Meglepő eredmény: az USDC-utalás költsége 9%-ig ugorhat

A stabilcoinok egyik legfontosabb ígérete, hogy gyorsabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá teszik a határokon átnyúló pénzküldést. A gyakorlatban azonban nem elég azt megvizsgálni, mennyibe kerül egy token blokkláncon történő továbbítása. A feladónak először hagyományos pénzt kell elhelyeznie egy kriptotőzsdén, abból USDC-t kell vásárolnia, majd a címzettnek a beérkező tokent helyi pénznemre kell váltania, és ki kell utalnia a bankszámlájára.

A Banca d’Italia, vagyis az olasz jegybank kutatói éppen ezt a teljes folyamatot vizsgálták meg. A tíz nemzetközi fizetési folyosón végrehajtott valós tranzakciók alapján arra jutottak, hogy az USDC használata nem biztosít minden esetben egyértelmű költségelőnyt a hagyományos pénzküldési szolgáltatásokkal szemben.

A teljes költség útvonaltól függően mindössze 0,3 százalék és közel 9 százalék között alakult. A különbséget azonban nem a blokklánc díjai okozták, hanem elsősorban a devizaátváltási árfolyamok, a kriptotőzsdei kereskedési díjak, valamint a fiat pénzek befizetéséhez és kiutalásához kapcsolódó költségek.

Valós USDC-utalásokat tesztelt az olasz jegybank

A Banca d’Italia kutatói 2026 márciusában tíz nemzetközi fizetési útvonalon hajtottak végre valódi, egyenként 200 USD Coin, vagyis 200 USDC értékű tranzakciókat. A vizsgálat eredményeit 2026 júliusában tették közzé a jegybank Markets, Infrastructures and Payment Systems című sorozatának 86. tanulmányában.

A kutatást Alberto Di Iorio, Enrica Di Stefano, Michele Mascioli és Giorgio Trebeschi készítette. A tanulmány a rendelkezésre álló információk szerint az első olyan több országra kiterjedő, próbavásárlásos jellegű vizsgálat, amelyben egy jelentős központi bank tényleges stabilcoin-alapú pénzküldések teljes költségét mérte fel.

A tesztelt útvonalak Olaszországot kötötték össze Argentínával, Brazíliával, Dél-Afrikával, az Egyesült Arab Emírségekkel és Japánnal. A legtöbb országpár esetében mindkét irányban végrehajtották a tranzakciókat, így nemcsak az Olaszországból induló, hanem az oda érkező pénzküldések költségeit is megfigyelhették.

A tranzakciókat 2026. március 24-én és március 26-án hajtották végre. A kutatók azért választották a 200 USDC-s összeget, hogy a mérés összehasonlítható legyen a Világbank Remittance Prices Worldwide, vagyis RPW adatbázisában alkalmazott módszertannal.

A Világbank 2025 első negyedévére vonatkozó adatai szerint a nemzetközi pénzküldések globális átlagköltsége körülbelül 6,4 százalék volt. Ez több mint kétszerese annak a 3 százalékos célnak, amelyet a G20-országok és az ENSZ 2030-ra szeretnének elérni a határokon átnyúló lakossági pénzküldések esetében.

A stabilcoinok ezért első pillantásra vonzó alternatívát jelenthetnek. A jegybanki teszt azonban megmutatta, hogy a blokkláncon látható alacsony tranzakciós díj még nem azonos a felhasználó által ténylegesen kifizetett teljes költséggel.

Nem a blokklánc volt drága

A kutatók minden USDC-alapú pénzküldést öt különálló szakaszra bontottak. Ezzel pontosan azonosítani tudták, hogy a folyamat melyik pontján keletkeztek a legjelentősebb költségek.

Az első szakaszban a feladó helyi fiat pénzt helyezett el egy kriptotőzsdei számlán. A második lépésben ezt a pénzt USDC-re váltotta. A harmadik szakasz maga a blokkláncon végrehajtott tranzakció volt, amelynek során az USDC a címzett kriptotőzsdei tárcájába került.

A negyedik lépésben a címzett eladta az USDC-t, és helyi fiat pénzt kapott érte. Az ötödik, egyben utolsó szakaszban ezt az összeget kiutalta a saját bankszámlájára.

