A gyémántbiznisz kulisszatitkai III.
A 2006 óta tartó egyenletes növekedés és a válság előtti szintek 2011-es meghaladása után a becslések szerint (lévén, hogy nyilvános adatok nem állnak rendelkezésre) a gyémántvágó és –csiszoló iparág bevételei 8 százalékkal, 20,7 milliárd dollárra estek 2012-ben.
A gyémánt vágó és csiszoló ipar 2012-re 8%-kal csökkent 2011-hez képest
A hagyományos gyémántfeldolgozó központok, mint Belgium, az USA és Oroszország a nagyobb értékű kövekre és a specializált szolgáltatásokra kezdtek fókuszálni. Belgium a hazai kutatási és technológiai fejlesztések nyújtotta támogatással a legnagyobb értékű köveket helyezi előtérbe, s a 2012-ben bemutatott új stratégiai terve (Antwerp Diamond Masterplan: Diamonds Love Antwerp 2020) alapján szeretné, ha Antwerpen továbbra is a világ első számú gyémántkereskedelmi és tudományos központja maradna. Eközben az USA továbbra is szeretné, ha New York a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacának kapujaként tevékenykedne, míg Oroszország a vágó és csiszoló iparágának modernizálásán fáradozik.
Az indiai vágó- és csiszoló piac – a belföldi kereslet csökkenése és a rúpia leértékelődése miatt – 5 százalékkal szűkült 2012-ben. Nem elég, hogy az indiai deviza 2011-ben 20 százalékkal gyengült, s 2012-ben történelmi mélypontra zuhant, aminek hatására a dollárárakat alkalmazó nyersgyémánt-piac likviditása szűkült, az indiai parlament 2 százalékos importvámot vetett ki a csiszolt gyémánt behozatalára, továbbá növelte az aranyimport adókulcsait, miközben az ország bankjai visszafogták hitelezésüket. Mindezek következtében számos vágó és csiszoló indiai kisvállalkozás tönkrement, amit a nagyobb piaci szereplők felhasználtak arra, hogy a felvásárlásukkal növeljék piaci pozíciójukat.
2012-ben Kínában is megtört az előző évek kiugró gyémántárbevétel-növekedése, a belföldi kereslet mérséklődése és az indiai csökkenő forgalom által kiváltott árverseny hatására. A helyi vágóknak ugyanakkor kedvezett, hogy a hongkongi Chow Tai Fook, a világ legnagyobb integrált ékszergyártója a dél-afrikai De Beers és a brit-ausztrál Rio Tinto után az orosz Alrosával is hosszú távú megállapodást kötött arról, hogy a gyémántbányáikból származó köveket feldolgozzák. A kínai székhelyű vágók és csiszolók alapvetően a belföldi szükségleteket elégítik ki, noha némely izraeli, belga és indiai gyártók is ide helyezték át tevékenységüket. A Kínában csiszolt gyémántok többsége a helyi ékszergyárakba kerül, az ott elkészült gyémForrás: Wikipédia, Conclude Zrt.ánt-ékszereket exportálják az USA-ba, az Európai Unióba és az ázsiai, csendes-óceáni régióba. A kínai vágók magas minőségi ellenőrzésű szabványaiknak köszönhetően fokozatosan egyre nagyobb részt vesznek el a nagy értékű kövek jövedelmező piacán indiai konkurenseiktől. E piacszerzés még nagyobb is lehetne, ha a világon legalacsonyabb indiai költségek nem akadályoznák meg Kínát abban, hogy még agresszívebben növelje gyémántexportját.
Indiával szemben az afrikai kormányok erősen támogatják a fekete kontinens vágó és csiszoló szegmensét, közülük is hagyományosan a legjobban Botswana. A botswanai kormány és a De Beers vegyesvállalata, a Diamond Trading Company Botswana már évek óta ellátja nyersgyémánttal a helyi vágókat és csiszolókat, aminek eredményeként az iparágban dolgozók száma 300-ról 3 ezerre emelkedett. Az állami tulajdonú Okavango Diamond Company pedig azt tervezi, hogy a szintén a botswanai kormány és a De Beers 50-50 százalékos tulajdonában lévő Debswana eladásaiból a 2013. évi 12 százalékról 2016-ra 15 százalékra növelje részesedését. Az afrikai ország vágói és csiszolói ugyanakkor abból is profitálhatnak, hogy a De Beers a Diamond Trading Company a nyersgyémánt-kiválasztó részlegét Londonból Gaborone-ba teszi át. Ám ezzel együtt korlátozottak Botswana esélyei arra, hogy nagyobb gyémántvágó és -csiszoló központtá váljon, mivel az ország munkaerő-költségei magasabbak, mint Kínában vagy Indiában, miközben szakértelmük elmarad az Európában, Izraelben és az USA- ban dolgozókétól.
Kína a gyémánt-ékszerek előállításában 2011-ben előzte meg Indiát, s a 2012-es 127 milliárd dolláros teljes ékszergyártásából mintegy 47 milliárdot tett ki a gyémánté. Míg Kína és India növelte dominanciáját a tömegtermék-gyártásban, a hagyományos gyémántékszer-készítő központok – Belgium, Izrael és az USA – inkább a legjobb minőségű darabok előállítására összpontosítanak. Az USA és Belgium vágásból és csiszolásból származó bevételei csökkentek 2012-ben, miután Izraelnek sikerült a prémium szegmensben teret nyernie. Ugyanakkor Belgium megtartotta vezető pozícióját a kivételes – több mint 20 karátos – minőségi kövek előállításában.
Összességében a vágás és csiszolás a regionalizáció és a specializáció felé tart, válaszul az egyes szektorok közötti jelentős költségkülönbségekre. Míg Antwerpenben, New Yorkban és Tel Avivban a vágás és csiszolás költsége karátonként 100 dollár, addig Kínában és Thaiföldön csak 20-50 dollár, míg Indiában 10-30 dollár közé tehető (lásd grafikon). Az egyes központok a gyémántok minden egyes kategóriájában versenyeznek egymással a technológiai újítások és a bérek terén.
Vágási és csiszolási költségek régiónként (dollár/karát)
Forrás: Conclude Zrt.
Előzmények:
A gyémántbiznisz kulisszatitkai I.
A gyémántbiznisz kulisszatitkai II.
