Nem vagyunk felkészülve a hosszabb életre
A kutatás készítői azt is megkérdezték a résztvevőktől, hány éves kortól gondolnak valakit „idősnek”. Magyarországon ez a határ 65,4 év, ami egyrészt a harmadik legalacsonyabb a vizsgált országok között – Lengyelországban például 73 év körül van, igaz, a másik végletnek számító Spanyolországban 62 év –, másrészt nagyon közel esik a nyugdíjkorhatárhoz.
A magyarok a legambíciózusabbak közé tartoznak nemzetközi mezőnyben az élethossz terén: bár jelenleg egy 45 éves „átlagmagyar” várható élettartama 78 év, a többség 96 évig szeretne élni. A valóság persze elmarad ezektől a vágyaktól, pedig 1969 és 2019 között majdnem 8 évvel nőtt a születéskor várható élettartam. Ha az a kérdés, hány évre számítunk valójában, akkor az átlag 83 évre jön ki – ami szintén jóval magasabb a realitásnál, de sokkal alacsonyabb a vágyottnál. Ez azonban azt is jelenti, hogy újfajta élettervezésre és életstratégiára van szükségünk, amire nem vagyunk felkészülve – derül ki az NN Biztosító „Longevity”, a hosszabb várható élettartamra való felkészültségünket vizsgáló kutatásából.
Ami tehát a hosszabb életet illeti, az egyre többek számára elérhető. 1969 és 2019 között a fejlett világban átlagosan 10 (ezen belül Magyarországon 7) évvel nőtt a várható élettartam. Ettől azonban még nem feltétlenül érzik magukat boldogabbnak. A legkevésbé épp a legtovább élő japánokra jellemző a boldogság, de a törökökkel együtt a magyarok is ott vannak a lista végén. Az életükkel a legkevésbé elégedettek a megtakarítással nem rendelkezők, a rossz anyagi helyzetűek és az egészségügyi problémákkal küzdők.
A kutatásban megkérdezett magyarok 59%-a számít hosszabb életre – ennél magasabb arányt csak a görögök és a spanyolok körében mértek –, de csupán 41 százalék érzi úgy, hogy erre fel is van készülve. 39% azt is kifejezetten tudja, hogy időskori anyagi biztonsága ingatag lábakon áll – további 15% pedig bizonytalan ebben a kérdésben –, és 62% számol azzal, hogy az évek előrehaladtával a megtakarítási képessége csökkenni fog.
Korábban az életünket három jól elkülöníthető szakaszra volt osztható. Kezdődött a gyerekkorral és a tanulással, majd a felnőttkor aktív, jellemzően munkával töltött éveivel folytatódott – mint leghosszabb időszak –, végül pedig egy viszonylag rövid nyugdíjaskorral zárult. A mai aktív korosztályok élete jóval több szakaszból áll, a nyugdíjas időszak hossza pedig jelentősen megnő. Az aktív időszakot is tanulási periódusok tarkítják, és a nyugdíj sem jelent feltétlenül végleges szakítást a munkával. Közben pedig egyre fontosabbá válik az életközépi vagy akár a többszöri újratervezés, a célok és a megváltozott lehetőségek összehangolása. Mindez az élettervezésben is több komplex feladatot jelent.
"A kutatásban szereplők 45%-a utánaszámolt, mennyit kellene félretennie a nyugdíjas évekre ahhoz, hogy az anyagi biztonság a várható hosszabb élet alatt mindvégig kitartson. Mivel az új generációk teljesen új kihívásokkal szembesülnek, sokkal fontosabbá válik a tudatos pénzügyi tervezéssel és az öngondoskodással kapcsolatos szakértelem. Amikor a tapasztalatra nem lehet támaszkodni, akkor a professzionális háttér ad igazi biztonságot” – nyilatkozta Holló Bence, az NN Biztosító elnök-vezérigazgatója.
Ahogy kiemelte: a legfontosabb az önmagunkba történő befektetés. Elsőként be kell fektetnünk saját egészségünkbe, mivel az emberek nem egyszerűen hosszú életre, hanem egészséges életévekre vágynak. Be kell fektetnünk a tudásba és a szellemi rugalmasság megőrzésébe is, hogy képesek legyünk az akár többszöri szakmaváltásra is. Pénzügyi stabilitásunk megőrzése érdekében pedig különösen fontos a hosszú távra történő öngondoskodás megkezdése már a jelenben, legyen az nyugdíj-előtakarékosság vagy épp valamilyen megtakarítási célú életbiztosítás.