A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy minden egyes fizetési útvonalon a blokkláncon végrehajtott USDC-tranzakció bizonyult a legolcsóbb komponensnek. A közvetlen on-chain átutalás költsége átlagosan a teljes továbbított összeg 0,4 százalékát tette ki.

A Brazíliából Olaszországba irányuló utalásnál a blokkláncos költség mindössze 0,01 százalék volt. Ez azt mutatja, hogy technikai értelemben a stabilcoin továbbítása rendkívül olcsón megoldható.

A felhasználók teljes költségét azonban nem ez a tranzakció határozta meg. A kiadások döntő része a kriptotőzsdei kereskedési díjakból, a vételi és eladási árak közötti különbségből, a devizaárfolyamokba épített felárakból, valamint a fiat pénzek befizetéséhez és kiutalásához kapcsolódó díjakból állt össze.

Másképpen fogalmazva: az USDC olcsón jutott el az egyik digitális tárcából a másikba, de drága lehetett bejutni a blokkláncos rendszerbe, illetve onnan visszatérni a hagyományos pénzügyi infrastruktúrába.

Ezt a két folyamatot a kriptopiacon gyakran on-rampnek és off-rampnek nevezik. Az on-ramp a fiat pénz kriptoeszközre történő átváltását, az off-ramp pedig a kriptoeszköz helyi pénznemre váltását és bankszámlára történő kiutalását jelenti. A jegybanki tanulmány alapján jelenleg éppen ezek a pontok jelentik a stabilcoin-alapú nemzetközi pénzküldés legnagyobb költségtényezőit.

A teljes költség 0,3 és 9 százalék között mozgott

A tíz fizetési folyosón mért teljes költségek között rendkívül nagy eltérés mutatkozott. Az Olaszországból Argentínába irányuló tranzakciónál a számított költség mindössze 0,3 százalék volt, míg az Argentínából Olaszországba és az Egyesült Arab Emírségekből Olaszországba indított utalásoknál megközelítette a 9 százalékot.

Az olasz–argentin útvonal rendkívül alacsony eredményét ugyanakkor fenntartással kell kezelni. A számításhoz ugyanis az argentin központi bank hivatalos lakossági devizaárfolyamát használták, amely jelentősen eltérhet a kriptopiaci tranzakciókban ténylegesen alkalmazott árfolyamtól.

Az argentin gazdaságban párhuzamos árfolyamok működnek. A kriptokereskedésben megjelenő pesoárfolyam jellemzően magasabb a hivatalos referenciaértéknél, ezért a 0,3 százalékos költség részben módszertani torzítás következménye lehet. Amennyiben a számítást a párhuzamos piaci árfolyammal végeznék el, az Olaszországból Argentínába történő USDC-utalás költsége lényegesen magasabb lenne.

Az Egyesült Arab Emírségekből Olaszországba irányuló tranzakciónál más probléma növelte meg a költségeket. A feladó a vizsgálat idején kizárólag bankkártyával tudta feltölteni a kriptotőzsdei számláját. A hitelkártyás finanszírozás önmagában 3,8 százalékos felárral járt, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a teljes tranzakciós költség megközelítse a 9 százalékot.

Ez jól mutatja, hogy ugyanaz a digitális eszköz teljesen eltérő felhasználói költséggel járhat attól függően, milyen helyi banki és kriptotőzsdei szolgáltatások állnak rendelkezésre.

Az USDC néhány útvonalon olcsóbb volt a Wise-nál

A kutatók az USDC-alapú tranzakciókat a világ egyik legnagyobb nemzetközi pénzküldési szolgáltatójának számító Wise ajánlataival is összehasonlították.

Az USDC a tíz vizsgált fizetési útvonal közül három esetében bizonyult olcsóbbnak. Ezek az Olaszországból Argentínába, az Olaszországból Dél-Afrikába, valamint a Brazíliából Olaszországba irányuló tranzakciók voltak.

A legnagyobb és legegyértelműbb különbség a brazil–olasz útvonalon alakult ki. Az USDC használatával a teljes költség 2,21 százalék volt, miközben a Wise ugyanazon az útvonalon 4,68 és 4,89 százalék közötti költséggel működött. Ebben az esetben a stabilcoin-alapú megoldás kevesebb mint feleakkora kiadással járt.

