Véget vethet a CLARITY Act a kriptofejlesztők büntetőjogi üldözésének
Újabb lendületet kapott az Egyesült Államokban a kriptovaluta-fejlesztők jogi felelősségéről szóló vita. Cynthia Lummis szenátor az X közösségi platformon azt hangsúlyozta, hogy a programozóknak nem lenne szabad büntetőjogi kockázatot vállalniuk pusztán azért, mert nyílt forráskódú szoftvert írnak vagy tesznek közzé.
Lummis szerint a Digital Asset Market Clarity Act, röviden CLARITY Act teremtheti meg azt a szabályozási keretet, amely egyértelműen elkülöníti a technológia fejlesztését a felhasználók tevékenységétől. A törvényjavaslat különösen azoknak a fejlesztőknek és infrastruktúra-szolgáltatóknak nyújthatna védelmet, akik nem kezelik, nem birtokolják és nem ellenőrzik az ügyfelek digitális eszközeit.
A jogszabálytervezet már két jelentős törvényhozási akadályt is sikeresen vett. Az amerikai képviselőház 2025 júliusában kétpárti támogatással, 294 igen és 134 nem szavazat mellett fogadta el. Ezt követően a szenátus banki bizottsága 2026 májusában 15–9 arányban továbbította a tervezetet. A CLARITY Act jelenleg a szenátus törvényhozási naptárán szerepel, és a teljes ház szavazására vár.
Amikor a programkód szövetségi kockázattá vált
A vita középpontjába Roman Storm, az Ethereum blokkláncán működő Tornado Cash egyik társalapítójának ügye került. A Tornado Cash egy nyílt forráskódú adatvédelmi protokoll, amelynek célja, hogy megszakítsa a közvetlenül követhető kapcsolatot a kriptovaluta-tranzakciók küldői és címzettjei között.
Egy négy héten át tartó tárgyalássorozat után az esküdtszék 2025. augusztus 6-án bűnösnek találta Stormot abban, hogy engedély nélküli pénztovábbítási vállalkozás működtetésére irányuló összeesküvésben vett részt. A vádpont alapján a fejlesztőre legfeljebb ötéves szabadságvesztés szabható ki.
Az esküdtek ugyanakkor nem tudtak egyhangú döntésre jutni a két súlyosabb vádpontban. Ezek a pénzmosás elkövetésére irányuló összeesküvésre, valamint a gazdasági szankciók megsértésére irányuló összeesküvésre vonatkoztak.
Storm elítélése azért vált az amerikai kriptoszabályozási vita egyik meghatározó ügyévé, mert egy mindmáig vitatott jogi kérdést helyezett előtérbe: felelősségre vonható-e egy fejlesztő azért, ahogyan mások az általa létrehozott, önállóan működő programkódot használják?
A Tornado Cash telepítése után a protokoll fejlesztői nem vették közvetlenül birtokba a felhasználók kriptoeszközeit. A rendszer okosszerződéseken keresztül működött, miközben a felhasználók saját tárcáikból léptek kapcsolatba a blokkláncon elérhető szoftverrel.
Ez a különbség a CLARITY Act szempontjából is alapvető jelentőségű. A törvénytervezet ugyanis éppen azt kívánja egyértelművé tenni, hogy a programkód létrehozása és közzététele önmagában nem feltétlenül azonos egy pénzügyi szolgáltatás működtetésével.
Veszélyes precedenst teremthetett a Tornado Cash pere
Roman Storm védelme azzal érvelt, hogy rendkívül veszélyes jogi precedenst teremtene, ha a fejlesztőket felelőssé lehetne tenni minden olyan tevékenységért, amelyet független felhasználók végeznek egy nyílt forráskódú protokoll segítségével.
Az érvelés szerint egy programozó nem feltétlenül tudja ellenőrizni, hogy a már nyilvánosan elérhetővé tett szoftvert kik, milyen célból és milyen eszközökkel használják. Ez különösen igaz a decentralizált alkalmazásokra, amelyek okosszerződései központi üzemeltető nélkül, automatikusan hajthatnak végre előre meghatározott műveleteket.
A Storm-ügy ezért jóval túlmutat egyetlen kriptoprotokoll vagy fejlesztő sorsán. A per azt a kérdést is felvetette, hogy egy adatvédelmi célú, nyílt forráskódú blokkláncszoftver létrehozása büntetőjogi felelősséget keletkeztethet-e akkor, ha a programot később bűncselekményekhez is felhasználják.
A bírósági ítélet után ez a kérdés csak részben tisztázódott. Stormot ugyan elítélték az engedély nélküli pénztovábbítással összefüggő vádpontban, az esküdtszék azonban nem jutott döntésre a pénzmosási és szankciós vádakról. A jogi bizonytalanság így továbbra is fennmaradt a decentralizált protokollok fejlesztői számára.
