Zöld hidrogén - 500 milliárd eurós iparág születik

A megújuló energiával előállított nyersanyag minden olyan ágazatban keresett, ahol magas a CO2-kibocsátás, például a vegyiparban, az acélgyártásban, a légi közlekedésben és a hajózásban használt szintetikus üzemanyagok előállításához. Emiatt számos vállalat látja úgy, hogy a zöld hidrogén lehet a megoldás a klímasemleges működés eléréséhez.  A Roland Berger becslései szerint a zöld hidrogén előállítása az elkövetkező években jelentősen növekedni fog, 2030-ra mintegy 500 milliárd eurós globális értéket prognosztizálnak.

„A zöldhidrogén fejlődése két szakaszban történhet. Kezdetben a szabályozási ösztönzők hajtják majd a növekedést, 2030 után pedig az ágazat várhatóan önfenntartóvá válik" – fogalmaz Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere. "Európa robusztus ipari infrastruktúrája biztosítja majd a tiszta hidrogén iránti állandó keresletet, így a kontinens kulcsfontosságú termelési csomóponttá válik, mindeközben továbbra is jelentős importra lesz szükség" – tette hozzá.

A kutatás szerint a megtermelt érték két terület között oszlik majd meg: a zöld hidrogén előállítására szolgáló infrastruktúra 2030-ra eléri a 120 milliárd eurós volument, a megújuló villamosenergia előállítása pedig további 371 milliárd eurós értéket teremt. Ennek a volumennek 40 százalékát Európa termelheti ki.

"Európa ambiciózus célokat tűzött ki a zöld hidrogénnel kapcsolatban. Ennek eredményeképpen 2030-ig a legnagyobb a lendület. Különböző méretű klaszterek alakulnak ki szerte a kontinensen: a termelőüzemek olyan régiókban épülnek, ahol már jelenleg is van nap- vagy szélenergia-hozzáférés” – mondja Schannen Frigyes.

A zöldhidrogén-piac üzleti modelljei

A zöldhidrogén-projektek értéklánca még nem strukturálódott egyértelműen, a piaci szereplők még keresik konkrét szerepüket. Jelenleg három üzleti megközelítés alakul a piacon:

1. Európában a projektfejlesztők, a technológiai szolgáltatók és a mérnöki, beszerzési és kivitelezési vállalatok (EPC) különálló egységekként működnek.
2. A második modell, amelyet az Egyesült Államokban működő vállalatok részesítenek előnyben, a technológia és az erőműépítés kombinált megközelítését követi.
3. Eközben az ázsiai vállalatok általában egy olyan modellt választanak, amelyben diverzifikált vállalatcsoportok fedik le az értéklánc minden szerepét.

A zöldhidrogén-projektek emellett három méret kategóriában vizsgálhatóak

1. Az első csoportba a zöld hidrogén költséghatékony előállítására irányuló exportorientált „gigaprojektek” tartoznak.
2. A második csoportba a közepes méretű projektek sorolhatók, ahol a hidrogént a nagy ipari központok közelében állítják elő, közel a kereslethez.
3. A harmadik csoportba pedig a mobilitásra és a decentralizált hő- és áramellátó rendszerekre összpontosító, kisléptékű projektek sorolhatók.

A Roland Berger szerint a piaci szereplők projektstruktúrái és preferenciái hasonlítanak az energiaszektor hagyományos infrastrukturális projektjeihez. A hidrogéngazdaságban való boldoguláshoz azonban új kompetenciákat kell kifejlesztenie a vállalatoknak. Az elektronokkal és molekulákkal, például a hidrogénnel és származékaival kapcsolatos komoly műszaki szakértelem elengedhetetlen lesz a projektbeszerzés és -végrehajtás sikeréhez. Következésképpen a partnerségek és az M&A tevékenységek kiemelkedő hangsúlyt kapnak majd az iparágban.