Négy másik fizetési folyosón azonban az USDC drágábbnak bizonyult a Wise szolgáltatásánál. Ebbe a csoportba tartozott az Argentínából Olaszországba, az Olaszországból az Egyesült Arab Emírségekbe, az Egyesült Arab Emírségekből Olaszországba, valamint az Olaszországból Brazíliába irányuló pénzküldés.

A dél-afrikai útvonal különösen érdekes eredményt hozott. A Világbank RPW-adatbázisában szereplő hagyományos szolgáltatók átlagos pénzküldési költsége ennél a relációnál 15,23 százalék volt, ami a vizsgált országok közül a legmagasabb értéknek számított.

Az USDC használatával ugyanez a költség 5,44 százalékra csökkent. A különbség abszolút értelemben jelentős, vagyis a stabilcoin komoly megtakarítást kínált a hagyományos piaci átlaghoz képest. Nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor az 5,44 százalékos költség továbbra sem tekinthető alacsonynak, különösen a 3 százalékos globális célértékhez viszonyítva.

A tanulmány eredményei alapján tehát nem lehet általánosan kijelenteni, hogy az USDC olcsóbb vagy drágább a hagyományos pénzküldési szolgáltatásoknál. Az eredmény országonként, szolgáltatónként, fizetési módszerenként és irányonként is jelentősen változhat.

A gyorsaságot a helyi bankrendszer határozta meg

A stabilcoinok másik gyakran hangoztatott előnye a gyors elszámolás. Egy blokkláncos tranzakció akár percek vagy másodpercek alatt lezárulhat, függetlenül attól, hogy a feladó és a címzett a világ melyik pontján tartózkodik.

A Banca d’Italia vizsgálata azonban ezen a területen is árnyaltabb képet mutatott. A teljes, öt lépésből álló folyamat sebességét nem elsősorban az USDC-tranzakció határozta meg, hanem az, hogy az érintett országokban milyen gyorsan működött a helyi banki fizetési infrastruktúra.

Olaszországban, Brazíliában és Argentínában, ahol az azonnali fizetési rendszerek a fiat pénzek átutalását is gyorsan végrehajtják, a teljes folyamat kevesebb mint húsz percet vett igénybe. Ebbe az időbe a bankszámla feltöltése, az USDC megvásárlása, a blokkláncos tranzakció, az USDC eladása és a helyi pénz bankszámlára történő kiutalása egyaránt beletartozott.

Brazíliában különösen fontos szerepet játszott a PIX azonnali fizetési rendszer. A rendszerben végrehajtott tranzakciók átlagosan körülbelül három másodperc alatt teljesülnek, ami jelentősen felgyorsította a fiat pénz be- és kiutalását.

Dél-Afrikában ezzel szemben a kriptotőzsdei számla feltöltéséhez és a pénz bankszámlára történő visszautalásához hagyományos banki átutalásokat kellett használni. Emiatt a teljes tranzakció egy-két munkanapot vett igénybe.

A dél-afrikai útvonalon tehát gyakorlatilag eltűnt a stabilcoinokhoz társított gyorsasági előny. Az USDC ugyan gyorsan eljutott a két kriptotárca között, de a folyamat elején és végén működő banki infrastruktúra lelassította az egész pénzküldést.

Ez a különbség rávilágít arra, hogy a stabilcoin önmagában nem képes megoldani a lassú hazai fizetési rendszerek problémáját. A teljes felhasználói élmény mindig annyira gyors, amennyire a folyamat leglassabb eleme engedi.

Japánban a szabályozás akadályozta a lakossági használatot

Japánt nem lehetett ugyanazon módszertan alapján értékelni, mint a többi vizsgált országot. A helyi szabályozás ugyanis a lakossági USDC-hozzáférést egyetlen belföldi szolgáltatóra korlátozta.

Ez az üzemeltető nem engedélyezte, hogy a felhasználók közvetlenül külföldi kriptotőzsdékre továbbítsák az USDC-t. A kutatóknak ezért egy saját kezelésű, úgynevezett unhosted walletet kellett köztes állomásként használniuk.