A kritikusok szerint az ilyen eljárások visszafoghatják az amerikai blokklánc-innovációt. Egy fejlesztő ugyanis akkor is jelentős jogi kockázattal szembesülhet, ha nem működtet központosított vállalkozást, nem őrzi a felhasználók pénzét, és nem rendelkezik technikai lehetőséggel az egyes tranzakciók megállítására.
Nem csak a Tornado Cash került célkeresztbe
A Tornado Cash elleni eljárás nem elszigetelt eset. Az amerikai hatóságok az elmúlt években több decentralizált pénzügyi projekt fejlesztőivel szemben is felléptek, ami tovább növelte a szabályozási bizonytalanságot.
Az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, vagyis a SEC 2024-ben Wells Notice értesítést küldött a Uniswap Labsnak. A hatóság azzal vádolta a világ egyik legnagyobb decentralizált tőzsdei protokolljának elsődleges fejlesztőjét, hogy be nem jegyzett bróker-kereskedői tevékenységet folytatott.
A Uniswap egy decentralizált tőzsdei infrastruktúra, amelyen a felhasználók központi közvetítő nélkül cserélhetnek kriptoeszközöket. A kereskedések blokkláncalapú okosszerződéseken keresztül zajlanak, a protokoll fejlesztői pedig nem feltétlenül gyakorolnak közvetlen ellenőrzést minden felhasználói tranzakció felett.
Az amerikai Határidős Árutőzsdei Kereskedési Bizottság, vagyis a CFTC külön eljárást indított az Ooki DAO fejlesztőivel és irányításában részt vevő szereplőivel szemben. A hatóság álláspontja szerint a nyílt forráskódú protokoll irányításában való részvétel személyes felelősséget is keletkeztethet azért, ahogyan a végfelhasználók kapcsolatba lépnek a platformmal.
Ezek az esetek közös problémára mutatnak rá: az amerikai szabályozás sok esetben nem tesz kellően világos különbséget egy pénzügyi szolgáltatás aktív működtetése, valamint az azt lehetővé tevő technikai infrastruktúra vagy programkód létrehozása között.
A CLARITY Act támogatói szerint ennek a határvonalnak az egyértelmű meghatározása nélkül az Egyesült Államokból távozhatnak azok a szoftverfejlesztők, akik attól tartanak, hogy egy decentralizált alkalmazás felhasználóinak tevékenysége miatt személyesen is büntető- vagy polgári jogi eljárás alá kerülhetnek.
Ezt változtatná meg a CLARITY Act
A CLARITY Act közvetlenül foglalkozik a fejlesztők jogi helyzetével. A törvényjavaslat 604. szakasza a Blockchain Regulatory Certainty Act, vagyis a BRCA egyes rendelkezéseit emeli be a szélesebb digitáliseszköz-piaci szabályozásba.
A rendelkezés törvényi szinten rögzítené azt az alapelvet, amely az amerikai pénzügyi bűncselekményekkel foglalkozó hatóság, a FinCEN 2019-es iránymutatásában is megjelent. Eszerint azok a fejlesztők és infrastruktúra-szolgáltatók, akik nem veszik birtokba és nem ellenőrzik a felhasználók pénzeszközeit, szövetségi jogi értelemben nem minősülnek pénztovábbítónak.
Ez a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy a nyílt forráskódú szoftver megírása és közzététele önmagában nem váltaná ki a pénztovábbítási szolgáltatókra vonatkozó engedélyezési és megfelelési követelményeket.
Hasonló védelem vonatkozna a blokklánccsomópontok, vagyis node-ok üzemeltetőire, valamint a tranzakciókat validáló hálózati szereplőkre is. Amennyiben ezek a szolgáltatók nem őrzik és nem irányítják a felhasználók eszközeit, a tevékenységük nem járna automatikusan a Bank Secrecy Act előírásainak alkalmazásával.
A törvényjavaslat támogatói szerint ez nem jelentene általános mentességet a kriptoszektor számára. Azok a vállalkozások, amelyek ténylegesen letétbe veszik, továbbítják vagy ellenőrzik az ügyfelek pénzeszközeit, továbbra is a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznának.
A cél ehelyett az, hogy világos különbség legyen egy közvetítőként működő pénzügyi vállalkozás és egy semleges technológiai infrastruktúra fejlesztője között.
A kódírás nem lehet pénztovábbítás
A CLARITY Act 604. szakaszának egyik legfontosabb üzenete, hogy a programozás önmagában nem azonos a pénzügyi közvetítéssel. Egy fejlesztő írhat olyan kódot, amelyet mások később digitális eszközök küldésére, kereskedésére vagy kezelésére használnak, ettől azonban még nem feltétlenül válik pénztovábbító szolgáltatóvá.
