Merre tart a privátbanki és vagyonkezelési szakma?
Immár cáfolhatatlan tény: a nemzetközi tendenciáknál is sokkal látványosabban nyílik az olló a vagyonosok legfelső és alsóbb rétegei között Magyarországon. A jelenlegi gazdasági helyzet a tehetős családok befektetései számára is számtalan veszélyt, egyúttal persze nagy lehetőségeket rejt.
Mindenkit megviseltek ezek az évek, mind az ügyfeleket, mind a szolgáltatókat, mind a privátbankárokat, mégis minden szempontból gyarapodva jön ki belőle minden szereplő a 2020 eleji státusához képest. A jelenleg leggazdagabbak aktuális vagyonának a mérete és a vagyonfelhalmozás évtizedes dinamikája történelmileg példátlan ütemű.
Magyarországon a privátbanki ügyfélszámlák száma tavaly lényegében megegyezett a 2010-essel, ám a teljes kezelt vagyon több mint háromszorosára, 2349 milliárdról 7200 milliárd forint fölé nőtt ez idő alatt. Jövőre pedig a piacok stabilizálódásával újabb ezermilliárddal nőhet ez a vagyontömeg.
A Blochamps prognózisa szerint 2024 végére eléri az 5 ezret azon magyarok száma, akik legalább egymilliárd forint fölött rendelkeznek. A hazai dollármilliárdosok száma addigra minimum 7-re nő, a 300 millió forintnál gazdagabbaké pedig 25 ezerre bővülhet. A privátbanki szolgáltatók ennek megfelelően dúskálnak az ügyfelekben – igaz, a feladatokban is.
A bankok sokáig nem fektettek elegendő energiát abba, hogy kellően szofisztikált értékajánlatokat tegyenek és mélységeiben megismerjék ügyfeleik vagy potenciális ügyfeleik szokásait, lehetőségeit. Ez a hiátus megbosszulja magát a jövőben, mert új és újabb, egyre komplexebb igénycsomagok érkeznek a különböző életkori csoportokból. Mást és máshogy akarnak a fiatalok, a külföldön élők, az elváltak, a munkamániás menedzserek, a nők, a kriptovaluta-hívők, a vidéki agrárvállalkozók, a budapesti startupperek, a környezetvédelem és a fenntarthatóság iránt elkötelezettek.
Míg az elmúlt években gyakorlatilag befektetési aranykorban éltünk, most az aktív portfólió- és vagyonkezelés időszaka jön. Nem lehet ölbe tett kézzel ülni és várni a hozamokat, azokért verejtékkel kell megküzdeni – diverzifikációval, szakmai hozzáértéssel felvértezve. Ebben az inflációs környezetben teljesen más eszköztárra lesz szükségük a vagyonkezelőknek.
A jelenlegi inflációs környezetben a hazai háztartások alig tizedénél lehet megtakarítási képességről beszélni. Ez tragikus arány, ráadásul a magyar háztartások döntő többsége nemcsak a fogyasztásán keresztül teljesen védtelen az inflációval szemben, hanem a rendelkezésére álló klasszikus pénzügyi eszközök révén is. Hiszen a pénzügyi instrumentumok csaknem 50%-a esetükben készpénzben, betétben vagy folyószámlán áll. Mindent figyelembe véve így az idei kamatszintek mellett évente majdnem 3000 milliárd forint körüli összeget buknak azon, hogy nincs befektetve a pénzük.
Ebben az inflációs környezetben felül kellene vizsgálni a megtakarítás szó korábbi tankönyvi értelmezését, mert már lehetetlen per definitio használni. A háztartás összkeresetéhez és a fogyasztásához kellene igazítani a megtakarítási képességre vonatkozó mutatókat, ha valós képet szeretnénk kapni.
