Milyen Európa-politikája lehet az új holland kormánynak?

Hollandiában 2025 októberében rendeztek előrehozott választásokat. A voksolás ciklus közbeni kiírása azt követően vált szükségessé, hogy a Szabadságpárt (PVV) kilépésével felbomlott a négy pártból álló kormánykoalíció. A kezdetektől fogva konfliktusokkal terhelt kooperáció azon a ponton vált végleg fenntarthatatlanná a felek részéről, hogy a Geert Wilders vezette szervezet – szigorú – migrációs politikai céljai nem nyerték el a koalíciós partnerek támogatását. A választást a várakozásoktól eltérő módon, minimális különbséggel a liberális D66 nevű pártnak sikerült megnyernie, maga mögé utasítva a Szabadságpártot.

Az elnyert mandátumokat tekintve ugyanakkor mindkét politikai erő 26 főt tudott küldeni a 150 tagot számláló Képviselőházba. A koalíciós tárgyalásokat a D66 párt első embere, Rob Jetten vezette, melynek eredményeképpen január végére a Kereszténydemokrata Tömörüléssel (CDA) és a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) elnevezésű szervezettel közösen kidolgozták koalíciós megállapodásukat.

A felek a dokumentumban a belpolitikai céljaik mellett Hollandia Európa-politikájának irányvonalait, az Európai Unió (EU) jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is megfogalmazták. Az új holland kormány az előttük álló négy esztendőben egy erősebb, egységesebb és biztonságosabb Európáért kíván dolgozni. A 67 oldalas koalíciós megállapodásban nyolc oldalt szenteltek érdemben az uniós prioritásaiknak és három nagyobb területet jelöltek ki, amelyeken előrehaladást szeretnének elérni.

Megerősítenék egyfelől a biztonság- és védelempolitikai együttműködést, melynek részeként támogatják a védelmi kiadások növelésére irányuló kezdeményezéseket, javaslatokat, úgymint például a SAFE-eszközt, továbbá ezzel összhangban a saját védelmi kiadásokat is a GDP 3,5 százalékára növelnék. Hollandia a változó világ kihívásaira válaszképpen, a NATO-t nem felváltva, de az attól való függőség csökkentése érdekében a saját védelmére képes, szuverénebb Európai Uniót üdvözölne.

Részben biztonságpolitikai megfontolásból szorgalmazzák a koalíció tagjai a többsebességes Európa megvalósítását is, melynek értelmében a csatlakozásra váró államokkal – például a Nyugat-Balkán országaival – már a taggá válásukat megelőzően szorosabb kapcsolatot, kooperációt alakítanának ki.

Hollandia az Unió tényleges bővítését érdemi alapon, a koppenhágai kritériumok maradéktalan teljesítését követően tartja elfogadhatónak. Ezen elvárás Ukrajnára is vonatkozik, melynek jövőbeni tagsága mellett ugyan az új holland kormány is kiáll, ám az eljárás követelményei betartásának szükségességére hívják fel a figyelmet. Mindazonáltal Ukrajna anyagi és katonai támogatását az oroszokkal szembeni háborúban, mind közösségi, mind nemzeti szinten fenntartanák.

A koalíciós megállapodás nyomán a politikusok a belső reformokat is készek támogatni az egységesebb Európa megteremtése céljából. Megszüntetnék az egyhangú döntéshozatali szabályt kül- és biztonságpolitikai kérdésekben, valamint hatékonyabbá és gyorsabbá tennék az Unió alapértékeit megsértő országokkal szembeni intézkedéseket, így például a 7. cikkely szerinti eljárást is.

Ezeken túlmenően, úgy tűnik, hogy a pártoknak sikerült közös nevezőre jutniuk a bevándorláspolitikai irányvonalakkal kapcsolatban is, ami az előző kormánykoalíció felbomlásának közvetlen kiváltó okát jelentette. Az új végrehajtó hatalom szigorú, ám igazságos politikát kíván képviselni. Ez okból támogatják a migrációs paktumban foglaltak végrehajtását, különös tekintettel a visszatérési központok létrehozására, illetve szorgalmazzák a menedékkérelmek Európai Unión kívüli elbírálásának lehetőségét. Ez utóbbiról ugyanakkor egyelőre sem politikai, sem jogi egyetértés nincsen az EU-ban. Olaszország ugyanezt Albániában szerette volna meg valósítani, ám a gyakorlatot egy római bíróság jogellenesnek ítélte. A változást vetítheti előre azonban az Európai Bizottság, ugyancsak múlt héten bemutatott, öt évre szóló migrációs stratégiája, melyben a testület új, „innovatív szempontok” kidolgozásának időszerűvé válásáról ír a migrációs helyzet kezelése végett.

A hivatalba lépést követően a holland kormány Európa-politikája igazodna a többségi uniós véleményhez és akarathoz, az EU vezetése így többnyire konfliktusmentes együttműködésre számíthat. A koalíció tagjai azonban összesen csupán 66 mandátummal rendelkeznek a Képviselőházban az abszolút többséghez szükséges 76 helyett és nincsen többségük a Szenátusban sem, ami azt jelenti, hogy kisebbségi kormánya lehet Hollandiának, mely a jogalkotás során kooperációra kényszerül majd az ellenzéki pártokkal.