Miért rohadt drága a magyar kenyér, ha olcsó a búza, olcsó a liszt és olcsó az energia is hozzá?

Kezdjük ott, hogy az idei évben lecsendesedett az árak növekedési üteme. Tavaly decembertől idén szeptemberig „már csak” 6 százalék volt az infláció, s annak is a nagy része, 2,3 százalék januárban „keletkezett”.

Sőt, az alábbi ábrán az is látszik, hogy volt olyan hónap (május), amikor csökkentek itthon az árak. Azt is megmutattuk korábban, hogy az év eleje óta nem lógunk ki az általános európai trendekből.

S akkor térjünk rá a lényegre. Miközben azt látjuk, hogy a búza ára jelentősen csökkent, gyakorlatilag visszatért a 2021-es árszintre, addig a kenyérliszt mintegy 40 százalékkal magasabb áron forog.

Étkezési búza ára

Étkezési liszt ára

Ha pedig a kenyér árára tekintünk, akkor azt látjuk, hogy alig csökkent a csúcshoz képest.

Félbarna kenyér ára

Sőt, valójában a legtöbb pékáru tekintetében nem láttunk árcsökkenést az elért csúcsokhoz képest. Mindenesetre az Agrárközgazdasági Intézet gyűjtése szerint a félbarna kenyér ára mintegy 19 százalékkal csökkent a 750 Ft/kg körüli csúcs árhoz képest, viszont még mindig 140 százalékkal magasabban van, mint 2021 májusában.

Erre az lehet a magyarázat, hogy magas az energia ára. Viszont a kemencék fűtésére talán legalkalmasabb energiahordozó, a gáz esetében is jelentős árcsökkenést láthattunk.

Holland 1 hónapos forward gáz ár (EUR/MWh)

Forrás: Bloomberg, Erste

Ez kissé érthetetlennek tűnik. Egy lehetséges ok lehet a továbbra is magasabb valós energia ár. Az energia beszerzési szerződéseket hosszabb időszakra kötik a piaci szereplők.

A magas felfelé mutató kockázat mellett a kereskedők – ennek köszönhetően – a piaci áraknál valószínűleg magasabb árszinten kötik a hosszútávú szerződésket.

Ha pedig így van, akkor az energia, s azon belül is a gázpiac megnyugvásával a hosszú távú szerződéses árak is csökkenhetnek, s ennek, na meg a piaci versenynek köszönhetően talán a pékáruk ára is csökkenhet.

Na meg, persze minden más is, ami erősen függ pl. a földgáz árától. Mindez azt sugallja, hogy azért van még további tere az infláció csökkenésének, de nem árt, és üdvözölendő a jegybank szigorúbb monetáris politikája, ami a pozitív reálkamatok formájában ölt testet az előttünk álló időszakban.