Törvényi döntés: nyugdíjrögzítés! Mit jelent ez pontosan?
Ez a jogintézmény már régóta létezik, szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 82. §-a tartalmazza.
Mi is a nyugdíjrögzítés lényege?
Az öregségi nyugdíj igénylésének két alapfeltétele van: a nyugdíjkorhatár betöltése és a megfelelő szolgálati idő megszerzése. Egyedül a „nők 40” kedvezmény ad lehetőséget a korhatár betöltése előtti nyugdíjba vonulásra.
A korhatár elérése ugyan a legkorábbi időpont, amikor nyugdíjba lehet menni, de ez nem jelenti azt, hogy kötelezően ettől az időponttól kellene igényelni az ellátást. Sokan különböző okokból későbbre halasztják a tényleges nyugdíjazást.
Az egyik gyakori ok, hogy az érintett folytatni kívánja a munkát – akár teljes munkaidőben is. Ez a döntés kedvezően hathat a jövőbeni nyugdíj összegére, hiszen a szolgálati idő tovább gyarapszik. Szolgálati idő ugyanis mindaddig szerezhető, amíg az öregségi nyugdíjat hivatalosan meg nem állapítják. Fontos azonban tudni, hogy a már nyugdíjasként végzett munka után újabb szolgálati idő már nem szerezhető.
Mivel a nyugdíj nagysága nagyban függ a szolgálati idő hosszától, érdemes minél több évet összegyűjteni. Emellett a nyugdíj mértékét a kereseti adatok is meghatározzák, vagyis az, hogy a halasztás idején mekkora jövedelmet szerzett a munkavállaló.
Valorizáció és nyugdíjösszeg
A nyugdíj nagyságát az is befolyásolja, hogy a megállapítás melyik évben történik, különösen az adott évre érvényes valorizációs szorzószámok miatt. Ezek a szorzószámok biztosítják, hogy a korábbi évek kereseteit az aktuális átlagbérek szintjéhez igazítsák. Így előfordulhat, hogy a korhatár betöltésekor számított nyugdíjösszeg és egy későbbi, évekkel később kiszámított nyugdíj között jelentős különbség van.
Mivel visszamenőleg legfeljebb fél évre lehet igényt benyújtani, egy kedvezőbb korábbi összeg – például részmunkaidőre váltás miatt – már nem kérhető utólag. Ezt a problémát hivatott megoldani a nyugdíjrögzítés.
Hogyan működik a nyugdíjrögzítés?
A Tny. 82. §-a értelmében az a személy, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. A 2022. szeptember 1-jétől hatályos szabályozás pontosította, hogy ezt a megállapítást a korhatár betöltésének napjára lehet kérni.
Ez a változtatás egyértelművé tette, hogy a nyugdíjrögzítés célja a későbbi kedvezőtlen helyzetek elkerülése.
2025 – új érintett korosztály
2025-ben az 1960-ban született személyek érik el a nyugdíjkorhatárt, vagyis a 65. életévüket. Ők – amennyiben megfelelnek a feltételeknek – kérhetik a nyugdíjuk rögzítését a korhatár betöltésének időpontjára.
Miért előnyös a rögzítés?
Ha az érintett a korhatár után tovább dolgozik, és legalább egy teljes évnyi (365 nap) szolgálati időt szerez, akkor a nyugdíj megállapításakor a számára kedvezőbb összeg jár: vagy a korhatár napjára kiszámított (és az időközi emelésekkel növelt) nyugdíj, vagy a tényleges nyugdíjba vonuláskor számított magasabb összeg. Ez garantálja, hogy a későbbi nyugdíjazás semmiképpen nem jelent hátrányt.
Mivel a nyugdíjrögzítést kérő személy hivatalosan nem számít nyugdíjasnak, a további években is szerezhet szolgálati időt.
Kik nem élhetnek a lehetőséggel?
Azok, akik a nyugdíjkorhatár elérésétől a tényleges nyugdíjba vonulásukig tartó időszak több mint felében özvegyi nyugdíjban részesültek.
Azok sem, akik a korhatár betöltésekor csak résznyugdíjra jogosultak, tehát legalább 15, de kevesebb mint 20 év szolgálati időt szereztek.
A „nők 40” kedvezményes nyugdíjával élő hölgyek sem kérhetik a rögzítést, mert ők a korhatár betöltése előtt mennek nyugdíjba.
