherensek. A Green Geo tapasztalatai szerint vannak beruházók, akik csak papíron próbálnak megfelelni a kötelezettségnek, az előírt technológiát nem építi ki, míg mások a már elkészült napelemes rendszerüket azért nem tudják beüzemelni, mert nem találnak olyan aggregátor céget, amely az erőművet bevenné a portfóliójába. A napelemes beruházásba kezdő vállalkozásoknak érdemes alaposan tájékozódniuk a vonatkozó előírásokról, és olyan aggregátor céget választani, amely ténylegesen rendelkezik az aFRR-kötelezettség ellátásához szükséges képességekkel.
Magyarországon 2022 végén egy új szabályozást vezettek be a háztartásinál nagyobb méretű – 50 kVA teljesítmény feletti vagy középfeszültségű – naperőműveknél. Az aFRR-nek (automatic Frequency Restoration Reserve) vagy kiegyenlítőenergia-szabályozásnak nevezett kötelezettség célja, hogy segítse a rendszerirányítót (Mavir) az országos villamosenergia-egyensúly fenntartásában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a naperőmű tulajdonosa – megfelelő pénzügyi ellentételezésért cserébe – lehetővé teszi a Mavir számára, hogy szükség esetén változtassa az erőmű termelését.
A szabályozás oka, hogy egyre több időjárásfüggő erőmű van hazánkban is, melyek termelése nem egyenletes, miközben a villamosenergia-rendszerben a termelésének és fogyasztásának minden pillanatban meg kell egyeznie. A naperőművek egyenetlen termelését a többi között úgynevezett kiegyenlítő szabályozási szolgáltatók (gázerőművek, gázmotorok, akkumulátorok stb.) ellensúlyozzák. Ugyanilyen eszköz a rendszerirányító számára naperőművek termelésének szabályozása is.
Az aggregátor egy olyan cég vagy szervezet, amely a villamosenergia törvény alapján aggregálásra jogosult, és rendelkezik megfelelő virtuális szabályozó központtal. Feladata, hogy a kisebb-nagyobb erőművek összefogásával nagy szereplőként a Mavir számára kiegyenlítőenergia-szabályozási szolgáltatást nyújtson.
Ahhoz, hogy a Mavir egy naperőművet szabályozni tudjon, az erőműnek aFRR- akkreditációt kell szereznie. Ehhez két alapvető feltételnek kell megfelelniük az 5 MW-nál kisebb naperőművek tulajdonosainak: egy úgynevezett aggregátor céget kell választaniuk, amely beveszi az erőművet a portfóliójába, illetve olyan technológiát kiépíteniük, amely lehetővé teszi a Mavir számára, hogy igény esetén távolról – az aggregátoron keresztül – változtatni tudja az erőmű teljesítményét.
Nem engedik bekapcsolni az erőművet, ha nincs aFRR
„A kötelezettségtől tartani nem kell, de aki nem körültekintő, könnyen megégetheti magát, mivel a szabályozás nehezen érthető, a piaci gyakorlat pedig kialakulatlan” – hangsúlyozza Iványi Csaba. A Green Geo kereskedelmi igazgatója szerint sok napelemes tervező és kivitelező nem foglalkozik a kötelezettséggel, mondván ez nem az ő feladatuk, hanem a beruházóé, de az is megesik, hogy valaki azért nem számolt vele, mert az erőműve tervei még azelőtt készültek, hogy a jogszabályi előírás megjelent.
„Előfordul, hogy egy cég csak akkor szembesül az aFRR-kötelezettséggel, amikor a napelemes rendszer már elkészült, és az áramszolgáltató elutasítja az erőmű bekapcsolását. Ez hónapokkal is elnyújthatja a projektet” – teszi hozzá a szakember. További bizonytalanságot okoz, hogy az áramszolgáltatók gyakorlata sem koherens, egyes szolgáltatók olyan naperőművek esetében is előírják az aFRR-akkreditációt, amelyeknél a Mavir nem várja el.
Vissza is vonhatják a naperőmű engedélyét
Az erőmű tulajdonosának a rendszer beüzemeléséig kell beszereznie egy befogadó nyilatkozatot egy aggregátortól arról, hogy bekerült a mérlegkörébe, majd ki is kell építenie 60 napon belül a szabályozáshoz szükséges technológiát. „Komoly probléma, hogy az aggregátori jogosultsággal bíró cégeknek csak kisebb része rendelkezik a Mavir elvárásainak megfelelő, úgynevezett virtuális szabályozó központtal, azaz képes ténylegesen ellátni a feladatot. Egyes aggregátorok ennek ellenére adnak ki befogadó nyilatkozatot” – hívja fel a figyelmet Iványi Csaba. Mivel az áramszolgáltatók csak a nyilatkozat meglétét kérik, de a tényleges kiépítést nem ellenőrzik, sokan csak a nyilatkozatot szerzik be, míg a technológiai összekötést már nem építik ki. Azaz, az erőmű papíron bekerül az aggregátori mérlegkörbe, de valójában nem felel meg az előírásnak. „Aki nem építi ki a technológiát, komoly kockázatot vállal, mert bármikor ellenőrizhetik a meglétét, annak hiányában pedig visszavonhatják az erőmű engedélyét.” – mondja a szakember.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nagyobb aggregátoroknak, amelyek hatalmas erőművi portfóliókat kezelnek, jellemzően nem éri meg foglalkozni a kisebb, 200 kVA méret alatti naperőművekkel. Ha egy középfeszültségen vételező cég egy kisebb teljesítményű naperőművet épít – amelyre bőven van példa – könnyen lehet, hogy azért nem tud majd megfelelni a kötelezettségnek, mert nem talál olyan aggregátort, amely bevonja a mérlegkörébe. „Ebben az esetben a tulajdonos sosem fogja tudni beüzemelni az erőművét” – hívja fel a figyelmet Iványi Csaba.
Aki vállalati napelemes projektbe kezd, fontos, hogy már a beruházás kezdeti szakaszában érdeklődjön az illetékes áramszolgáltatónál a tervezett erőműre vonatkozó aFRR-kötelezettségről, és feltétlenül olyan aggregátor partnert válasszon, amely ténylegesen rendelkezik az aFRR-technológia kiépítéséhez szükséges képességekkel.
Noha a szabályozás bonyolultnak tűnik, a kötelezettség kiépítése nem jelent komolyabb terhet a beruházók számára, sőt a naperőmű tulajdonosa az aggregátori szerződésétől függően plusz bevételekre is szert tehet – mondja Iványi Csaba. Mivel egy rendszerbiztonsági intézkedésről van szó, a közeljövőben az aFRR-akkreditációt szerzett napelemes rendszerek tulajdonosainak sem kell arra számítaniuk, hogy az erőmű teljesítményének szabályozására ténylegesen sor kerül.