Ez a megközelítés különösen fontos a nyílt forráskódú szoftverek esetében. Az ilyen programok forráskódja nyilvánosan hozzáférhető, más fejlesztők pedig szabadon ellenőrizhetik, módosíthatják vagy új rendszerekbe építhetik azt.
A nyílt forráskódú fejlesztés decentralizált jellege miatt sok esetben nincs egyetlen olyan szereplő, aki teljes ellenőrzést gyakorolna a technológia későbbi felhasználása felett. Egy már telepített okosszerződés akár éveken keresztül működhet úgy, hogy annak eredeti készítői nem hagyják jóvá és nem irányítják az egyes tranzakciókat.
Cynthia Lummis álláspontja szerint a fejlesztőknek egyértelmű és előre kiszámítható szabályokra van szükségük. Egy programozótól nem várható el, hogy minden új kódsor közzététele előtt összetett szövetségi pénzügyi szabályozásokat értelmezzen, vagy jogi csapatot alkalmazzon annak eldöntésére, hogy az adott szoftver pénztovábbításnak minősülhet-e.
A szenátor szerint a CLARITY Act éppen ezt a bizonytalanságot számolná fel. A jogszabály rögzítené, hogy a nem letétkezelő, vagyis non-custodial technológiai szolgáltatások fejlesztése önmagában nem teszi a készítőket szabályozott pénzügyi közvetítővé.
A kriptoipar ragaszkodik a fejlesztők védelméhez
A törvényjavaslat fejlesztővédelmi rendelkezései mögött jelentős iparági támogatás áll. Több mint hatvan kriptovaluta-piaci vezérigazgató és vállalatalapító írt alá levelet a szenátus vezetésének 2026 júniusában.
Az aláírók között a Coinbase, a Uniswap, a Kraken, az a16z crypto és a Paradigm vezetői, illetve képviselői is szerepeltek. A levélben arra kérték a teljes szenátust, hogy fogadja el a CLARITY Actet, és a törvényhozási folyamat során változatlanul őrizze meg a fejlesztők jogi védelmét biztosító rendelkezéseket.
Az iparági szereplők a 604. szakaszt támogatásuk egyik nem tárgyalható feltételeként határozták meg. Ez azt mutatja, hogy a kriptoszektor számára a fejlesztői felelősség kérdése legalább olyan fontos, mint a digitális eszközök értékpapír- vagy árupiaci besorolása.
A vállalatok attól tartanak, hogy megfelelő védelem nélkül nemcsak decentralizált pénzügyi protokollok fejlesztői kerülhetnek veszélybe. Jogi kockázattal szembesülhetnének a blokkláncok alapvető infrastruktúráját fenntartó node-üzemeltetők, validátorok, tárcaszoftverek készítői és más technológiai szolgáltatók is.
Egy túl tágan értelmezett pénztovábbítói fogalom akár olyan szereplőkre is alkalmazható lenne, akik soha nem rendelkeznek hozzáféréssel a felhasználók privát kulcsaihoz, nem kezelik azok vagyonát, és nem tudják megakadályozni vagy visszafordítani a tranzakciókat.
Döntő szenátusi szavazás következhet
A CLARITY Act képviselőházi és bizottsági elfogadása fontos előrelépés, a jogszabály azonban még nem lépett hatályba. A törvénytervezet a szenátus plenáris szavazására vár, ahol a törvényhozóknak a teljes csomagról kell dönteniük.
A további vita során kulcskérdés lehet, hogy a 604. szakasz jelenlegi formájában marad-e a tervezetben. A kriptoipar vezetői egyértelművé tették, hogy nem támogatnának olyan végleges törvényt, amelyből eltávolítják vagy jelentősen meggyengítik a nem letétkezelő fejlesztőknek szánt védelmet.
A szabályozás elfogadása alapvetően alakíthatná át az amerikai kriptofejlesztők működési környezetét. Egyértelműbbé válhatna, hogy mikor minősül egy projekt pusztán technológiai infrastruktúrának, és mikor végez ténylegesen szabályozott pénzügyi közvetítői tevékenységet.
A törvény támogatói szerint a CLARITY Act nemcsak a már működő vállalatok számára teremtene nagyobb jogbiztonságot, hanem ösztönözhetné az új blokkláncprojektek, decentralizált alkalmazások és nyílt forráskódú protokollok amerikai fejlesztését is.
A végső szavazás tétje ezért túlmutat Roman Storm és a Tornado Cash ügyén. A szenátus döntése meghatározhatja, hogy az Egyesült Államok a jövőben miként választja el a semleges programkód létrehozását a felhasználók által elkövetett jogsértésektől.
