Már az új lakás sem olyan, mint régen
A lakóépület-szaporulat ilyen látványos visszaesése nem egy az egyben járt a lakások számának hasonló hanyatlásával, mivel az évek során az újak között nőtt a többlakásos házak aránya. Míg például 2000-ben egy új lakóépületben átlagosan csak 1,5 lakás volt, addig 2022-ben már 2,6. Az emeletek számbavétele is a lakásépítés egyre fokozódó koncentrációjára utal: 2000-ben az új lakóépületek 98 százaléka még földszintes vagy legfeljebb egy emeletes volt, ám a tavalyi évre ezek súlya 94,7 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan több mint duplájára nőtt a 2-4 emeletes lakótömbök aránya (2% → 4,7%), ám ennél is erőteljesebb, közel tízszeres a bővülés (0,06% → 0,58%) a legalább 5 emeletes projekteknél.
A KSH adattára az építés időtartamát is nyilván tartja, innen tudjuk, hogy évszázadunkban eddig a lakóépületek átlagos kivitelezési ideje 775 nap volt. A részletekből az is kitűnik, hogy leglassabban a családi házak épülnek, azok elkészültéhez átlagosan 781 nap kellett, míg a többszintes, többlakásos épületek kivitelezéséhez 699 nap is elég volt. Ám e tekintetben az épület jellegénél több múlik a mindenkori piaci helyzeten, s ezzel összhangban igencsak eltérőek az egyes évek mutatói. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy a kereslet lényegesen felgyorsítja a kivitelezést is. Például az átlagos építési idő éppen az ingatlanpiaci válság előtt, 2008-ban érte el lokális minimumát 695 nappal, míg a lakáspiaci mélyponton, 2012-14 átlagában az 1000 napot is meghaladta. A konjunkturális ingadozás legkevésbé a családi házaknál látszik, azoknál a legjobb és a legrosszabb évek között csak mintegy 70 százalék volt a kivitelezési időben mért különbség. Ezzel szemben például a lakóparkoknál több mint négyszeres: a 2003-as 415 nap és a 2015-ös 1786 nap adja a két szélsőértéket.
A kivitelezési idők megnyúlása legtöbbször a piac lassulásának a jele, ahogy az elemző magyarázza, a beruházók ilyenkor gyakran lassítják, vagy akár szüneteltetik is a megkezdett projektjeiket. Ennek hatását a határidőkre átmenetileg még akár a piac újbóli gyors beindulása is fokozhatja, amikor a kapacitások korábbi leépítése miatt nem képesek a kívánt ütemben felpörgetni a termelést. A közelmúltban 2022 látszott egy kisebb fordulat évének, amikor a kivitelezési idő a többszintes, többlakásos projekteknél (egyik évről a másikra) 724 napról 956 napra ugrott, míg a lakópark-építés átlagos ideje 745 napról 906 napra lassult. Ugyanakkor a családi házaknál látványos volt a gyorsulás (702 nap → 600 nap), s ezzel a vizsgált 24 év legjobb átfutási idejét érték el.
A kivitelezési idők – normális piaci működés során tapasztalt – összességében viszonylag csekély változásában döntő szerepe lehetett annak, hogy e negyedszázad sem törte meg a téglaépítés hegemóniáját. 2000-ben a lakóépületek 85 százaléka épült téglából és bár ez az arány az évek során egyszer 91 százalékra is felugrott, a legkisebb, 2023-ban regisztrál értéke is megközelítette a 82 százalékot. E mellett az egyéb technológiák változó, de nem túl jelentős szerepet kaptak. A beton falazóelemek ezen időszak alatt egyértelműen visszaszorultak (4,3% → 2,1%), míg a vályog lényegében el is tűnt (1,7% → 0%). A statisztikában csak 2004-óta szereplő, hőszigetelt zsaluzatba öntött falak sem futottak be nagy karriert (2,0% → 0,7%). Az ugyanattól az évtől jegyzett előregyártott teherhordó vázszerkezet ehhez képest komoly sikert ért el (0,7% → 4,7%). Ugyancsak előre tört valamelyest a már 2000-ben is alkalmazott helyszínen készült vázszerkezet (0,4% → 2,5%).
Talán az lakóházak energiagazdálkodásával kapcsolatos közgondolkodás változott a legdinamikusabban ezekben az évtizedekben. Erre utal például a vezetékes gázellátásba bekapcsolt lakások aránya. Ez a 2000-ben még csak 77 százalékos mutató már 2003-ban meghaladta a 90 százalékot, majd a 2009-es csúcsáról (93%) előbb lassan csökkent a 2020-as 80 százalékig, azt követően pedig szinte zuhant a tavalyi 57 százalékra.
A statisztika együtt kezeli a gázzal és a villannyal fűtött lakásokat. Ezek aránya az időszak elejétől sokáig együtt mozgott a gázhálózatba bekapcsoltak arányával, bár általában egy-két százalékponttal elmaradt azoktól. A fordulat 2016 körül következett be, onnantól kezdve egyértelműen több otthont fűtöttek „gázzal vagy villannyal”, mint amennyibe bekötötték a vezetékes gázt. 2023-ra ebbe a fűtési kategóriába tartozik már az új lakások 96 százaléka, miközben a vezetékes gázt már csak alig több mint felükbe kötötték be.
A villanyfűtés mellett ugyancsak teret nyert a „központi egyedi kazános és termálfűtéses” fűtési mód. 2000-ben még 21 százalék volt az ilyen megoldások aránya, ami, ha bukdácsolva is, de egyre nőtt, s 2023-ban 40 százalékkal érte el eddigi legnagyobb értékét. Az etázsfűtés és a központi távfűtés lényegében megőrizte korábbi pozícióját.
Az előbbi még mindig domináns az összes épített lakáson belül (2000: 58%, 2023: 55%), míg az utóbbi változatlanul periférikus (2000: 1,5%, 2023: 2,4%). Az egyedi helyiségfűtés részesedése viszont 23 év alatt 20-ról 3%-ra esett.
Számon tart a statisztika olyan építészeti megoldásokat is, amelyek felemelkedése és hanyatlása egyaránt belefért e majdnem kereken negyed századba. Ilyennek látszik a „dupla komfort” (azok az összkomfortos lakások, melyekhez kettő vagy több fürdőhelyiség is tartozik), ami elég vonzó megoldásnak tűnt ahhoz, hogy az évezred elején így építsék az új lakások mintegy negyedét. Ez az arány a tízes évek közepére még nőni is tudott, 2017-ben érte el a csúcsot 34 százalékkal. Ám innen gyors esés következett: 2021-ben már csak feleakkora igénnyel kalkulálhattak az építők. Fordulat azóta sem látszik, 2023-ban sem érte el a 20 százalékot a plusz fürdővel, WC-vel épült lakások aránya.
