Kriptoeszközök és pénzügyi eszközök elhatárolása engedélyezési szempontból

A megosztott főkönyvi technológia elterjedésével párhuzamosan egyre többet foglalkoztatja az iparági szereplőket és a jogalkalmazókat, hogy az ún. security tokenek (értékpapír tokenek) pénzügyi eszköznek – így például átruházható értékpapírnak – minősülhetnek-e. Különösen fontos ez a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID II), valamint az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló rendelet (Prospektus rendelet) alkalmazása szempontjából.

A német felügyelet pl. már 2019-ben jóváhagyta a Bitbond nevű cég Prospektus rendelet szerinti tájékoztatóját értékpapír token vonatkozásában. A közelmúltban pedig a BlackRock bejelentette, hogy digitális főkönyvi technológián alapuló részvényosztályt indít el 150 milliárd dolláros Treasury Trust alapjához, annak érdekében, hogy blokkláncon nyomon követhesse a részvények tulajdonosait.

A kriptoeszközök piacairól szóló rendelet (MiCA) hatályba lépése előtt egyes tagállami felügyeleti hatóságok elemzéseket tettek közzé arról, hogy jellemzőiktől függően az értékpapír tokenek értékpapírnak minősülhetnek a vonatkozó nemzeti és az uniós jogiszabályok alapján. Ez akkor lehetséges, ha az adott token átruházható, forgalomképes és az értékpapírokhoz hasonló jogokat testesít meg.

Ugyanígy, azok a pénzben kiegyenlíthető származtatott ügyletek is pénzügyi eszköznek tekinthetők, amelyek alapjául kriptovaluta szolgál. A tagállamok jogrendszerei eltérően szabályozták a kriptopiacot, így az esetlegesen pénzügyi eszköznek minősülő kriptoeszközökre vonatkozó rendelkezések is különböznek.  A MiCA viszont már uniós szinten hozott létre célzott és harmonizált jogi keretet a kriptoeszközök piacaira.

Ahogy a megosztott főkönyvi technológián alapuló piaci infrastruktúrák kísérleti rendszeréről szóló rendelet (DLTR) preambuluma is rögzítette, a pénzügyi eszközök tokenizációja - vagyis azok kibocsátása, tárolása és átruházása a megosztott főkönyvön belül - várhatóan javíthatja a hatékonyságot a kereskedési és az azt követő folyamatokban. A DLTR módosította a MiFID II-t, és az uniós szabályozás változásával a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló hazai törvényben (Bszt.) is kiegészítették a pénzügyi eszközök fogalmát azok megosztott főkönyvi technológia útján kibocsátott formájával.

A MiCA preambuluma kimondja, hogy egyes kriptoeszközök a MiFID II szerint pénzügyi eszköznek minősülhetnek. Ilyen esetekben - az „azonos tevékenység, azonos kockázat, azonos szabályok” elve és a technológiasemlegesség elve értelmében - ezekre a kriptoeszközökre továbbra is a már meglévő ágazati szabályozási keret vonatkozik, függetlenül attól, milyen technológiát használnak a kibocsátásukhoz vagy átruházásukhoz. Ennek megfelelően a MiCA kifejezetten kizárja a hatálya alól a MiFID II szerinti pénzügyi eszköznek minősülő kriptoeszközöket.

A MiCA előírja, hogy az ún. eszközalapú tokenek kibocsátói, és azon kriptoeszközök ajánlattevői, amelyek nem esnek az eszközalapú  vagy az elektronikuspénz-token kategóriába, továbbá  ezen eszközök kereskedésbe történő bevezetését kérelmező személyek és a kereskedési platformok üzemeltetői kötelesek csatolni egy jogi véleményt a kérelemhez/ kriptoeszköz-alapdokumentumhoz. Ebben igazolni kell, hogy a szóban forgó token nem minősül a MiCA hatályából kizárt kriptoeszköznek (pl. pénzügyi eszköznek). Ez a szabályozás  első körben a felelősséget a kibocsátóra helyezi.

