Így néz ki egy tipikus magyar vállalkozó
A világ legnagyobb vállalkozáskutatása a Global Entrepreneurship Monitor (GEM), amelyben 2021-től ismét szerepelnek magyar adatok is a Budapesti Gazdasági Egyetem csatlakozásának köszönhetően. A GEM sok más mellett évről évre mélységében vizsgálja a felmérésben résztvevő országokra jellemző vállalkozói szerkezetet, a vállalkozók demográfiai jellemzőit, tevékenységét, motivációit. Bár a vállalkozók – ahogy minden más csoport tagjai – egyenként sokfélék és egyediek, statisztikai eszközökkel mégis mondhatunk arról valamit, hogy milyen is az „átlagos” magyar vállalkozó.
A GEM friss, hazai adatai alapján a BGE Budapest LAB elemzése szerint a vállalkozói lét mára vágyott, magas presztízsű karrierré vált. Ezzel összhangban áll, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság több, mint 10 százaléka tervezi valamilyen vállalkozás indítását – vagy legalább az önfoglalkoztatóvá válást – a következő három évben, a korai szakaszban lévő (vagyis kevesebb, mint 3,5 éve béreket fizető) vállalkozók aránya szintén közel 10 százalék (9,75%) a teljes lakosságon belül. Ezzel hazánk a nemzetközi középmezőnyben áll, európai összehasonlításban pedig inkább magasnak tekinthető a vállalkozói aktivitás.
Középkorú, iskolázott, férfi
A 2021-es adatok azt mutatják, hogy statisztikailag a vállalkozók jellemzően férfiak. Az ő vállalkozói aktivitásuk minden korosztályban meghaladja a nőkét, bizonyos korcsoportokban akár több, mint kétszerese is annak. Az eredmény talán meglepő, hiszen sokat hallani – és a Budapest LAB egy másik, freelancereket vizsgáló kutatásában jól látható szegmensként meg is jelent – a magasan képzett, korábban alkalmazottként is sikeres kisgyermekes nők (mompreneurök) vállalkozói csoportja.
Bár a vállalkozói kedvet a közvélemény gyakran köti a fiatalos lendülethez, és sokat olvashatunk ifjú startupperekről, a statisztika azt mutatja, hogy a vállalkozást indítók többségében nem a legfiatalabb, hanem a 25-44 éves korosztályból kerülnek ki. Ez összefügghet azzal az igen szomorú adattal is, hogy a magyarok nagyon nagy arányban úgy gondolják, hogy nem rendelkeznek a vállalkozásindításhoz szükséges tudással és készségekkel – ez a bizonytalanságérzés azonban a kor előrehaladtával (egy bizonyos életkorig, épp az említett határig) csökken. Kevésbé meglepő, hogy a bejáratott – vagyis legalább 3,5 éve béreket fizető – vállalkozással rendelkezők dominánsan az idősebb korosztályból kerülnek ki.
A vállalkozáshoz szükséges tudás hiánya – vagy legalábbis ennek érzete – tetten érhető lehet abban is, hogy a kutatás eredményei alapján a magyar vállalkozók – legyen cégük bármilyen szakaszban – a lakosság egészéhez viszonyítva némileg iskolázottabbak. Ez különösen igaz a bejáratott vállalkozással rendelkezőkre, ahol a férfiak 43,8 százaléka, míg a nők több, mint harmada (36,2%) rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel, miközben a teljes lakosságban lakosságra nézve ezen érték csupán rendre 28,4, valamint 30,2 százalék. „A fenti adatokból összességében az is kiolvasható, hogy a nők vállalkozásindítását az iskolai tudás megszerzése önmagában nem támogatja, hiszen hiába magasabb közöttük a felsőfokú végzettségűek aránya, önálló bizniszbe mégis kevesen kezdenek” – mondja Csákné Dr. Filep Judit, a BGE Budapest LAB tudományos vezetője, a magyar GEM team vezetője.
Nem újít, és nem megy messzire
Az, hogy egy vállalkozás milyen technológiai szintű szektorban tevékenykedik, jó indikátora lehet a hozzáadott érték termelésnek. Ebben a tekintetben a magyar vállalkozók átlagosan sajnos nem teljesítenek jól. A válaszadó magyar vállalkozók túlnyomó többsége, több, mint 90 százaléka alacsony, vagy nem technológiaigényes szektorokban tevékenykedik. Nem technológiaigényes szektornak tekinthető például a mezőgazdaság, az építőipar, de a lakosságnak nyújtott szolgáltatások és a kereskedelem túlnyomó része is. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ENSZ főtevékenység besorolása szerint az olyan magas tudásintenzitású szektorok, mint a jogi szolgáltatások vagy az építészeti tervezés is ebbe a kategóriába tartoznak. A korai szakaszban lévő vállalkozók közül a legtöbben különféle lakossági szolgáltatásokat (pl. fodrász, manikűr, masszázs stb.) végeznek, de a bejáratott, azaz legalább 3,5 éve béreket fizető vállalkozások, vállalkozók között is ez a második leggyakoribb tevékenységi kör. Emellett mindkét vállalkozói kategóriában jelentős a kereskedelmi, építőipari, valamint élelmiszeripari vállalkozók száma.