A folyamat során az USDC először a felhasználó saját kriptotárcájába került, majd onnan lehetett továbbítani a külföldi szolgáltatóhoz. A tanulmány szerint ez a megoldás már nem tekinthető a hétköznapi lakossági ügyfelek számára egyszerűen és általánosan használható munkafolyamatnak.

Az eset jól példázza, hogy a szabályozás nemcsak a stabilcoinok jogi megítélésére, hanem azok tényleges költségére és használhatóságára is közvetlen hatást gyakorol. Ha kevés engedéllyel rendelkező szolgáltató működik, csökken a verseny, romlik a hozzáférés, és több köztes lépésre lehet szükség.

A stabilcoin kiegészítheti, de nem váltja le a bankrendszert

A kutatás egyik legfontosabb következtetése, hogy a stabilcoinok jelenlegi formájukban inkább kiegészítik a belföldi azonnali fizetési infrastruktúrát, mintsem teljesen kiváltják azt.

Azokban az országokban, ahol gyors, olcsó és széles körben elérhető banki fizetési rendszer működik, az USDC segítségével a határokon átnyúló pénzküldés teljes folyamata is gyors lehet. Ahol viszont a helyi banki átutalás lassú vagy költséges, ott a blokklánc sebessége önmagában nem hoz látványos javulást.

A tanulmány a szabályozási környezetet is meghatározó tényezőként azonosította. A túlzottan korlátozó szabályok csökkenthetik az engedélyezett szolgáltatók számát, növelhetik a felhasználói költségeket, és bonyolultabbá tehetik a stabilcoinok hétköznapi használatát.

Ha a szabályozott belföldi piacon nem áll rendelkezésre megfelelő szolgáltatás, a felhasználók külföldi vagy offshore platformok felé fordulhatnak. A teljes tilalom pedig nem feltétlenül szünteti meg a keresletet, hanem szabályozatlan csatornákba terelheti azt.

A kutatók szerint a stabilcoin-alapú pénzküldés legnagyobb hatékonysági ugrása akkor következhetne be, ha a címzetteknek egyáltalán nem kellene helyi fiat pénzre váltaniuk a beérkező tokent.

Amennyiben a stabilcoinokat közvetlenül lehetne használni üzletekben, számlák kifizetésére vagy más hétköznapi gazdasági tranzakciókban, megszűnne az off-ramp, vagyis a kriptoeszköz fiat pénzre történő visszaváltásának költsége. A jegybanki vizsgálat alapján jelenleg éppen ez a szakasz felelős a teljes kiadások jelentős részéért.

Az olcsó blokklánc önmagában még nem olcsó pénzküldés

A Banca d’Italia eredményei nem cáfolják a stabilcoinok nemzetközi fizetésekben rejlő lehetőségeit. Éppen ellenkezőleg: a vizsgálat világosan megmutatta, hogy maga az USDC blokkláncos továbbítása szinte minden útvonalon gyors és olcsó volt.

A probléma a digitális és a hagyományos pénzügyi rendszer találkozási pontjain jelentkezett. A fiat pénz befizetése, a devizaátváltás, a kereskedési spread, a bankkártyás felár, majd a helyi pénz kiutalása együtt akár többszörösére növelhette a teljes költséget.

Az USDC ezért bizonyos útvonalakon valóban versenyképesebb lehet a hagyományos pénzküldési szolgáltatásoknál, más esetekben azonban drágábbá és összetettebbé teheti a folyamatot.

A stabilcoinok jövőbeli szerepét így nem kizárólag a blokkláncok technikai teljesítménye fogja eldönteni. Legalább ennyire fontos lesz a helyi banki infrastruktúra fejlettsége, a kriptotőzsdék versenye, a fiat be- és kifizetési lehetőségek költsége, valamint az egyes országok szabályozási megközelítése.

A valódi áttörés akkor jöhet el, ha a stabilcoinok nem csupán egy nemzetközi utalás köztes eszközeként működnek, hanem közvetlenül elkölthetővé válnak a gazdaságban. Addig az USDC önmagában ugyan gyorsan mozoghat a blokkláncon, a felhasználók számára látható teljes folyamat költsége továbbra is erősen függ a hagyományos pénzügyi rendszertől.