A hétvégi G20-as pénzügyminiszteri csúcs várható hatásai
A fő kérdés, mint tudjuk az utóbbi időben kialakulni látszó kereskedelmi-, devizaháború és annak kompromisszumos elkerülésének mikéntje volt a hétvégi G20-as pénzügyminiszteri csúcson. Amellett, hogy minden résztvevő a saját érdekét kívánta érvényesíteni a fejekben az 1929-33-as válság utáni protekcionista magatartástól – ami elnyújtotta a recessziót – való tartózkodás volt.
A pénzügyminiszterek egyetértésre jutottak abban, hogy:
1) A versengő (kompetitív) devizaleértékelést el kívánják kerülni, igaz ezt konkrét intézkedésekhez egyelőre nem kötötték, tehát nem határozták meg mi számít annak.
2) Annyiban egyeztek meg, hogy az árstabilitás eléréséhez hozzájáruló és szükséges monetáris politikát fognak csak alkalmazni, azon túlmutató protekcionista, saját devizát előnytelenül gyengítőt nem. (A deviza túlzott felértékelődése az ország exportjára, így végeredményben a GDP-je van káros hatással.) Így az átváltási árfolyamok a korábbiaknál jobban fognak a valós kereskedelmi, tőkeforgalmi folyamatok által meghatározott szinthez közelíteni.
Tehát a hétvége fejleményei várhatóan nem fogják befolyásolni a november első hetében tartandó FOMC ülésen bejelentendő QE2 (mennyiségi lazítás: pénznyomtatásból finanszírozott állampapír vásárlás) csomag nagyságát (konszenzus 500mrd USD). Hiszen a Fed folyamatosan a deflációs félelmeire hivatkozik, a pénzpumpálás folytatásának okaként. (Németország kritizálta leghevesebben a Fed QE2 programját, azt állítva – ami részben igaz is, ha nem párosul egyéb sterilizáló lépéssel – hogy az egy burkolt dollárgyengítő eszköz.) Az előbbi elvi megállapodásból arra lehet következtetni továbbá, hogy Kína nem fogja mesterségesen gyengíteni a jüant (sőt annak erősödése várható) és a világkereskedelem nem fog csorbát szenvedni egy esetleges devizaháborúból. Tehát a főbb exportorientált gazdaságok Ausztrália, Németország (és az Eurózóna) és Japán devizái (AUD, EUR, JPY, a jüan mellett) a külkereskedelmi mérleg többlet miatt további mérsékelt felértékelődésre számíthatnak elsősorban a dollárral szemben. Japán és a jen utóbbi időben tapasztalt komoly felértékelődése nem volt a figyelem középpontjában, így az elemzők nem zárják ki, hogy a fentiek ellenére Tokió újabb intervenciót hajthat végre a közeljövőben. Érdekes tény emellett, hogy a fejlődő piaci országok devizájának (nagy külkereskedelmi mérleg többletük miatti) felértékelődése (brazil reál, dél-koreai von) együtt jár az euró erősödésével is. Hiszen ezen országok így keletkező devizatartalékaik 30%-át még mindig euróban tartják. Azaz devizaügyben összességében mehetnek tovább az utóbbi időben tapasztalt irányok EUR/USD fel, USD/JPY le, AUD/USD fel. (Természetesen kérdés, hogy ezekből az irányokból mennyi van már beárazva a jelenlegi árfolyamokba.)
3) Nem fogadták el az USA-nak azon javaslatát, hogy a GDP 4%-ában határozzák meg a G20-as országok maximálisan elérhető külkereskedelmi mérleg többletét és hiányát, arra hivatkozva, hogy ezt az egyedi faktorok figyelembe vétele nélkül nem lehet hüvelykujj szabályként kezelni. Így – az rendben, hogy elvileg nem lesz mesterséges devizaleértékelés – de kérdés, hogy hogyan fog a világgazdaság egyensúlytalansága helyreállni (USA külker mérleg hiány, Kína külker mérleg többlet).
4) Más téren viszont az a (konkrét) megállapodás született azzal, hogy 6% ponttal növelik a fejlődő piaci országok szavazati jogát az IMF-ben és a 24 fős igazgató tanácsban is kaptak 2 széket (Európa korábbi 8 helyét csökkentendő). Ennek következtében a fejlődő piaci országoktól is felelősségteljesebb szerepvállalást várnak a világkereskedelmi ügyekben. Például, hogy ne korlátozzák a devizájukkal való kereskedést (mint például Brazília, aki vámot vetett ki a spekulatív reálvásárlásra). Azért illúziónik ne legyenek, az USA 17.7%-os szavazati részesedését és végó jogát meghagyták.
Összességében még egyszer: elvi megállapodások születtek, a kompromisszum készség meg van, de konkrétum kevés volt, folyt. köv. a november 11-12-ei szöuli G20-on.