Az újításokkal szemben elutasító megközelítés sajnos az innovációra való hajlandóságban is megmutatkozik: a magyar vállalkozók kevesebb, mint 10 százaléka, a korai szakaszban lévő vállalkozások 8,5, míg a bejáratott vállalkozások csupán 5 százaléka foglalkozik olyan termékek vagy szolgáltatások értékesítésével, amelyek legalább országos szinten újdonságnak tekinthetők. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a vállalkozók döntő többsége egyáltalán nem, vagy csupán kis mértékben innovál nem csak technológiai, de üzleti értelemben sem. Igaz – a korai szakaszban levő vállalkozások 7,7, míg a bejáratottak 11,1 százaléka alkalmaz legalább országos szinten újdonságnak tekinthető technológiákat vagy eljárásokat.
Globális szinten is innovatívnak tekinthető vállalkozások minimális arányban, kizárólag a korai szakaszban lévő vállalkozások között jellennek meg – feltehetően közülük kerülhetnek ki a nagy figyelmet kapó, de statisztikailag egyelőre alig látható startupok.
Nem csak fejlesztésben, térben sem megy messzire a tipikus magyar vállalkozó. A döntő többség a lakóhelye környékéről rendelkezik ügyfelekkel. Országszerte kiterjedő ügyfélkörrel is csak a vállalkozások mintegy 60 százaléka rendelkezik, határon túlra pedig a cégek alig ötöde értékesít.
Leginkább magának ad munkát
A nemzetgazdaság szempontjából kifejezetten fontos, hogy a vállalkozók – elvileg – munkahelyeket teremtenek. A GEM eredményei alapján azonban a tipikus magyar vállalkozás mikro méretű, vagyis legfeljebb öt főt foglalkoztat. A korai szakaszban lévő vállalkozások fele (49,4%) alkalmazott nélküli, egyszemélyes vállalkozás, ezek aránya a bejáratott vállalkozások között is magas (41,5%). Munkahelyteremtést pedig a vállalkozásoknak csupán minden negyedik tervez – a korai szakaszban levő vállalkozások 26,44, míg a bejáratott vállalkozások 25,2 százaléka.
„Ezen adat értelmezésekor ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy az adatfelvétel 2021 kora nyarán, a COVID-19 járvány harmadik hullámának lecsengése után készült. Az elmúlt évek kiszámíthatatlansága miatt vállalkozóként bátor dolog a foglalkoztatás növeléséről nyilatkozni, annak is örülhetünk, hogy a megkérdezett vállalkozók között van, aki növekedésben gondolkodik” – hangsúlyozza Szennay Áron, a GEM csapat egyik kutatója.
A megélhetés mellett tenni akar a világért is
A vállalkozói aktivitás legerősebb motivációja a megélhetés – a kezdeti szakaszban lévő vállalkozásoknál nemektől függetlenül a vállalkozók kétharmada, míg a bejáratott vállalkozók háromnegyede, közöttük a nők közel 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy azért vállalkozik, hogy megéljen, mivel kevés a munkalehetőség. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a magyar gazdaság évek óta számos szektorban küszködik komoly munkaerőhiánnyal.
A fentinél is érdekesebb viszont, hogy a második legtöbbször említett motivációs tényező az, hogy a vállalkozó „valami lényegeset” szeretne véghez vinni, ezért vág bele az üzletbe. 2021-ben a korai szakaszban lévő vállalkozók kb. 60 százaléka említette ezt. A bejáratott vállalkozások esetében ugyanakkor ez az érték már alacsonyabb, de még így is jelentősnek tekinthető, 45,5 százalék.
Az, hogy nyomot hagyjanak a világban, sokkal erősebb motivációként jelent meg, mint az, hogy nagy vagyont, kiemelkedő jövedelmet szerezzenek. A vagyon építésre, kiemelkedő jövedelem elérésére vonatkozó motivációt a bejáratott vállalkozások közül csak minden hatodik (18,3%) említette. A korai szakaszban lévő vállalkozók esetében gyakrabban (32,5%) jelenik meg a vagyonszerzés motivációja, ez pedig kifejezetten jó hír.
„Amellett ugyanis, hogy öröm látni, hogy a magyar vállalkozók jelentős része társadalmi hatást kíván elérni, és tisztában van azzal, hogy a vállalkozói lét erre lehetőséget ad, a vagyonban is megjelenő siker a vállalkozók olyan jellegzetessége, amely nélkül nehezen elképzelhető a gazdaság egészére pozitív hatást gyakorló, munkahelyeket és nagyobb hozzáadott értéket teremtő vállalkozások, a vállalkozói szellem jelenléte” – teszi hozzá Csákné Dr. Filep Judit.