A kriptoeszköz-szolgáltatói engedély iránti kérelemnek szintén tartalmaznia kell a végezni kívánt kriptoeszköz-szolgáltatások által érintett kriptoeszközök típusát. Ennek megfelelően a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) az engedélyezési eljárás során vizsgálnia szükséges a bejelentett üzleti modellt, a tervezett tevékenységet és az érintett kriptoeszközöket.

A MiFID II ugyan meghatározza egyes pénzügyi eszközök - például az átruházható értékpapírok – fogalmát, és ezekhez példálózó felsorolást is ad, de átfogóan nem tartalmazza a pénzügyi eszköz fogalmát. Ehelyett magukat a pénzügyi eszközöket sorolja fel kategóriák szerint. Emiatt fontos kiemelni, hogy az egyes tagállamok a MiFID II szerinti egyes pénzügyi eszközök fogalmának értelmezésében eltérő gyakorlatot alakítottak ki és alkalmaznak.

Mindezeket figyelembe véve az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) elkészítette és közzétette a kriptoeszközök pénzügyi eszköznek való minősítése feltételeiről és kritériumairól szóló iránymutatását. Ez általánossággal rögzíti, hogy a pénzügyi eszközök tokenizációja nem befolyásolhatja ezen eszközök besorolását. Megerősíti a technológiasemlegesség elvét, és alapelvként hivatkozza, hogy a kriptoeszköz pénzügyi eszközként történő minősítése során nem annak technológiai formátuma a meghatározó.

A dokumentum kilenc résziránymutatásból áll, amelyek szempontokat nyújtanak az átruházható értékpapírok, a pénzpiaci eszközök, a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei, származtatott ügyletek és kibocsátási egységek szerinti besoroláshoz - példákkal szemléltetve. Emellett röviden kitér a nem helyettesíthető tokenekre (ún. NFT-k), a hibrid kriptoeszközökre, valamint az egyedi kriptoeszközök besorolására is. Bár az iránymutatás kötelező a tagállami hatóságok számára, ugyanakkor alkalmazása tekintetében még nincs kialakult, egységes uniós gyakorlat.

Amennyiben megállapítható, hogy az adott kriptoeszköz a MiFID II szerinti pénzügyi eszköznek minősül, kibocsátójára elsősorban a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok alkalmazandóak a DLTR alapján. Ebben az esetben például az értékpapír kibocsátóknak közzé kell tenniük a Prospektus rendelet szerinti tájékoztatót. Ha pedig egy kriptoeszköz-szolgáltató MiFID II szerinti pénzügyi eszköznek minősülő kriptoeszközre végezne például letétkezelést vagy portfóliókezelést, úgy ezen szolgáltatások nem a MiCA szerinti kriptoeszköz-szolgáltatásnak, hanem a MiFID II szerinti befektetési vagy kiegészítő szolgáltatásnak minősülnének.

Ilyen szolgáltatást a Bszt. értelmében kizárólag befektetési vállalkozások és hitelintézetek végezhetnek az MNB engedélyével. A MiCA harmonizációjával a Bszt. lehetővé teszi, hogy a befektetési vállalkozások egyes befektetési és kiegészítő szolgáltatásokat kriptoeszközök tekintetében is nyújtsanak kriptoeszköz-szolgáltatásként. Ugyanakkor a további esetleges tevékenységek esetében a profiltisztaság érvényesül.

Mind az ESMA iránymutatása, mind a különböző felügyeleti hatóságok felhívják a figyelmet arra, hogy az egyes kriptoeszközök - például az értékpapír tokenek - jellemzőit minden esetben körültekintően, egyedileg kell megvizsgálni. A MiCA hatályba lépése óta ugyanis még nincs kiforrott egységes uniós gyakorlat a kriptoeszközök és a pénzügyi eszközök elhatárolására, s az értékpapír tokenek minősítésére sincs továbbra sem egységes uniós megközelítés.

Szerző: dr. Ökrös Ilona Tünde

A szerző a Magyar Nemzeti Bank Pénz – és tőkepiaci engedélyezési főosztályának vezető jogásza