Nem lett fényes az indulás a tőzsdéken
A BUX kilógott a sorból az 1,4 százalékos emelkedésével, akárcsak Prága, ahol 1,7 százalék volt az emelkedés. A WIG 2,8 mínuszt hozott össze. Azt szokták volt mondani – régen –, hogy az első hét mutatja az éves irányt. Ez alapján a két közép-kelet-európai ország jól teljesíthetne idén, míg a többiek inkább csökkennének. Az előbbi megállapítással egyetértünk, de az utóbbival azért vitatkoznánk.
Valójában inkább úgy tűnik, hogy minden index csinálja a maga dolgát. Amelyiknek korrigálnia kell, az korrigál, amelyik meg éppen jobb passzban van, az meg tud emelkedni. Ez inkább a normális piacokra emlékeztet bennünket, amikor a cégek teljesítménye határozza meg az aktuális trendeket, illetve az azokhoz tartozó korrekciós vagy éppen emelkedő periódus. Szóval igazándiból — legalábbis egyelőre — nincs itt semmi látnivaló.
Közben Kínát is utolérte a végzete, az autoriter rendszerek egy sajátja. Nevezetesen a katonai vezetők füllentettek, s a haderő valójában nem is olyan erős, mint korábban gondolhatta a vezetés.
Azon túlmenően, hogy üres rakéta silók szolgálnák az elrettentést, még az üzemanyagot is ellophatták a rakétákból. Állítólag az oroszok is azért jártak pórul, mert miközben Putyin azt hitte, hogy a sok milliárd dollárral sikerült számos ukrán döntéshozót lefizetni, addig a titkosszolgálatoknál inkább eltették ezt a pénzt azzal a felkiáltással, hogy „úgysem lesz háború”.
Aztán mentek Szibériába! Na, most valami nagyon hasonlót láthatunk Kínában is. A szerencse az, hogy még az előtt, hogy valami komolyabb katonai akció indult volna. Az is „szerencse”, hogy a kínai gazdaság gyengélkedik. Ezt az újabb csőd is mutatja. A Zhongzhi Enterprise árnyékbank 450 milliárd jüanos (63 milliárd dollár) tartozása, amellyel szemben csak 200 milliárd jüan (28 milliárd dollár) áll, valójában nem fogja szétzúzni a kíni gazdaságot, hiszen relatíve kicsi.
Viszont még sok ilyen van a tarsolyban, s azt Japánnál már megtanultuk, hogy ez a folyamat lassan is végbe mehet, s nehéz lehet az ingatlanpiaci „összeomlásból” a kilábalás. Így talán akár hosszabb időre is lekerülhet az asztalról Tajvan megtámadása.
Ugyanakkor szerencsére egyre erősebb a leválás Kínáról, amit az alábbi ábra is jól mutat.
Kína részesedése az amerikai exportból és importból
Forrás: WSJ
Ha Kína nem omlik össze, de hasonlóan belassul, mint Japán annak idején, az valószínűleg nem fog fájni, viszont feloldja azokat a feszültségeket, amelyek eddig jellemezték és még mindig jellemzik a világgazdaság és Kína viszonyát. Mindenesetre azért az európai autóipart továbbra is félthetjük a kínaitól. (Annak idején a nyolcvanas években pont az autóipar volt az egyik fő ütközési pont Japán és az USA között.)
