A MET–MVM kereskedelmi ügylet érthetően
A MET igyekezett a szakmai tévedéseket a képviselővel tisztázni. Az elmúlt hónapokban három levélben is kérte, hogy adja át az MVM gázkereskedelmi szerződéseit, amelyekhez közérdekű adatigénylés során, bírósági úton jutott, hogy ennek mentén a MET érdemben konzultálhasson a cégcsoportot ért, kárt okozó állításokról. A politikus – aki korábban hasonló adatszolgáltatás megtagadása miatt bírálta az MVM-et – a kérésnek nem tett eleget. A képviselő kommunikációját a MET csak a közvéleményt megtévesztő, politikai haszonszerzésként tudja értékelni.
A tranzakció bemutatása
A MET és az MVM között minden szerződés piaci alapon, versenyben született. A földgázszállításhoz szükséges határkeresztező kapacitások (vezetékhasználati jogok) értékesítési rendje 2011-ben rendeleti úton megváltozott. Ezeket a piaci szereplők nem tudták többé a szokásos módon az FGSZ Földgázszállító Zrt.-től megvásárolni, mert a szabad kapacitásokat a miniszteri rendelet az E.ON és az MVM rendelkezésére bocsátotta, szabályozott vezetékhasználati díj ellenében (évi 4-6 milliárd forint az MVM esetében). A jogszabályváltozás a piaci szereplőknek, köztük a MET energiakereskedő cégnek kimondottan kedvezőtlen fejlemény volt, hiszen kiemelt versenytársakat hozott helyzetbe.
Az MVM üzleti megfontolásból úgy döntött, hogy eladja a – jogszabályi feladatainak maradéktalan ellátása után fennmaradó – kapacitásait annak, aki a legtöbbet ajánlja. Különben nem térültek volna meg a felmerülő költségei (vezetékhasználati díj). Ezekért a kapacitásokért minden évben több piaci szereplő versengett, és végül a MET ajánlott többet, sok milliárdos, kockázatmentes hasznot biztosítva ezzel az MVM-nek. Ezek a kapacitások azért a MET-nek érték a legtöbbet, mert neki volt a legnagyobb szabad, forrásokkal még le nem fedett vevői portfoliója – amelyet egyébként a MET hosszú évek alatt épített ki és szerződött le komoly erőfeszítések, költségek, rendszerek, kockázatok révén. Ezt az évek alatt kiépített pozíciót egy friss szereplő (MVM) természetesen nem tudja egyik pillanatról a másikra elérni. Egy vevői portfolió számtalan szerződését „önkényesen átszerződni” nyilvánvalóan lehetetlen mind üzleti, mind jogi, mind működési szempontból.
A tranzakció üzleti tartalma a következő volt:
A MET forrása nyugaton volt, a vevői portfóliója Magyarországon – a kettő között az MVM által birtokolt határkeresztező vezeték. Az MVM ellenérték fejében átszállította a gázt a határon. Ez formailag két adásvételi szerződés útján valósult meg: az MVM a határ egyik oldalán megvette, a másik oldalon visszaadta a MET gázát. Ez megszokott tranzakciós forma az iparágban Európa-szerte. Az adásvételi szerződések tehát gázt és kapacitást is magukban foglaltak – olyan formában, hogy az MVM minden egyes köbméteren keresett. A három év alatt sok milliárd forintot, kockázat nélkül.
A földgázvételár a földgáz jellemzői, vagyis az áru tulajdonságai alapján szakszerűen kialakított piaci ár volt. A MET figyelembe vette, hogy az MVM a szállításokat és a kapacitásokat megszakíthatta, illetve a szállítási mennyiséget – bizonyos keretek között – saját hatáskörben rugalmasan változtathatta. Ezek egy gázszerződés legfontosabb paraméterei, amelyek a vételárat jelentősen befolyásolják (bizonyos elsődleges kapacitás lekötések esetében akkoriban a megszakítható és a nem megszakítható termék ára között tízszeres volt az árkülönbség). Ám a MET–MVM szerződésnél ez a piaci ár – a konstrukció miatt – „csak elszámolóár” volt, és üzleti értelemben nem játszott meghatározó szerepet, hiszen végeredményben a gáz nem cserélt gazdát. MET számára amúgy több szempontból is kedvezőbb lett volna egy egyszerű kapacitás-adásvétel, ahol egyszerűen a vezetékhasználati joghoz juthatott volna hozzá, miközben a gáz tulajdonjoga mindvégig nála maradhatott volna.
A MET semmilyen mértékben nem korlátozta az MVM-et saját beszerzéseiben a saját vevői számára, vagy bármilyen kedvező árú földgáz beszerzésében. Az érintett tranzakció pedig egyáltalán nem tekinthető MVM-beszerzésnek, ez a MET saját beszerzéseit takarja. Ezért nincs is értelme ezeket a tételeket – az „elszámoló árat” – az MVM beszerzéseivel összehasonlítani. Az MVM-nek természetesen megvolt a lehetősége saját beszerzésekre, de kinek adta volna el a gázt, ha még nem volt értékesítési portfóliója, és más nagykereskedelmi szereplők már leszerződték a beszerzéseik zömét? Az MVM ennél jobban nem tudta volna hasznosítani a lehetőségeit, a bírálók által kimutatott sok 10 milliárd forintos potenciális megtakarítási lehetőség virtuális világ.
Az ügylet sajtóban megjelent hasznát tekintve is érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. A médiában és egyes politikusok nyilatkozataiban az hangzott el, hogy a MET akár 150 milliárd forint hasznot tett zsebre. A friss hírek szerint három év alatt 20 milliárd forintot. A MET bízik abban, hogy egyszer ezen a fronton is eljutunk a valóságig.
A MET Csoport dióhéjban
A MET Csoport 2007-ben Magyarországon alapított, ma már – a leányvállalatai révén – 10 országban jelen lévő energiakereskedő cég (Ausztria, Egyesült Királyság, Horvátország, Magyarország, Oroszország, Románia, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Törökország). Fő tevékenysége a földgáz-kereskedelem, emellett áram- és kőolaj-kereskedelemmel, illetve áramtermeléssel is foglalkozik. A cégcsoport 19 ország gázpiacán kereskedik, 2014-es bevétele megközelítette a négymilliárd eurót. Közép-Európa legnagyobb gáztőzsdéjén – az osztrák VTP-n – dobogós a forgalmi listákon, a kontinentális Európa legnagyobb tőzsdéjén – a holland TTF-en – pedig a top 15-ben van.
